Filmszemle

Mottó: "Bármilyen mű csak annyiban jó, amennyiben az azt megalkotó embert fejezi ki."
(Orson Welles)

A SOTE-filmklubban láttam a múltkor egy nagyszerű filmet: Orson Welles Falstaff című 1966-os alkotását, amely különböző Shakespeare-művek alapján készült. Orson Welles az amerikai filmtörténet egyik legnagyobb alakja volt (rendezőként és színészként egyaránt), leghíresebb filmje az Aranypolgár (Citizen Kane, 1941), amely a híres 1958-as brüsszeli szavazáson bekerült a "Brüsszeli tizenkettő"-be, vagyis a (szavazók szerint) a világ addigi 12 legjobb filmje közé. A Falstaff akármennyire is nem a legjelentősebb Orson Welles-film, azért a tehetség így is átsüt rajta. A film igazi sztárparádé (Orson Welles mellett fel lehet fedezni benne John Gielgud-ot, Jeanne Moreau-t, Marina Vlady-t és Fernando Rey-t is). Mindazonáltal a vetítés végén megszámoltam: öten voltunk a SOTE előadótermében. Szomorú jelenség; nem tudom, hogy mi okozta a gyér érdeklődést (talán az, hogy ingyenes volt az előadás?).

Némileg vigasztal, hogy másik filmlátogatásomkor, a Tisza mozi Hideg mint a kő-eladásán sem voltunk sokkal többen. A Hideg mint a kő (címének megfelelően) nagymértékben kellene hogy különbözzön a Mint a tűz című produkciótól. (Ez utóbbiról egy korábbi számban már megemlékeztem.) Ennek ellenére színvonalbeli különbség sajnos nincs; bűn-rossz mind a kettő. Az egyetlen eltérés, hogy a Mint a tűz karatés akciófilm, a Hideg mint a kő pedig motoros (de azért mindkettőben lőnek, mint az oroszok).

De nézzük a "Hideg"-et kicsit részletesebben. A lírai expozíció után (a negatív fiúk totál szétlőnek egy szupermarketet, a pozitív fiú pedig jól elbánik a negatívokkal) hamarosan olyan film bontakozik ki előttünk, amelyben tényleg minden lényeges megtalálható: félmeztelen női testek, száguldó motorok, sátáni kacaj (a negatív főhős részéről), buta tekintet (a pozitív főhős részéről), felrobbant kocsi, felrobbant helikopter, horogkereszt, halott ember füle, valamint szellemes végszó ("hé, haver, ideje, hogy rátapossunk a gázra", vagy valami ilyesmi). Elnézést, biztos van, amit kihagytam.

Sajnos a főhős és a széplány bontakozó szerelme, továbbá a talán egyetlen rokonszenves szereplőként felbukkanó ügyész karrierje egyaránt tragikus véget ér, hiszen a negatív hős mind a lánykát, mind pedig az ügyészt piff-puff szétlövi. A film végére nemcsak szem, hanem semmi más sem marad szárazon (mindent elönt a vér). Az alkotók töretlen optimizmusát jelzi viszont az a tény, hogy van azért aki a végén életben marad, bár ezeket kb. három ujjamon meg tudom számolni. Iskolapélda lehetne a Hideg mint a kő, hiszen tökéletesen képviseli azt a manapság szépen elterjedőben levő filmtípust, amelyet voltaképpen senkinek sem igazán ajánlatos megnézni: bölcsödéseknek a sok brutalitás, a többi embernek pedig a film értelmi színvonala miatt.

Motorbarátok, figyelem! A Hideg mint a kő-ben állítólag szép motorok láthatók!

-bn-

Februárban az Örökmozgó Filmmúzeumban (Erzsébet krt. 39.) a következő Orson Welles filmeket vetítik: