Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

HK news

Bárhol megtörténhet

A Microsoft segít a tanulásban!

Az előadások egy kb. egy órás bemutatóból állnak, és utána baráti légkörben, tea mellett tetszőleges témában lehet kérdéseket feltenni, beszélgetni. Jelen esetben lehetőség volt egy picit kézbe venni és kipróbálni a TabletPC-t.

"Gondolatok a fejem körül"

"Gondolatok a fejem körül"

Nőidomítás

–Jön a barátnőd este bulizni? –Nem, azt mondta, inkább otthon marad. –Jól van idomítva, tudja, hova nem kell jönnie

Tasi Csongor (Csongi), V. Vill.

E!

Impresszum

DUE Sajtófesztivál 2003

Döbb

"Ülök a Francia Intézetben..."

Ülünk a vonaton II.

Egy-két Impulzussal ezelőtt (az olyan, mint az eadjétetászorká visszafourier-zve) jelent meg az "Ülünk a vonaton" első része. Botor módon Cham kollega akkor azt ígérte, hogy én írok majd egy folytatást, így hát olvasóink MÁV-sztorik iránt tanúsított érdeklődését kielégítendő most következzék egy sokkal kevésbé szellemes "második rész".

Karcag.

Isten útjai kifürkészhetetlenek – mondják, és ez igaznak tűnik olyan apró dolgokban is, mint például a "Na, hova üljek ezen a tetves vonaton?" kérdése. Hiszen egyszerű a helyzet: ha sok az ember – a csóró felutazó egyetemista befészkelődik a dagadt sörszagú parasztbácsi és a rosszarcú bőrdzsekis öreglány közé. Ha viszont kedd délelőtt kel az emberfia útra, ostobaságában azt hiheti, most gondosan megválaszthatja útitársait.

Pedig nem. És hogy átmennyek förszt pörszön sábdzsektívbe: szépen tűz a nap, rohad le rólam a gatya, mikor feltekeredek Bandi bá (róla még lesz szó) kíséretében a tízóra egyesre a karcagi állomáson – fél tizenegykor. Hipp-hopp döntünk, és bedöccenünk a fülkébe, egy idős házaspár meg egy hatalmas orrú öreg gádzsó mellé. Még mielőtt belemélyedhetnék a csoportelmélet rejtelmeibe (vizsgaidőszak volt), beindul a show.

Jehova tanúja: HÁT MER ÁM AZ ÚGY VOLT... (Te Atya Isten, ez hiányzott még, hogy ordítson.)

Nagyorrú: Jaaaaa, jaa-aa, úgy van, jól mondja, hát úgy van az...

Szóval a két öreg magyaráz, mint a gép. Pár percen belül megtudom, hogy olyan sok hely van a földön – a tudósok kiszámolták! –, hogy mikor eljön a paradicsom, akkor bőven el fogunk férni; hogy a Biblia szerint ki volt az első kovács, és hogy ott amúgy is minden meg van írva; hogy azért nem hiszek a feltámadásban, mert nem értem meg. Ilyenek.

Míg az ide illő Nietzsche idézeten gondolkozom, az öreg rátesz egy lapáttal.

J: A SPORTNAK MEG NINCS SEMMI ÉRTELME.

N: Hámááá, hááá-mááá honne lenne, há honne lenne? És a Pap Laci, ugye? A Pap Laci?

J: Az nem tudom, ki volt. (A dékánunk, öreg.) MONDOM, HOGY SEMMI...

N: Pedig aaaz nagy ember volt. Én is boxoltam! (Látszik is az orrán...)

J: A – BOXOLÁS – PEDIG – EN-GE-DÉ-LYE-ZETT GYILKOS-SÁG!

N: Jaaaaaj, há nemonggyon má ilyet, há kesztyűs kézzel bántunk mi egymással! Hehe! Érti? Érti? Hát a ringen kívül a legjobb barátok voltunk!

J: Az nem barátság.

N: Má mér ne lenne az?

J: MERT ÜTIK EGYMÁST! Felnőtt emberek ahelyett, hogy a világ megjobbításáért küzdenének, játszanak, mint a gyerekek! Ez kérem ÉRTELMETLEN! Ahelyett, hogy ALKOTÓ MUNKÁT VÉGEZNÉNEK!

Na ezeket csak azért írom ám le, hogy érzékeltessem a hangulatot. Szépen kiakasztott minket az öreg – és persze mindig neki volt igaza. Aztán, egyszer csak, pár kilométerre Pesttől a nagyorrú – egyébként igen értelmes és jópofa ember – feltette A Kérdést:

N: És mit szól ahhoz, hogy leszálltak a Holdra? (Jókor jut eszébe. Jó messze lakhat, ha most jutott el odáig a kép.)

J: Nincs ezen semmi csodálkozni való. A levegőt azért is hívják légóceánnak, mert alig fele olyan sűrű, mint a víz.(!)

(Bandi bá arcán gyanús szeizmikus rezgések kelnek életre.)

J: ...majd mindenhol kiköt az emberiség. Nincs ezen semmi csodálkozni való.

Bandibá: Hááát, azért az mégiscsak más. Odafenn nincs levegő.

J: HÁT MÁR HOGYNE LENNE?

Bandibá: ???

J: HÁT MI LENNE, ha nem levegő?!

Bandibá: Hát vákuum. Nézze, én nem szeretem, ha valaki olyasmiről beszél, amihez nem ért.

J: Na, hát kár, hogy mondja, mer ehhez PONT értek! (Majdnem annyira, mint én a csoportelmélethez.) Gondolkozzon már: hát mi történik egy edénnyel, ha kiszívja belőle a levegőt? ÖSSZEROPPAN! Ha a világűrben is vákuum lenne, MAGÁBA SZÍVNA MINDENT!

(Ezt már én se bírtam.)

Inyl: Mégis, HOVA? Hova szívna mindent a vákuum?

J: Hát... ssszétssszííívná, összeropppantaná a... mindent! (Közben végig ordít.) Na! De! Akkor azt mondják meg: ha vákuum lenne az űrben, mitől menne a rakéta?

Bandibá: Jaj, hát mitől... a hatás ellenhatás, ugye, és a rakétaelv... meg a kiáramló gázok...

J: HAAAAhahahahaaa! És min TÁMASZKODIK az a rakéta, mi? Min TÁ-MASZ-KO-DIK?!

(Na ez üt. Arcomon félőrült mosollyal végleg eldöntöm, hogy ezt meg kell írni. Az olvasót pedig lélegzetvételnyi időre levegőhöz juttatom, csak hogy közöljem: Bandi bá bizony a volt fizikatanárom...)

Bandibá: ...??... mi... mi az hogy min támaszkodik??

J felesége: Hát valaminek csak kell...

J: (Az asszony felé legyint.) Te maradj csöndben! (Asszony kushad, öreg folytatja.) Hát valaminek csak kell lennie, amin támaszkodik? Hát különben mi tolná előre?

Bandibá: Semmi! A gáz kiáramlik, és az tolja...

J: DE MIN TÁMASZKODIK? (Megmutassam?) Gondolkozzon! Nem csak ám azt kell szajkózni, amit az ember az iskolában hall (Na neeeeeee!), hanem józan ésszel utána kell gondolni! ... A levegőt is mi tartaná meg a Földön?

Bandibá: Az általános tömegvonzás.

J: Naaaa, hahaaaa... és az mi?

Bandibá: Hogyhogy mi???

J: Azért marad meg a levegő, mert a Föld forog, és MAGÁRA TEKERI a levegőt!

Bandibá, Inyl: MICSODA??

J: Magára tekeri. (Mutatja a kezével.)

Inyl: És ha maga megforgat egy törölközőt, ami vizes, az nem éppen ledobja magáról a vizet?

J: Jaj, hát az nem ugyanaaaz! Az nem gömb! Gondolkozzanak! Egyszerű dolog ez.

Ennél a pontnál kiment a biztosíték az agyamban. Pár percig még azon gondolkodtam, hogy ha az öreg ment volna be előttem vizsgázni Terekből, most új tanszékvezetője lenne az EVTSz-nek – aztán azon, hogy ha visszaérek a koleszba, megcsókolom a fizika könyvet a Maxwell-egyenleteknél – de legalább is áldom a sorsot, hogy mérnöknek mentem.

Kőbánya-Kispest.

Inyl