Kaktuszok gondozása a lakásban

Azt hiszem, méltán mondhatom, hogy a kaktusz a legegyedibb és legváltozatosabb család a növényvilágban. Tipikusan az a növény, amely megfelelő gondozás mellett gyönyörű lehet, szebb, mint az összes többi. Szokatlan formájával és töviseivel bármely szoba hangulatát nagyon fel tudja dobni, azonban sokan nincsenek tisztában a gondozásával. Az ezzel kapcsolatos homályokat igyekszünk most eloszlatni.

Sajnos az emberek többsége nem tudja, hogyan gondozza ezeket a növényeket. Egy-két tévhit miatt nem megfelelő körülmények közt tartják őket, és csodálkoznak, hogy szegény kaktusz nem nagyon növekszik, épphogy csak él. Tipikusan ilyen hiba az, amikor kis két centis cserépbe teszik a növényt, és még csak nem is locsolják, "hiszen a sivatagban sincs víz, se tápanyag". Azt azonban sokan nem tudják, hogy a kaktuszok sok faja nem sivatagokban él, hanem olyan helyen, ahol csak időszakosan jön be a száraz időszak, tehát néha fel tudja tölteni magát a növény.

Locsolás

Forró nyáron ne sajnáljuk a vizet! A kaktusz is szomjas, és melegben a víz elősegíti, hogy szépen meginduljon a növekedésben. A víz adagolását mindig a fény és a hő mennyiségétől tegyük függővé: kora tavasszal, ill. késő ősszel igen mérsékelt legyen a locsolás. A locsolások között legyen ideje kiszáradni a talajnak. Tavasszal és ősszel inkább reggel, míg nyáron inkább este locsoljunk. A víz minimum szobahőmérsékletű legyen, hisz a kb. 25°C-os víz döntően hozzájárul a növény jó fejlődéséhez. Fontos, hogy amíg a rügyek kicsik, addig csak párásítani, zuhanyoztatni szabad a növényeket, különben visszafejlődnek és lehullnak, de ezzel óvatosan bánjunk. Azon növények esetében, ahol nem rügy van, hanem hajtáscsúcs, mindig vigyázzunk arra, hogy a hajtáscsúcson sose maradjon vízcsepp.

Hőmérséklet

A kaktuszoknál tapasztalható két fejlődési időszak a hőmérséklet alakulására vezethető vissza. Az első május-júniusra, a második augusztus vége-szeptemberre esik.

Ekkor növekedésükhöz a 20–25°C talajhőmérséklet a legmegfelelőbb. A forró nyári hónapokban (július-augusztus) a talaj és a környezet túlmelegedése kaktuszaink jelentős részének fejlődését lelassíthatja, megállíthatja

Teleltetés

Ez egy fontos lépés, hogy a kaktuszok a következő évben is jól fejlődjenek, sőt, virágozzanak. Ha a növényeink elkerülnek a nyári szállásukról, száraz és fagymentes elhelyezésükről gondoskodjunk. Erre a célra igen alkalmas a lakás egyik fűtetlen helyisége, ami, ha lehet, legyen világos is, de ha nincs más, egy kisablakos pince is megteszi. A legideálisabb hőmérséklet a teleltetéshez 5–12°C, ez nem túl hideg, mégis pont jó ahhoz, hogy megálljon a fejlődésben, aludjon. Télen ne locsoljuk és teleltetést is csak száraz földlabdával kezdjük meg. A locsolási tilalom alól kivételek a kis, fiatal kaktuszok, melyeknek, ha ráncosodik a "bőrük", a vizet pótolni kell: vigyük melegebb szobába, ahol szépen lassan felmelegszik a talaj. Másnap kevés vízzel meglocsoljuk, és miután a talaj megszáradt, visszavisszük (előtte semmiképp sem, mert kirohad!). Nagyobb példányok esetében a ráncosodás nem baj.

Növénytartó edények

Ezek legyenek megfelelő méretűek! Ne gyömöszöljük a kaktuszokat kis cserepekbe! Persze a túl nagy edény sem ideális, maradjunk a jó öreg középútnál, úgy ültessük el, mint bármely ugyanakkora zöld leveles-növényt. Az agyagcserepek legnagyobb hátránya, hogy faluk porózus, ezért az öntözővíz és a benne oldott anyagok folyamatosan elszöknek az edényből. A talajba adagolt tápelemek a külső falnál koncentrálódnak, ez hőcsökkenést, lúgosodást okoz, és a gyökerek az edény falánál helyezkednek el. Ezzel szemben a műanyag cserepeknél az egész földlabdát egyenletesen átszövik a gyökerek, sőt a nedvességtartása is jobb, ami nyári melegben nagy előny.

Átültetés

Márciustól júliusig terjedő időszak a legalkalmasabb erre. Ok nélkül ne tegyük, mert ez a növénynek mindig megrázkódtatás. A fiatal és az erős növekedésű fajokat évente, a gyengébb növekedésű, idősebb növényeket 3-5évente ültessük át, hiszen szépen lassan a cserépben lévő földből kiszívja a tápanyagot. A használt földet könnyen felismerhetjük: felszíne megkérgesedik, csak hegyes botocskával lehet átszúrni, s az öntözővíz csak nagy nehézségekkel tud áthatolni az összetömörödött talajfelszínen. Akkor is át kell ültetni, ha az edény szűknek bizonyul, és a gyökerek a vízkivezető-nyílásokon túlnőnek. Az új cserép átmérője legalább 2cm-rel nagyobb legyen, mint az előző, hisz így elkerüljük a túl gyakori ültetgetést. A kaktusz átültetésének elég sajátos folyamata van: a lefordított cserép ütögetésével vegyük ki a földlabdát. A régi földet egy botocskával távolítsuk el a gyökérzet közül is, de lehet vízben áztatással is. Ettől nem kell félni, sok növénnyel ellentétben a kaktusz egyáltalán nem pusztul el a föld eltávolítása következtében. Az elhalt vagy túlságosan buja gyökereket metsszük vissza. A cserép alján mindenképpen legyenek víz kifolyására alkalmas lyukak, és az aljára tegyünk egy-két kavicsot (a jó vízelvezetés érdekében), majd erre kezdjük el szórni a talajt. Tegyük be a növényt is és töltsük tovább a cserepet földdel, ügyelve, hogy a gyökerek közé is szépen jusson. A végén cserép alját néhányszor megütögetjük, hogy tényleg elrendeződjön a gyökérzet, végül a talajt a cserép pereme alatt kb. 1cm-ig töltjük. Az átültetéshez a földbe érdemes tenni egy kis tőzeget és folyami homokot a jobb levegőzés miatt. A föld legyen félnedves, se az átázott, se a száraz nem jó. Tápoldatozni csak az átültetés után egy évvel érdemes speciális nitrogénszegény kaktusz-tápoldattal, mert előtte a túlzott sókoncentrációból adódóan kiválik a só a gyökerekre, és az elpusztíthatja a gyökeret. Teleléskor tilos tápoldatozni!

Ha ezeket a tanácsokat megfogadjuk, azt vesszük észre, hogy kaktuszaink hirtelen erős fejlődésnek indulnak, életerősek lesznek, virágoznak, egyszóval sokkal szebbek lesznek. Hiszen csak egy kis odafigyelés szükséges, és ezt a növények sokszorosan meghálálják.

Horváth Barbara