"Köztársaság: olyan államforma, amelyben az államfőt és a legfelsőbb államhatalmat, törvényhozó szervet (parlamentet) az alkotmányban megállapított módon és időtartamra választják; a végrehajtó hatalom (kormány) e törvényhozó szerv előtt felelős." (Politikai kisszótár)
Köztársaság!
1989. október 23-án déli 12 órakor Szűrös Mátyás az Országház lépcsőjéről kikiáltotta a köztársaságot. Az egybegyűlt sok ezer ember hosszan tartó tapssal vette tudomásul, hogy a Magyar Népköztársaságot felváltotta a Magyar Köztársaság.
Nem haszontalan, ha ebben a történelmi pillanatban felidézzük Magyarország eddigi köztársaságainak történetét.
Meglehetősen elterjedt nézet, hogy az első magyar köztársaság 1849-ben jött létre. Bár a köztársaság kikiáltására meg lett volna a lehetőség, mégsem került sor rá. Mi is történt?
1849 tavaszán a magyar seregek egyre-másra aratták a győzelmeket az osztrák csapatok felett. A gyorsan javuló hadihelyzet aktivizálta a két szemben álló politikai erőt, a radikális pártot és a Békepártot. Előbbiek a háború folytatása mellett kardoskodtak a végső győzelem kivívásának reményében. A Békepárt viszont az Ausztriával való tárgyalási alapként akarta felhasználni a katonai sikereket; mielőbbi békekötést sürgetett. A két politikai erő között azonban ott magasodott Kossuth Lajos, aki kivívott országos tekintélye révén igen nagy befolyással bírt a politikai küzdőtéren. Kossuth március 25-én hosszú parlamenti beszédben válaszolt mindkét párt politikai manővereire: egyszer és mindenkorra elvetette az osztrákokkal való kiegyezés lehetőségét. Április 12-én pedig már konkrét javaslatokat terjesztett a képviselők elé: kiáltsák ki Magyaroszág függetlenségét és szuverenitását, az Országgyűlés határozza meg az ország jövendő államformáját, addig pedig egy kormányzó-elnök vezesse az országot. A képviselők némi ellenkezés után elfogadták Kossuth javaslatait. Így került sor április 14-én a debreceni Nagytemplomban a Habsburg-ház ünnepélyes trónfosztására. Április 19-én pedig kiadták az amerikai minta nyomán készült Függetlenségi Nyilatkozatot. Kossuth kormányzó-elnök lett, az államforma meghatározása pedig lekerült a napirendről. Egy radikálisokból álló küldöttcsoport meg is kérdezte Kossuthot: miért nem javasolta köztársaság alapítását? Az újdonsült elnök úgy vélte, hogy egy ilyen drasztikus lépés ellenük fordította volna a legtöbb európai kormányt. Az új miniszterelnök Szemere Bertalan lett, aki a különböző politikai erők között taktikázva próbált előre jutni. Május 2-i képviselőházi beszédében közölte, hogy kormánya "forradalmi", "respublicai – köztársasági – irányú" és "democrata irányú". Mikor a Békepárt tagjai kérdőre vonták, így válaszolt: beszédét nem kell komolyan venni, valakinek túl kell licitálnia Kossuthot. Még néhány hadi siker fenntartotta a független Magyarország létrejöttének lehetőségét, de az orosz invázió minden reményt elsöpört. A köztársaságról sem esett többé szó.
Az első magyar köztársaság megalakulására 1918. november 16-án került sor.
1918 nyarára végérvényesen eldőlt az első világháború sorsa. A központi hatalmak utolsó kétségbeesett próbálkozása is kudarcba fulladt. Az antant háború utánra szóló elképzelései (melyet Wilson amerikai elnök 14 pontban foglalt össze) érzékenyen érintették Magyarországot: a Monarchia területén élő népek önrendelkezési jogot kaptak volna. Az új Magyarország lehetősége felvillanyozta az ország politikai pártjait. Közben egyre nagyobb erővé nőtte ki magát az orosz hadifogságból hazatértekkel megerősödött munkásság, melynek első számú képviselője az MSZDP volt. 1918 őszére kormányválság alakult ki. A király, IV. Károly nem járult hozzá új kormány alakításához. Válaszul október 24-én a Károlyi-párt, az Országos Radikális Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakította a Nemzeti Tanácsot. Az ellenkormányként szereplő pártszövetség elnöke Károlyi Mihály lett. A tömegek október 28-án hatalmas tüntetéssel fejezték ki szimpátiájukat a Nemzeti Tanács iránt. Az eldördült rendőrsortűz lánchídi csata néven vonult be a történelembe. 31-ére virradó éjjel a felfegyverkezett munkások és volt hadifoglyok elfoglalták a főváros fontosabb pontjait. Másnap az MSZDP felhívására általános sztrájk kezdődött. A katonák a sapkarózsa helyére őszirózsát tűztek. A forradalmi események hatására József főherceg Károlyit nevezte ki miniszterelnöknek, aki a Nemzeti Tanács tagjaiból alakított kormányt. Bár az új kormány a királynak esküdött fel, ezt később visszavonták. IV. Károly november 11-én lemondott az államügyek intézéséről, és másnap megalakult az Osztrák Köztársaság.
November 16-án Magyarországon is kikiáltották a köztársaságot. Az új törvényhozó hatalom az 1000 főre kibővített Nemzeti Tanács lett. Az 1918. évi I. néptörvény kimondta, hogy Magyarország népköztársaság. Az állami főhatalmat a kormányra ruházta, de az államfői posztot nem töltötték be. Az I. néptörvény feladatul jelölte meg a polgári szabadságjogokról és a földosztásról szóló törvények megalkotását.
Meg kell jegyezni, hogy a köztársasági államforma nem jelöli ki a társadalom uralkodó osztályát (gondoljunk a rabszolgatartó görög városállamokra). 1918 őszén polgári forradalom zajlott le, de a harcot nem a polgárság, hanem a munkások és a parasztok vívták. Ez az ellentmondásos helyzet szülte a népköztársaság elnevezést, melyet ma is jónéhány szocialista ország használ.
Az új polgári Magyarországnak rengeteg problémával kellett szembenéznie. Mint a háború vesztese, külpolitikai téren nem sok jóra számíthatott, s ez a fegyverszünet aláírása után be is következett: a Monarchiából alakult utódállamok elkezdték területi igényeik érvényesítését. Ehhez járultak a belső problémák: gazdasági és politikai válság. Közben november 24-én megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja.
1919 januárjában Károlyi köztársasági elnök lett, és egy új kormány próbált a válságon úrrá lenni. Nem sok sikerrel. A párizsi béketárgyalások eredményeképpen a kormány kézhez kapta a Vix-jegyzéket, mely az ország egy újabb részének átadását követelte. A kormány a legkönnyebb utat választotta: lemondott. Az egyesült MSZDP és KMP átvette a hatalmat, március 21-én kikiáltotta a Tanácsköztársaságot (Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság), mely – mint a neve is utal rá – a tanácsrendszeren alapult. Április 2-án a legfőbb végrehajtó hatalom, a Forradalmi Kormányzótanács közzétette az ideiglenes alkotmányt. Eszerint a Tanácsköztársaság a munkások és a parasztok állama, célja a kizsákmányolás megszüntetése, a szocialista gazdasági és társadalmi rend megteremtése. A magyar proletárdiktatúra államrendszere a tanácsokon alapult. Április 7-én megtartották az első választásokat. Mint ismeretes, a Tanácsköztársaság nem bizonyult életképesnek.
A demokratikus magyar köztársaság megteremtésére a II. világháború után nyílott újra lehetőség.
1944. őszén a keleti front elérte Magyarországot. Decemberben már választásokat tartottak a fasisztáktól megtisztított területen. Ennek eredményeképpen jött létre az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Az országban elkezdődött az újjáépítés, melynek szervezői a spontán létrejött munkástanácsok és bizottságok voltak. A háború befejezése után lehetővé vált a teljes választások kiírása. Az újjáéledt pártok rendkívül nagy energiával vetették magukat a választási küzdelembe. A november 4-i választáson részt vevő jelentősebb pártok: Nemzeti Parasztpárt, Polgári Demokrata Párt, Magyar Kommunista Párt, Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt. A győzelmet elsöprő többséggel (57%) a Független Kisgazdapárt szerezte meg, melynek vezetője, Tildy Zoltán alakította meg az új kormányt. Nem sokkal a nemzetgyűlési választások után az SZDP javasolta a köztársasági államforma megteremtését. Némi huzavona után a többi párt is elfogadta a javaslatot. A köztársasági elnök posztjára Tildy Zoltán mellett a szintén kisgazda Nagy Ferenc volt esélyes. 1946. január 31-én a nemzetgyűlés elfogadta a köztársaság megteremtéséről szóló törvényjavaslatot (1946. évi I. törvénycikkely). Másnap, február elsején Tildy Zoltánt közfelkiáltással megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének. Az új miniszterelnök Nagy Ferenc lett.
Külön cikket érdemelne az a folyamat, melynek során a többpártrendszerű köztársaságból egypártrendszerű népköztársaság lett. A folyamat végpontja az 1949. augusztus 18-án elfogadott új alkotmány volt (1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról). Az alkotmány rögzítette, hogy a népköztársaság "a munkások és dolgozó parasztok állama", és ennek megfelelően "minden hatalom a dolgozó népé". Megállapította továbbá azt is, hogy "népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását, s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé".
A "szocializmus" elmúlt negyven éve után újra a Magyar Köztársaság állampolgárai lehetünk. A köztársaság kikiáltása jelképértelmű, amennyiben látványos szakítást jelent az elmúlt évtizedek történéseivel. Ugyanakkor valós tartalmat is hordoz, hiszen az ünnepi pillanatra egy alaposan módosított alkotmány elfogadása után kerül sor. Néhány gondolat a hamarosan többszázezer példányban megjelenő alkotmány szövegéből. A bevezetőben kijelentik, hogy Magyarország köztársaság, a Magyar Köztársaság pedig független, demokratikus jogállam, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek. A bevezető egy másik pontja kimondja: a pártok (többpártrendszer!) közreműködnek a népakarat kinyilvánításában, de a pártok közvetlenül közhatalmat nem gyakorolhatnak(!), és egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet. Az alkotmány részletesen foglalkozik az Országgyűlés feladatával (a köztársaság legfőbb szerve!), hatáskörébe tartozik például a hadiállapot kinyilvánítása, a békekötés, a szükségállapot kihirdetése. Ez utóbbiakhoz kétharmados többség szükséges. Az Országgyűlés gyakorlatilag folyamatosan fog ülésezni. Új fejezet szól a köztársasági elnök intézményéről. Fontos, hogy az elnök legtöbb intézkedéséhez a Minisztertanács elnökének vagy az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szükséges. Új intézmény az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevőszék, melyek az Országgyűlés és a kormány munkájának szabályosságát felügyelik, és a visszásságokat kivizsgálják.
A fent vázolt történelmi példák jól mutatják, milyen sok gonddal-bajjal kell megküzdenie minden újszülött államnak. Most végre úgy alakult, hogy a külhoni érdekektől viszonylag függetlenül cselekedhetünk: csak rajtunk múlik, hogy meddig és mennyi idő alatt jutunk el!
–hl–