Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

C64 inside

"...a tokozást addig kellett reszelni, míg csak egy vékony réteg maradt belőle..."

Fiókmélye

Médiakonferencia?! Csak mese...

Jól megkaptuk a MESE elnökétől (aki egykor BME-s hallgató volt, és egyébként minden tiszteletem az övé), hogy mennyire nem tiszteljük a Katikát... izé, Editkét... ja, megvan, az etikát!

Jön! Jön! Jön! – A Kreditrendszer

Tapasztalatszerzés, bulik, AIESEC

Eördegh Péter (Loft)

Néhány fontos név a kollégiumból

Akcióban a Kórus

"...igény van az ehhez hasonló, hiánypótló kulturális rendezvényekre..."

Szabadság

Elsős kirándulás Doborgazon

A második este is vidámnak ígérkezett, miután megjött az aznapi adag 110 liter bor, ekkor már mindenki sejtette, hogy sokaknak ez az este igencsak csúnya lesz, és milyen igazuk is volt!

Oz, a csodák csodája: politikai tanmese

Sokan ismerik Oz, a nagy varázsló történetét, vagy L. Frank Baum gyermekkönyveiből vagy a híres 1939-es filmváltozatból, azt azonban kevesen tudják, hogy a történet a századforduló tájékán politikai tanmeseként íródott, az Egyesült Államokban akkoriban jelenlevő ún. populista mozgalom támogatására. A Bádogember az ipari munkást szimbolizálja, a Madárijesztő a gondokkal küszködő farmert, a Varázsló pedig nem más, mint az amerikai elnök, aki csupán addig tud hatalmas lenni, amíg sikerül becsapnia a népet.

Az Oz, a csodák csodája című művet Lyman Frank Baum írta 19OO-ban, a populista mozgalom összeomlásának idején. A populista párt révén a Közép-nyugat farmerei, a városi munkásság egy részével szövetkezve ellenszegültek azoknak a bankoknak, vasutaknak és más gazdasági érdekcsoportoknak, amelyek alacsony árakkal és magas fuvardíjakkal hozták szorongatott helyzetbe a farmereket.

A populisták javasolták, hogy a vasutak, telefon- és távírótársaságok a kormány tulajdonába kerüljenek. A pénzrendszert az ezüstre akarták építeni. A mozgalom hatalma az 1893-as (addigi legsúlyosabb amerikai) gazdasági válság idején megnövekedett. Akkoriban a farmokon termelt javak ára drasztikusan csökkent, a munkanélküliség pedig általános jelenség volt.

Az 1894-es kongresszusi választásokon a populista párt a szavazatok csaknem 4O százalékát megszerezte. Minden remény megvolt rá, hogy 1896-ban sikerül az ezüstalapot bevezettetniük, és hogy az elnöki hivatalt is megszerzik. Az 1896-os választáson azonban – amelynek fő vitapontja az "arany vagy ezüst?"-kérdés volt – a populista demokrata jelöltet, William Jennings Bryan-t kilencvenöt elektori szavazattal legyőzte a republikánus William McKinley. Bryan (aki egy nagyszerű szónoki tehetséggel megáldott nebraska-i kongresszusi képviselő volt) 1900-ban ismét indult, de addigra a populisták ereje már megcsappant.

Baum ezeket az eseményeket egyrészt a vidéki Dél-Dakotában figyelte (ahol egy helyi hetilapot szerkesztett), másrészt pedig a nagyvárosi Chicagóban (ahol az Oz-t írta). Megsiratta a közép-nyugati farmerek (a Madárijesztő) és a városi ipari munkásság (a Bádogember) törékeny szövetségének szétbomlását. Őket is és Bryan-t is (aki nem más mint a Gyáva Oroszlán, aki csak bőgni tud) a sárga útra (azaz az aranyalapra) küldték, amely nem vezetett sehova. Mindegyikük elutazott Smaragdvárosba, Oz, a Varázsló (azaz az elnök) kegyeit keresve. Dorothy (az Átlagember szimbóluma) szintén velük tartott. Ő az ártatlansága folytán előbb látta az igazságot, mint a többiek.

Útközben találkoznak a Gonosz Keleti Boszorkánnyal, aki – mint Baum elmondja – a kis Munchkin-népet "hosszú évekig fogságban tartotta, állandó rabszolgáivá téve őket". A Boszorkány továbbá gonosz varázslat alá helyezte az egykor független és dolgoskezű Bádogembert, így az valahányszor megsuhintotta a fejszéjét, a saját testének egy-egy részét vágta le vele. Más szakmája nem lévén, "keményebben dolgozott, mint valaha", gépszerűvé vált, képtelen volt a szeretetre, és szív után vágyakozott. Egy másik boszorkány, a Gonosz Nyugati Boszorkány nyilvánvalóan a hatalmas ipari vállalatokat szimbolizálja.

...A kis csoport Smaragdváros felé tart, ahol a Varázsló papírmasé-díszlet mögül kormányozza az országot. Az "Oz" egyébként az uncia ("ounce"), azaz a szabványos aranymérték rövidítése.

Mint minden jó politikus, a Varázsló is minden ember számára különféle dolgokat jelenthet. Dorothy hatalmas fejként látja, a Madárijesztő sejtelmes tündérként, a Bádogember szörnyű fenevadként, a Gyáva Oroszlán pedig "olyan heves és izzó tűzgolyóként, hogy alig mert ránézni".

Később azonban, amikor a valóságban is szembesülnek a Varázslóval, kiderül, hogy a "csodálatos" Oz csupán egy "kopasz, ráncos arcú emberke".

"Csak színleltem," vallja be a Varázsló, "valójában teljesen közönséges ember vagyok." A Madárijesztő azonban hozzáteszi: "Több vagy annál... csaló vagy."

"Nagy hiba volt tőlem, hogy beengedtelek benneteket a Trónterembe", ismeri el a Varázsló, akiről kiderül, hogy korábban hasbeszélő és cirkuszi léghajós volt Omahában.

Ez volt Baum végső populista üzenete. A hatalom csalás révén marad fenn. Csak az emberek tudatlansága teszi lehetővé, hogy a hatalmasok manipulálják, és irányítsák őket. Dorothy, Ezüstcipőjének varázslatos segítségével (ismét felbukkan tehát az ezüst-kérdés (a könyvben ugyanis nem rubincipellő, hanem ezüstcipő szerepel)) visszatér Kansas-be, de amikor Kansas-be ér, észreveszi, hogy a cipői "leestek, miközben ő a levegőben repült, és örökre elvesztek a sivatagban". Dorothy azonban már otthon van, biztonságban, Em néninél és Henry bácsinál, akik egyszerű farmerek.

(A The Challenge of Democracy című könyv nyomán.)

- bn -