Szabadság, szerelem, E.I.B kell nekem!

Új tavasz jő – 1. rész

Tél-főtörzsőrmester utolsó támadása ellenére visszavonhatatlanul közeleg a tavasz, amely ősidők óta az újjászületés évszaka, összekapcsolódva "úgy" a szerelem, "mint" [germanizmus!] a forradalom, a politikai megújulás fogalmával. A lányok alig várják, hogy minibbnél minibb szoknyákra cseréljék téli ruhadarabjaikat, mindenféle rusztikus babonák, érdekes népszokások űzik el a telet, hívják a tavaszt (busójárás, böjt, húsvét, nőnap, vizsgaidőszak). Szerzőnk egyéni hangvételű három írásában – a tavasz ürügyén – köszönti a frissen alakult szomszédos országokat, a szerelmet és a kormányátalakítással is indikált módon végérvényesen beköszöntött választási harcot. Ezúttal az első – könnyed témájú – részt közöljük, a folyt. köv.

Z.-nek és V.-nek

A kurva

"Csak a szádban olvad, nem a kezedben!"

Hamar megtanulta a kudarcot. Túl sokszor halotta, hogy legyünk barátok. A.-t a gimnázium alatt szerette, ki tudja, mi lehetett volna belőle, ha nem utaznak külföldre, aztán jött B., a hosszú, mély és őrült szerelem, még ma sem érti, hogy miért maradt örökre reménytelen. C.-ért vagy három napig volt megőrülve, egy barátjával együtt, de azalatt a három nap alatt se enni, se aludni nem tudott. Sok betű volt még az abécében, míg végül megtalálta Z.-t, akivel néhány évig boldog volt. Aztán Z. egyszer csak megunta őt, akkor azt hitte egyszer, van még a Zsé betű, de ez tévedésnek bizonyult. Azóta is találkozgattak Z.-vel, de egyre ritkábban kereste. Március 8-án viszont úgy gondolta, hogy fölköszönti, hátha megint olyan posztromantikus estjük lesz, mint karácsonykor. Z. nem ért rá, mint mondta, megismerkedett egy férfival.

Kilépett a telefonfülkéből, az első szembejövő lány (kicsi, karcsú, szőke egészen felnyírt hajú volt) kezébe nyomta a virágcsokrot, és nem hagyva időt neki, hogy reagáljon, beült a kocsijába. Az előző frappáns akció egy kicsit javított az állápotán, de ez a hatás elmúlt, amint megérezte a zsebében a csokit, melyet szintén Z.-nek vett. Dühösen dobta a hátsó ablakba. A Cecil Ellenőrzőpont nevű kocsmánál állt meg. Bent sokat gondolkozott, a pizzás tányért már régen elvitték, elfogyott a második fanta is. A tenyérnyi szoknyás pincérlány udvariasan figyelmeztette a zárórára.

Elindult a nagykörúton. Maga sem tudta, hogy miért, de befordult a Baross utcára, majd balra, egyre a néhány utca közül, amelyek a kocsisor névre hallgattak a szakmában. Nézte a kurvákat, a legtöbb közönséges és ronda volt. Visszakanyarodott, majd kifordult a főútra, és ezúttal a másik oldalra kanyarodott be. Úgy gondolta, hogy itt, a terep legszélén biztos a kezdők, a még nem egészen profik álldogálnak, az intézetből szökött lányok, meg ilyesmi. Kiváncsi volt, nyitott az új iránt. Szeretett mindent kipróbálni, és nem szerette az előítéleteket. Mégsem gondolt komolyan arra, hogy kipróbálja valamelyik lányt. Nincs is nála annyi pénz. Legalább meg kéne kérdezni az egyiket, hogy mennyi.

A lány magas volt és szőke, nem túl szép, de nem is gusztustalan. Mosolygott. Ezres – mondta. Az sok egy kicsit, és már zárta volna be az ajtót. Legyen nyolcszáz. Hát, azt hiszem, nincs is nálam annyi. Figyelj, tudod, te vagy az utolsó és nagyon hideg van itt; elmehetek veled ötszázért? Ezt a lány kérdezte, szinte megható volt. Na nézd, ennyim van – mutatta pénztárcáját, három százas volt benne, meg egy ötvenes. Kiszedte a fém huszasokat, tizeseket, meg ötösöket, összesen 450 lehetett. Várjál, elviszem a pénzt a fiúnak. (Konzekvensen fiúnak nevezte a stricit, ebben is volt valami kedves.)

Eleinte nagyon izgult, azért ez mégsem normális dolog. Hova megyünk? Az Alfa mozi mellé, az jó sötét és nyugodt hely, majd mutatom az utat. Dugunk vagy franciázunk? Franciázunk – vágta rá, nem tudta volna elképzelni, hogy egy idegen lányba... Az úton beszélgettek. A kurvát Valinak hívták, Ózdról jött, három hónapja csinálja ezt, húsz éves és folyton mosolygott. Mire odaértek, egészen megnyugodott. Olyan olcsó volt a lány (egy vacsorameghívás sokszor többe kerül), hogy kezdte elfelejteni, hogy kurvával van. Egyszerűen volt vele egy kedves, csinos húszéves lány.

Vetkőzz le! Az inged is leveszed? – csodálkozott Vali. Aha, úgy az igazi. Nézhetem a cicid? Persze. Felhajtotta a pulóverét és a pólóját. Hozzányult, finom puha volt. Szép a melled. Köszönöm – nevetett. Először fölállítom... De nem fogom lenyelni. Jó, ne nyeld le... Te, nem arról volt szó, hogy csak a szádban olvad, nem a kezedben? Ja, ilyen gyors vagy – kacagott, és lehajolt. Az ütemes mozgás mellett most egy kis vákumot is érzett. Nem volt különlegesen fergeteges, de ez nem is zavarta. Felhajtotta a lány haját, így láthatta szép formájú fejét és hosszú nyakát. Belecsókolt a tarkójába, nagyon erotikusan. Mélyen magába szívta Vali illatát, mivel dohányzott, kicsit émelyítő volt, de finom és izgalmasan új. A lány megborzongott, ehhez nem volt hozzászokva. Na, mit csinálsz? – búgott a hangja...

Pontosan oda vitte vissza Valit, ahol beült. Várjál – mondta, és hátramászott a csokoládéért. Tessék. Szereted? Kösz. – mondta és kiszállt. Nézte a továbbhajtó szakadt autót. Na, téged se látlak többet – gondolta, és megindult a kapualj felé, ahol a strici várta.

U.