Go – Táblás játék vagy művészet

"Törökülésben ültünk a padlón, egymást fürkészve a tábla fölött. Utasított, hogy helyezzek el négy fekete követ a "csillagpontokon", közel a tábla sarkaihoz. Ha előnyt adunk egy gyengébb játékosnak, akkor kiegyenlítődnek az erőviszonyok. Siocuka fehér követ fogott mutatóujja körme és középső ujjbegye közé – az egyedüli helyes tartás –, és hangos koppanással elhelyezte a táblán. Előnyöm ellenére a fehér kövek gyorsan elfoglalták a táblát, és elvágták fekete köveim egy csoportját. Aznap éjjel fehér kövekről álmodtam, amelyek feketéket zárnak körül. A játék megszállottja lettem. A kövek egymástól függése, minden lépés egyedi jellege és a visszatérő sémák, mintha mindezt egy titokzatos keleti filozófia irányítaná." – Tim Ward

Kevés olyan embert ismerek, akinek mond valamit a go szó. Egy évvel ezelőtt nekem se jelentett semmit. Két filmnek köszönhetem (Pi, Egy csodálatos elme), hogy ma, ha időm engedi, ezen szenvedélyemnek hódolok. Tavaly határoztam el, hogy megismerkedek a játékkal. Némi nyomozás után társakra leltem az egyetemen, sőt arra is fény derült, hogy a múltban igen nagy népszerűségnek örvendett a szórakozás ezen formája a BME falain belül. A vágy, hogy másokkal is megismertessük a gót, addig nőtte ki magát, hogy alapítottunk egy klubot az egyetemen. Remélem, sokakban felkeltem az érdeklődést, és minél előbb felkeresnek minket.

Mi is az a go? Egy ősi stratégiai játék, melynek múltja a sakknál is régebbre nyúlik vissza. A góban a cél a területszerzés. Egy 19x19-es táblán mérkőzik meg két játékos, fekete és fehér kövek elhelyezésével a vonalak metszéspontján, így kialakítva a határokat. Minden játékba hozott kő fent marad a táblán, míg azt az ellenfél be nem keríti. Az egyedülálló kövek könnyű célpontot jelentenek, de összefüggő alakzattá egyesülve ütőképes csapattá válnak. A négy nagyon egyszerű alapszabály megértéséhez elegendő tíz perc, mégis rengeteg időbe telik, míg valaki jó játékos lesz. Ennek oka a megkötések kis számából, és a rengeteg lépési lehetőségből fakadó összetettség.

A játék filozófiája és hangulata egyértelműen keleti eredetről árulkodik. Bár két játékos küzdelme, a cél nem az ellenfél teljes megsemmisítése, hanem a legjobb lépés megkeresése, a támadás és védekezés, a formák harmóniájának megtalálása. Ezért egy játék végén általában egyik fél sem szenved teljes vereséget – mindenkinek sikerül területet foglalni – ellentétben más táblás játékokkal. Másik nagy pozitívuma, előnyadási rendszere, mely lehetővé teszi a nagy erőkülönbségű ellenfelek kiegyenlített játékát.

Nem csupán a logikus gondolkodást és koncentrációkészséget, de a kreativitást is fejleszti. Gyakran a megérzések diktálta lépés sokkal ideálisabb, mint ami logikusnak tűnik, ebből kifolyólag a játékos egyénisége nagy mértékben befolyásolja játékstílusát.

A go Kínából származik, csak később jutott el Japánba, ahol a kezdetektől óriási népszerűségnek örvendett. Múltját rengeteg legenda övezi, és szimbólikája is igen sokszínű. A fekete és fehér színeket a Jing-Jang megtestesülésének tartották. Egyes feltételezések szerint jóslásra is használták, a tábla négy sarka a négy évszak, a fekete-fehér kövek pedig a negatív és pozitív erők szimbólumai.

"Ez a játék, a fehér és fekete egymás elleni küzdelme az alkotóművészet egyik formája. Lélek és harmónia zeneként árad belőle. Ha nem érzékeljük az ellenfél érzéseit, a játék elveszíti nagyszerűségét." – Kavabata Jaszunari

Tacsi – (20) 256-7357