Előbúcsúlevél
ugyanis megint kiderült, hogy maradok még egy félévet
Azzal a reménnyel jöttem ide az egyetemre, hogy talán kicsit simábban fognak menni a dolgok, hiszen itt annyi okos ember van. Mivel már csak egy hajszál választ el a kirepüléstől, gondoltam, írok egy búcsúlevelet.
Sikerült mentességgel bekerülnöm, nekivetettem magam a tanulásnak, első kredites évfolyam voltunk stb. A 10 kredites matek nem fogott ki rajtam, a szilárdságtannal viszont sikerült igazán megkezdenem a kreditrendszeres pályafutásom. A szigorlatok megcsinálásával pontot tettem egy nagy mizéria végére - persze az én történetem teljesen átlagosnak bizonyult. A matek szigorlatot az utolsó lehetőség pótlásának a kiegészítésével raktam le, a mechanika szigorlattal a lengéstant is megcsináltam. És ez ugye átlagosnak mondható, hiszen van, aki a kinematikát is hozzácsapta.
Pörögtek tovább a dolgok és örömmel láttam, hogy könnyebben jönnek az 5-ösök a modulon mint azelőtt, csupán jó szervezés kérdése. Jobban jártam volna persze, ha a haverom évfolyamelőadójához kerülök. Erről még annyit, hogy ők levelezést folytattak vele, puszipajtáskodtak és a sárga irigység fogott el, amikor az apró-cseprő ügyeket folyamatosan intézte nekik a néni. Az én előadóm ezzel szemben az őrület szélére kergetett volna, ha fogékony volnék rá. Nem tudom, mit kell annak a nőnek elkövetnem, hogy ne zúdítsa rám a klimaxos természetét. Akkor kezdett körvonalazódni a dolog, amikor két srácot láttam hatalmas csokorral haladni a dékáni felé, olyannal, amit még anyámnak se vettem. Megkérdeztem őket, és megbizonyosodtam róla, hogy annak viszik, akinek gondolom. Hát így jártam, nekem ez nem megy. Át kellett volna iratkoznom másik előadóhoz, de nem lehet. Hogy nézne már ki, hogy csak az jár az én előadómhoz, akinek van pénze virágra?
Persze mondhatná valaki, hogy miért csak panaszkodok, miért nem teszek valamit a jobb egyetem érdekében. Ja, nekem is eszembe jutott, hogy lassan ki kéne írni már a dékánira, hogy dezinformációs hivatal és ezzel ki is szivárogna onnan az első olyan információ, ami hasznosítható. Második lépésként például a telefonos tanácsadások megszüntetését javasolnám, mint álhír-forrásét. Arra a kérdésre, hogy mi van akkor, ha nem egyeznek a lezárt tárgyak a Neptunon lévő tárgyakkal és nem tudom hova beíratni a leckekönyvbe a jegyeim, ezt a választ kaptam először: "Magának észre kellett volna vennie, amikor felvette a leckekönyvét!" Akkor ezek szerint a könyvtárba is leadhattam volna, hiszen ott is csak porosodik. Azt már nem is merem feltételezni, hogy nem az én hibám. Biztosan benne van a TVSz-ben, csak nem olvastam el alaposan. Talán mégis jobb lenne átiratkozni ahhoz az előadóhoz, aki a haverjaimat külön levélben tájékoztatja egyetemi pályafutásukról, lehetőségeikről, a kiskapukról egy-két ejnye-ejnye kíséretében. Ha nála jártam volna, akkor ezt a levelet tavaly olvastátok volna, vagy mégsem, hiszen minek panaszkodjak, ha minden rendben volna? Ha hozzá kerülök, akkor már dolgoznék.
Azt is mérlegeltem, hogy mennyit segítenék a fiataloknak, ha likvidálnám volt előadómat. Persze ez nem módszer, de van már rá emberem. Az emberem azt tudja, hogy készen van a diplomája. Akkor döntöttem el, hogy alkalmazom, amikor beleolvastam a dolgozatába és a rengeteg hiba között ez is szerepelt: dF - Szakítószilárdság. Ebben csak a maffia keze lehet! Mindenkinek van egy sztorija, csak van, akinek több van. Sőt, vannak, akiknek nagyon sok van.
Na, végül is gépész leszek, értek az informatikához is, köszönöm neked Egyetem, köszönöm neked Magyarország. Kár, hogy a magyar nem világnyelv, picsába. Most újságolta a haverom a lehetőségek országából - aszittem, hogy ez már nem érvényes fogalom - hogy egy év alatt annyit keres taxizással, mint anyámék tíz alatt. Az nekem is jó lenne, talán még a szakmám is tudnám kamatoztatni és akkor bizony jól kereshetnék. Hmm... Akkor mit keresek én itt?
...
Hoppá, mennem kell, majd küldök képeslapot!
braindrain