Impressziók – II.

Van órám, Titánium. Jár, működik. Mikromechanika Japánból. Van mobiltelefonom: LCD, effekt, minden. Csengőhang, mikroelektronika a finnektől. Van gyűrűm: arany. Van sportcipőm: amerikai. Kistehenes pólóm itthonról.

Cuccok. Megvettem őket. A mérnökök iskolába jártak, aztán terveztek. Elkészítették a dolgokat. Néha fogorvoshoz mentek, autóval. Német autóval – azzal az autóval, amivel a gyerekeiket vitték az óvodába. Óvónőkhöz, akik busszal járnak. BKV járattal.

Van szemüvegem, ezt optikusok csinálták. Egy nagy bevásárlóközpontban. Van ingem, gombokkal. Van zoknim, nadrágom. Tömés a fogamban.

A Ti ágyatokban alszom. GPRS-hídon a világhoz kapcsolva – vagyok. Hozzátok kötve. Enyém a világ, és én a világé vagyok. Budapesten, San Diegoban, Bernben – Tiszaszentimrén, mindenhol. Magamon hordom az emberiséget. Belétek öltözöm.

Nincs EU, nincs Államok, nincs Távol-Kelet, nincs Orbán Viktor. Már rég nincsenek határok, réges rég. Nincs történelem, nincsenek országok, nincsenek törvények. Nincs semmi.

Csak Ti Vagytok.

- Inyl