Oz, a csodák csodája: politikai tanmese

Sokan ismerik Oz, a nagy varázsló történetét, vagy L. Frank Baum gyermekkönyveiből vagy a híres 1939-es filmváltozatból, azt azonban kevesen tudják, hogy a történet a századforduló tájékán politikai tanmeseként íródott, az Egyesült Államokban akkoriban jelenlevő ún. populista mozgalom támogatására. A Bádogember az ipari munkást szimbolizálja, a Madárijesztő a gondokkal küszködő farmert, a Varázsló pedig nem más, mint az amerikai elnök, aki csupán addig tud hatalmas lenni, amíg sikerül becsapnia a népet.

Az Oz, a csodák csodája című művet Lyman Frank Baum írta 19OO-ban, a populista mozgalom összeomlásának idején. A populista párt révén a Közép-nyugat farmerei, a városi munkásság egy részével szövetkezve ellenszegültek azoknak a bankoknak, vasutaknak és más gazdasági érdekcsoportoknak, amelyek alacsony árakkal és magas fuvardíjakkal hozták szorongatott helyzetbe a farmereket.

A populisták javasolták, hogy a vasutak, telefon- és távírótársaságok a kormány tulajdonába kerüljenek. A pénzrendszert az ezüstre akarták építeni. A mozgalom hatalma az 1893-as (addigi legsúlyosabb amerikai) gazdasági válság idején megnövekedett. Akkoriban a farmokon termelt javak ára drasztikusan csökkent, a munkanélküliség pedig általános jelenség volt.

Az 1894-es kongresszusi választásokon a populista párt a szavazatok csaknem 4O százalékát megszerezte. Minden remény megvolt rá, hogy 1896-ban sikerül az ezüstalapot bevezettetniük, és hogy az elnöki hivatalt is megszerzik. Az 1896-os választáson azonban – amelynek fő vitapontja az "arany vagy ezüst?"-kérdés volt – a populista demokrata jelöltet, William Jennings Bryan-t kilencvenöt elektori szavazattal legyőzte a republikánus William McKinley. Bryan (aki egy nagyszerű szónoki tehetséggel megáldott nebraska-i kongresszusi képviselő volt) 1900-ban ismét indult, de addigra a populisták ereje már megcsappant.

Baum ezeket az eseményeket egyrészt a vidéki Dél-Dakotában figyelte (ahol egy helyi hetilapot szerkesztett), másrészt pedig a nagyvárosi Chicagóban (ahol az Oz-t írta). Megsiratta a közép-nyugati farmerek (a Madárijesztő) és a városi ipari munkásság (a Bádogember) törékeny szövetségének szétbomlását. Őket is és Bryan-t is (aki nem más mint a Gyáva Oroszlán, aki csak bőgni tud) a sárga útra (azaz az aranyalapra) küldték, amely nem vezetett sehova. Mindegyikük elutazott Smaragdvárosba, Oz, a Varázsló (azaz az elnök) kegyeit keresve. Dorothy (az Átlagember szimbóluma) szintén velük tartott. Ő az ártatlansága folytán előbb látta az igazságot, mint a többiek.

Útközben találkoznak a Gonosz Keleti Boszorkánnyal, aki – mint Baum elmondja – a kis Munchkin-népet "hosszú évekig fogságban tartotta, állandó rabszolgáivá téve őket". A Boszorkány továbbá gonosz varázslat alá helyezte az egykor független és dolgoskezű Bádogembert, így az valahányszor megsuhintotta a fejszéjét, a saját testének egy-egy részét vágta le vele. Más szakmája nem lévén, "keményebben dolgozott, mint valaha", gépszerűvé vált, képtelen volt a szeretetre, és szív után vágyakozott. Egy másik boszorkány, a Gonosz Nyugati Boszorkány nyilvánvalóan a hatalmas ipari vállalatokat szimbolizálja.

...A kis csoport Smaragdváros felé tart, ahol a Varázsló papírmasé-díszlet mögül kormányozza az országot. Az "Oz" egyébként az uncia ("ounce"), azaz a szabványos aranymérték rövidítése.

Mint minden jó politikus, a Varázsló is minden ember számára különféle dolgokat jelenthet. Dorothy hatalmas fejként látja, a Madárijesztő sejtelmes tündérként, a Bádogember szörnyű fenevadként, a Gyáva Oroszlán pedig "olyan heves és izzó tűzgolyóként, hogy alig mert ránézni".

Később azonban, amikor a valóságban is szembesülnek a Varázslóval, kiderül, hogy a "csodálatos" Oz csupán egy "kopasz, ráncos arcú emberke".

"Csak színleltem," vallja be a Varázsló, "valójában teljesen közönséges ember vagyok." A Madárijesztő azonban hozzáteszi: "Több vagy annál... csaló vagy."

"Nagy hiba volt tőlem, hogy beengedtelek benneteket a Trónterembe", ismeri el a Varázsló, akiről kiderül, hogy korábban hasbeszélő és cirkuszi léghajós volt Omahában.

Ez volt Baum végső populista üzenete. A hatalom csalás révén marad fenn. Csak az emberek tudatlansága teszi lehetővé, hogy a hatalmasok manipulálják, és irányítsák őket. Dorothy, Ezüstcipőjének varázslatos segítségével (ismét felbukkan tehát az ezüst-kérdés (a könyvben ugyanis nem rubincipellő, hanem ezüstcipő szerepel)) visszatér Kansas-be, de amikor Kansas-be ér, észreveszi, hogy a cipői "leestek, miközben ő a levegőben repült, és örökre elvesztek a sivatagban". Dorothy azonban már otthon van, biztonságban, Em néninél és Henry bácsinál, akik egyszerű farmerek.

(A The Challenge of Democracy című könyv nyomán.)

- bn -