O(')da a Lineáris Hálózatok(hoz)

"Mindenkinek van egy álma, az enyém a bal félsík" [GÉH-92]

Valami elmúlt. Nem jön vissza soha többé. Szakok szűnnek, modulok jönnek. S a tárgyat, melyen egy generáció nőtt fel, így, ilyen formában már nem fogják tanulni.

"Lehetett szeretni, ki-ki döntse el saját maga." [G.SOL-92]

Én mindig csodálattal néztem fel az öt G betűsre. Igen, a G, pont a G volt az, ami izgalomba hozott:

– Figyelem, figyelem! Az egységnyi frekvencián lévő zérusnál kettős tolást hajtunk végre, az admittanciáknál kérjük vigyázzanak, az admittanciáknál kérjük vigyázzanak! – cseng még ma is a fülembe. Mellettük szerény tudású zérusnak éreztem magam, aki az origóból tehetetlenül szemléli az eseményeket. De hát mi is történt? Valahol a végtelenben egy zérus, aki talán még nálunk is zérusabb, úgy gondolta, hogy ez a különc pólus már megszolgált. Itt az ideje, hogy magához hívja egy keresztági kapacitással. Hát igen. Mindig keresztbetesznek az embernek. Holnap már nem lesz különc pólus, az impedanciák is végre közös nevezőre juthatnak. Megkezdődhet a realizálás. Ma elérkezett a búcsú, és én, origóbeli zérus, merengve nézem, ahogy a különc pólus lassan, komótosan elsétál a végtelenbe. De előtte még becsukja az St Nagy ajtaját.

nemecsek