Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Hallgatói képviselő-választás eredménye

KSzK

La Fontaine után...

A mindenható az idők kezdete előtt...

Csak hogy tudjátok...

Idézet a Gazdasági Versenyhivatal weboldaláról

Rongyláb Party & Táncklub

Előbúcsúlevél

Villanykari Szakestélyek

A Műegyetemen pár évvel ezelőtt kezdtek szakesteket tartani. A Közlekedésmérnöki Kar hallgatóinak egy lelkes csapata vállalta fel az úttörő szerepet, de hamarosan a többi karon is kezdett meghonosodni a diákéletnek ez az üde színfoltja.

Filmszemle

Simonyi Károly Szakkollégium

Szerkezetként egy olyan, a korábbi reszort működéséhez képest szorosabban csatolt struktúrát lehet vázolni, ahol a körvezetőkből alkotott testület munkáját, a közös stratégia kidolgozását egy menedzsment – "elnökség" – segíti, ám a döntések meghozatala és a szakmai tartalom biztosítása továbbra is a körök, körvezetők feladata.

EHK tükör

"a kari HÖK-ök egy része szkeptikus a hivatal létrehozásával kapcsolatban"

A jegyzetboltban mindig hallani valami érdekeset

December elején áremelés volt a jegyzetboltban, pontosabban a dotált áron vásárolható jegyzetek önrészesedése változott. A korábbi gyakorlat szerint a hallgatónak az önköltségi ár 1/3-át kellett kifizetni, ez most 50%-ra emelkedett. Több hallgatótól azonban úgy lehetett visszahallani a dolgot, hogy erre az emelésre a jegyzetbizottság hallgató tagjai szó nélkül rábólintottak. Persze nem ez az első érdekes hír, ami napvilágot lát a jegyzetboltból. Itt van a tavalyi eset, amikor történt egy hatósági áremelés, s a felháborodott hallgatóknak azt találták mondani a hölgyek, hogy nem kellene morgolódni, hiszen mindenki kézhez kapott 3000 forintot.

Felkerestem tehát a jegyzetboltot, először inkognitóban. Odaálltam az ablakhoz és amikor rám került a sor, vettem egy jegyzetet. (Nem titok: a Giber-féle Fizika III.-at vásároltam meg.)

A pultnál először is megkérdezték, hogy hallgató vagyok-e. Be kellett valljam, hogy szégyen gyalázat még az vagyok. Elhitték. Ezek után kikeresték a jegyzethez tartozó adminisztrációs A4-es lapot, amire rá volt írva a jegyzet kódszáma és címe, ára, s ezen kívül tucatnyi aláírás is sorakozott. Nekem is alá kellett írnom.

Fizetés közben tettem néhány megjegyzést az 500 forint feletti árra. A hölgyek azzal védekeztek, hogy néhány héttel korábban még 300 forint alatt meg lehetett kapni, akkor kellett volna jönni.

A következő alkalommal riportermagnót vettem magamhoz, s szerettem volna néhány kérdést feltenni. De csak azt a választ kaptam, hogy menjek át a kiadóba, és kérdezzem Veress Jánost, a kiadó vezetőjét. Mivel a további erőszakoskodás sem vezetett eredményre, ezért felhívtam a megadott telefonszámot.

Veress János azzal fogadott, hogy a boltból már értesítették, s nem csodálkozik azon, hogy a hölgyek megijedtek, hiszen a korábbi terjesztő – az ÁKV – kifejezetten megtiltotta nekik, hogy bármit is nyilatkozzanak. Mint elmondta, számára is tanulságos ez az eset, hogy csak biztos információt szabad mondani, nem pedig azt, amit hozzá körítésnek kitalálnak és úgy adják elő, mintha az teljesen hiteles lenne.

– Beszéltem nekik arról, hogy fejenként 3000 Ft érkezik ide az Egyetemre, s ezt ők úgy fordították le maguknak, hogy azt mindenki kézhez is kapja – magyarázta a tavalyi történetet Veress János.

– Ezt már nem érdemes tovább ragozni, lefutott történet. Inkább feltennék néhány aktuális kérdést. Mennyire fogynak a jegyzetek?

– Sajnos nincs összehasonlítási alapunk, mivel az ÁKV nem tartotta nyilván a készletfogyást. A pénzforgalomban nem mutatkozik csökkenés, viszont mivel a jegyzetek ára többször is emelkedett, ez nyilván azt jelenti, hogy darabszámra kevesebbet vásárolnak.

– Igaz-e, hogy a jegyzetek különböző árakon is forgalomban vannak?

– Most gyakorlatilag három fajta árképzés van érvényben. Az egyik azokra a jegyzetekre vonatkozik, amelyeket '91 szeptemberi árakon vettünk át az ÁKV-tól, azt ilyen áron kapják meg a hallgatók is. A másik ár abból adódik, hogy 92 nyarán volt egy 140%-os áremelés. Ami jegyzet azóta érkezett, azokat már ilyen magasabb áron tudjuk adni. A harmadik kategóriát a Tankönyvkiadótól '92 szeptemberre utánnyomásra megrendelt jegyzetek jelentik, amelyek már a piaci áron kerülnek forgalomba, de ezekhez a hallgatói dotáció igénybevehető. Ezeket tavaly november végéig 1/3-ad áron, most pedig féláron vásárolhatja meg a hallgató. Ugyanebbe a kategóriába tartoznak az általunk kiadott új jegyzetek, amelyek eleve magasabb áron – mivel rajta vannak a szerzői díjak és a nyomólemezek költsége – kerültek forgalomba. Ezeket is féláron lehet most megvásárolni a hallgatói dotáció felhasználásával.

Tehát volt olyan jegyzet, amit szeptemberben olcsóbban lehetett megvenni, de közben az a készlet elfogyott. Ezért lehetett áremelkedés.

– A január elején bevezetett ÁFA mit jelent, mert eddig – úgy tudom – a jegyzetkiadás 0% ÁFÁ-s volt?

– A kétkulcsos ÁFA érvényben van, a jegyzetekre 6% fog ezentúl rákerülni, nemcsak az újakra, de a régiekre is. Ez biztos, hogy okoz majd áremelkedést.

– Hogyan történik a dotáció adminisztrálása?

– Az év elején úgy terveztük, hogy tanköri táblázatok lesznek, mindenki csak egy darabot vehet a neki előírt jegyzetek és tankönyvek közül. Aztán úgy tapasztaltuk, hogy ez túl nagy adminisztrációt jelent, ezért a jegyzetbizottság bevezette azt a könnyítést, hogy műegyetemi diákigazolvány felmutatásával lehet kedvezményesen vásárolni.

– De tőlem nem kértek diákigazolványt, elhitték, hogy diák vagyok.

– Én azt az utasítást adtam a jegyzetboltos hölgyeknek, hogy aki kedvezményes áron vásárol, az mutassa fel a diákigazolványt. Ha ez nem történt így minden esetben, akkor ismételten felhívom a figyelmüket.

– És miért kellett aláírnom azt a papírt?

– Azért kértem az aláíratást, hogy az Egyetem felé el tudjunk számolni a befizetett készpénzzel és a hallgató álltal meg nem fizetett dotációval. A jegyzetek ugyanis az Egyetem tulajdonában vannak, mi csak kiadjuk és bizományos alapon terjesztjük.

– És mi lesz a továbbiakban, hogyan halad a vonalkódos igazolványok elkészítése?

– Lényegében összeállt a rendszer. Készítettünk néhány próba igazolványt valódi adatokkal. A TTtK-sok 40-en vannak, ezt gyorsan be lehetett vinni. Most gyakoroljuk a számlakészítést.

– Tehát hamarosan elkészül az összes igazolvány a végleges formában?

– Igen. Februárban a beiratkozáskor mindenkinek meg kell kapnia a vonalkódos igazolványát.

Elvileg már most is el lehetne készíteni, de az a baj, hogy az adatbázis nem 100%-os. Meg lehetne várni, hogy februárban kik iratkoznak be, és annak a névsornak az alapján elkészíteni a kártyákat. Ez azonban időveszteség lenne, hiszen a hallgató már február elején szeretne vásárolni.

Valószínűleg a szeptemberi iratkozási listából fogunk dolgozni úgy, hogy nem csak az aktív hallgatóknak készítünk igazolványt, hanem az évismétlőknek, kimaradóknak stb. is. Az persze a dékáni hivatalok felelőssége lesz, hogy ne adjanak ki jogosulatlanul jegyzetvásárlási igazolványt, és azzal nekik el is kell számolniuk.

Természetesen csak aláírás ellenében lehet majd átvenni ezeket a kártyákat. Akik pedig nem jogosultak dotációra, azokat a gépben is letiltjuk, illetve a letiltásokat félévente aktualizáljuk.

– Tehát akkor ebben a témában minden tisztázódott?

– Nem egészen. Eddig még nem foglalkozott azzal a jegyzetbizottság, hogy egy hallgatónak mennyi pénz jár, egész évre vagy félévre szóló mennyiség legyen-e kiadva, átvihető legyen-e a maradvány a következő félévre, félévismétlőnek érvényes-e az igazolványa. Ezeket még meg kell tárgyalnunk.

– Ezek szerint nem lehet korlátlanul felhasználni a dotációt?

– Elvileg mindenki csak azt az összeget használhatja fel, amennyit a jegyzetbizottság szétoszt. Ezt persze csak utólag tudjuk megnézni, mert a számlázó programunk nem alkalmas a folyamatos ellenőrzésre. Ezért mindenkinek fel fogjuk hívni a figyelmét, hogy tartsa számon a felhasznált dotációt és ne költsön többet. Akit rajtakapunk, hogy haszonszerzés céljából túllépte a saját keretét, azzal szemben fegyelmi eljárást kezdeményezünk, ami súlyos esetben az Egyetemről való kizárást is jelenthet.

– Hogyan lehet ezt utólag ellenőrizni?

– Mindenki névreszóló számlát fog kapni. A program minden hallgatót és minden számlát nyilvántart. Rendszeresen összeadjuk hallgatónként a felhasznált dotációt, s aki sokkal többet költ, annál tételes vizsgálatot is tudunk végezni. Tehát nem érdemes csalni.

– Egy hallgató nagyon feledékeny is tud lenni. Mi van, ha véletlenül téved valaki, ha nem adogatja össze a vásárlásait? Hogyan lehet azt rábizonyítani, hogy szándékosan vagy nem szándékosan lépte túl a keretet?

– Azért a hallgató is normális ember, hogy ne tudna összeadni néhány számlát. Valószínűleg mindenki csak néhány alkalommal vásárol félévenként, nem pedig naponta. Ezeket a cédulákat ugyanúgy el lehet tenni, mint az AGROBANK-os bizonylatokat.

– De mi van, ha a hallgató elveszíti? Nem lenne jobb, ha nem utólagos ellenőrzés lenne, s ezért már a vásárláskor figyelmeztetné azt, aki sokat költ?

– Valószínűleg jobb lenne, de kérdéses ennek a költségvonzata. Vagy egy adminisztrátort kell ezzel foglalkoztatni, vagy át kell írni a számlázó programot.

A nyugtákat azonban akkor is meg kellene őrizze a hallgató, hiszen nézeteltérés esetén mivel igazolná, hogy ő csak ekkor és ennyiért vásárolt. Természetesen a rendszert még csiszolgatni kell.

– Lesz-e tanköri összekészítés?

– Természetesen lesz. Minden tankör kap egy összesítő lapot, ahol a nekik ajánlott jegyzeteket be lehet jelölni. Le kell adni ezzel együtt az igazolványokat is, hogy a pénztárnál a vonalkódokat le tudják olvasni, mert ekkor is mindenki névre szóló számlát kap.

– És mi van azzal, aki más jegyzeteket is akar venni?

– Elvileg mindenki vehet bármilyen jegyzetet. Csak az összesítőn nem tudjuk mindet felsorolni. Így az egyéni igényeket – a nagy roham után – egyéni vásárlással lehet kielégíteni.

– Köszönöm a tájékoztatást.

S azt a kérdést már csak úgy magamnak teszem fel, hogy vajon ki fogja tájékoztatni a többi kart?

Kincses Zsolt