Nyeregbe kollégista!

avagy Kerékpártúra '92

Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen stílusban is írjam meg cikkemet. Hosszabb töprengés után azonban rájöttem, hogy olyan élménybeszámolót úgysem tudnék írni, amely minden túratag ízlésének megfelelne, minden apró részletre kitérne. Így hát maradt az, hogy saját szemszögemből világítom meg az egészet. Íme, ahogy én láttam:

Barosi Misiék a DSK-tól már több ízben tekertek ide-oda az országban. Tavaly nyáron is kolbászoltak egy sort az Alföldön és a Balaton környékén. Saját bevallásuk szerint jól érezték magukat, de hiányzott valami, ami elengedhetetlen egy jó túrához, valami, ami úgy kell, mint forró sivatagban a víz: A NŐ! Így hát nem lepődtem meg, amikor a következő hirdetéseket ragasztották ki különböző stratégiailag fontos helyeken:

"Biciklista lányok, figyelem!

Évek óta jól összeszokott fiú társaság keres vállalkozó szellemű lányokat nyáron induló túránkhoz.

Útvonalterv, időterv stb..."

Misiék nagyon komolyan gondolták a dolgot, ugyanis a jelentkezett hölgyek számára a törzstagokkal kiegészítve ismerkedési estet szerveztek Szigetcsépen. (Azért olyan messze, hogy ott kelljen maradni éjszakára is.) Sőt, Dévényi Gábor időt és energiát nem kímélve az egyik csinos leány számára külön bicikli-órákat adott, hogy megfelelő erőnléti állapotban kerüljön a túrára a gyengébbik nem képviselője. Végül is a húgokkal és barátnőkkel feldúsított vendégművésznők száma összességében 15 főre gyarapodott. A fiúk létszáma 16-ot tett ki, amely arány már nem mondható rossznak. Éreztem előre: ez az, amit egyszerűen nem szabad kihagyni! Hát elindultam én is velük. Mivel az ismerkedési esten nem vettem részt, az évfolyam tagjai közül pedig csak pár embert ismertem látásból, ezért új ember voltam én is. Így hát legfontosabb feladatomnak az emberek megismerését tartottam, s az ismerkedés varázslatos dzsungelébe vetettem magam. S hogy minden kétkedőt és értem aggódót megnyugtassak: sikerült!

A társaság közel 400 órát töltött együtt. Néhány momentum a monumentális kalandok közül:

... Két kísérő autó jön velünk. Először nem értem, mi a csudának két ekkora málhahordó "öszvér". (Az egyik Trabi, a másik Wartburg.) Majd midőn a leányzók táskáit kezdjük begyömöszölni a kocsikba, rá kell jönnöm, a szépséges virágszálak közül valószínű, hogy jópáran az egész ruhatárat elhozták otthonról.

Bár megvallom őszintén, midőn minden nap más és más fürdőruha- és egyéb kollekciót pillantok meg rajtuk, már nem is bánom annyira a dolgot.

... Az első nap kiderül, pár napig én leszek a sofőr. Szóval eljöttem biciklitúrára, ami annyiból áll, hogy kedvenc járművem felkerül a csomagtartóra, én meg pöffeszkedek a volán mögött. A hawaii életem nem tart soká, hamarosan a karburátor belső rejtelmeivel kell megismerkednem, mert az a fránya dög tíz kilométerenként bedöglik. Pécs előtt meg már végleg nem hajlandó menni. Pedig már szerelőnek is megmutattuk, ő se tudott vele mit kezdeni. Ott állunk az út szélén, a többiek már órák óta Pécsett várnak ránk. Az elmúlt napok viszontagságai során rá kellett jönnöm, kedvenc Wartburgomnak női lelke van. Ugyanolyan szeszélyes. Egy utolsó kísérlet, elkezdek udvarolni neki:

– Kedveském! Olyan szép és aranyos vagy, Te vagy a környezetvédők álma, Te vagy a legjobb kis kocsi, akit eddig életemben megismertem, de most légy szíves, menjünk el Pécsig!

Beülök, pöccre indul, meg se állunk a városhatárig! Úgy látszik, sikerült női hiúságát felkeltenem!

... A tűszelep, majd a teljes gyújtásrendszer lecserélése után végül is a hetedik napon lecseréljük az egész kocsit. Egy diesel Wartburggal folytatjuk utunkat...

... Száguldunk le biciklivel a lejtőn, az út sima, az idő remek. Megyehatár tábla következik, az út hirtelen rücskössé válik, pattannak fel a kavicsok, majdnem leesünk a nyeregből. A táblát egy életre jól megjegyezzük: Somogy megye...

... Sicáéknál Letenyén vacsora vár, az egész társaság degeszre eszi magát. Edit és Gábor egy fogadásból kifolyólag a Letenye tábla alatt falatozik. A társaság jót vidul rajtuk...

... Megállunk az út szélén vízért. Egy bácsika behív minket a kertjébe, mondván, ott hidegebb a víz. Előbb körtét hoz ki nekünk, majd almával látja el a társaságot. Kellemesen elbeszélgetünk vele, jó hűsölni a fák tövében. Később a fiúkat már borral kínálja. Andi megjegyzi: – Milyen kedvesek erre az emberek. – Hát igen! – mondja a bácsika. Ez már Zala megye!

... Zalalövő, hajnali 5 óra. Endre mély hangjával ébreszti a társaságot. Mindenki kel, pakol, mint a kisangyal.

Nem, nem! Nem őrültünk meg. Csak egész egyszerűen arról van szó, hogy az embertelen hőség miatt rendszeresen hajnalban kell tekernünk. Jaj, azok a szép szorgalmi időszakok! Ritkán keltem tíz óra előtt. Itt meg tessék. De senki se morgolódik. A hőség nagy úr!

... Vas megye, Szombathely. A fél banda csónakokban ül, ide-oda evezgetünk a városi tavon. Épp a legnagyobb forróság közepette vagyunk, senkinek sincs kedve egyelőre továbbmenni. Valaki megjegyzi: jövőre vizibicikli-túrára kéne menni!

... Sopron. Drexi (ejtsd: Dre tizenegy) és én a Gyógygödör nevű pinceszerű borozóban hűsölünk. A helynek megfelelően Soproni Kékfrankossal öblögetjük torkunkat.

Később feltekerünk a kilátóba, ahonnan az egész Fertő tó látványa terül elénk.

Felkeressük a híres Tarddi várat. Tarddi úr 1956-ban elkezdett egy várat építeni, a környékről összehordott minden követ és minden vackot. Előkerül a felesége, pénzt vasal be rajtunk. Mondjuk, kik vagyunk, mik vagyunk, s hogy errefele biciklizünk. Lealkudunk a pénzből. A bicikli szóra előkerül az öreg Tarddi is. Tanácsokat oszt, mondván, ő fiatal korában sokat tekert. Kedves kis pár, rövid negyed órás velük folytatott beszélgetés során szidják egymást, mint a bokrot; némber, boszorkány jelzők illetik a Misi szerint házisárkány feleséget, majd az asszonyka elpanaszkodja, hogy ő már a harmadik feleség, de kifelé áll a rúdja innen. A kellemes családi veszekedést magára hagyjuk.

... Dunasziget. Kis társaságunk Tarzanosdit játszik. Egy madzagon belengve hatalmas csattanások közepette ugrálnak az emberek a Duna holtágába. De jó is gyereknek lenni!

... Utolsó állomásunk Környe. Páran már lemorzsolódtak a társaságból, de itt még két kellemes éjszakát töltünk. A körülmények idillinek nevezhetőek, végre nem sátorban alszunk, a kertben úszómedence, hangulatos vacsorák a fák tövében. Drexi a házigazda. Vasárnap reggel csöndesen búcsúzkodik a társaság; az egyébként nagyszájú Misi is elérzékenyül.

– A franc egye meg, megint véget ért valami, ami jó volt! Szétválunk. Én haza veszem az utamat, elkísér Gabriella és Drexi is. A többiek Pestre távoznak. Pár nap múlva mi is feltekerünk a nagy faluba. Bicajom most téli álmot alszik, ott porosodik a szertárban. Várja a következő túrát.

Hogy ne érje szó a ház elejét, a túratagokról néhány elmés és frappáns jellemzés, szintén az én szemszögemből:

Gabriella – masszázs-specialista. Fejfájások, izomgörcsök, hátfájások varázslatos eltüntetője.
Zoli – karburátor szakértő, állandósult állapotú autóvezető.
Klári – vigyori, férfitekintetektől pirulásra hajlamos lény.
Misi – főgóré, rabszolgahajcsár, nagyhangú rugdosóember.
Édua – húg, férfiszíveket rombadöntő mosollyal rendelkező tünemény.
Andor – törzsbiciklista, halkszavú húzóember, a teljesítményelektronika doktori címének várományosa.
Katka – vízspriccelő, kedves fekete gyémánt.
Fehér Csabi – eltévedés-specialista, Baja orvosi rendelőjének tesztelője.
Aranka – hangadó, aranyos szlovákiai lány.
Gyula – főszervező, a Zwack Unicum reklám kíváló utánzója.
Zsuzsika – pirinyó leányzó, kinek csinosságát csak kedvessége múlja felül.
Miki & Kriszta – csöndes pár, szakterületük a vegetariánus ételek elkészítése és elfogyasztása.
Dre 11 – mazochista, biciklijével ide-oda rohangál az országban, úszómedencéje életmentő funkciót látott el a kipurcant társaság legnagyobb örömére.
Edit – Edit Piaff, nagyszájú, de mindazonáltal roppant szép teremtés.
Balu – Krisztike bátyja, törzstag.
Krisztike – Balu húga, ennivaló kislány, most már szereti a pizzát.
Laca – csöndes srác. Lányok figyelem! Jóképű!
Ildi – a főgóré húga, kiskorú, tollasban jobbkezes villámlecsapásáról híres.
Tamás – volt versenybiciklista, hatalmas vigyorgásai közepette fogain időnként megcsillan a napfény.
Csilla – vendégművésznő, szegény ártatlan közgázos kislány.
Vékes Csaba – vigyori bátyja, női szívek összetörője.
Lívia – csöndes tag, kedves leányzó.
Gábor – törzstag, vérbeli Csepel Metró tulajdonos.
Erika – szőke tündér, walkman-ek notórius felhalmozója és tervszerű meggyepálója.
Sica – törzsember, remek vacsorával és reggelivel fogadó letenyei házigazda.
Andi – hangadó, Jimmy kizárólagos birtokosa, standard bicikli-tönkretevő.
Kristóf – hosszúlábú vendégtag, remek képességeivel felülről látja át a helyzetet.
Emília – állandó túratag, országutak és korcsolyapályák rettegett száguldozója, Vaskezű Lady.
Endre – mélyhangú torokmester, Süsü, a sárkány fenomenális utánzója, a megrögzött kolbászfaló.

Úgy illik, hogy magamat is kifigurázzam. Szóval ahogy a többiek láttam engem – önkarikatúra:
Sipi – virágtolvaj, bájgúnár, elsőrendű visszahúzóember, ügyeletes balek, főállású nőcsábász és ügyeletes mókamester.

Most van az, amikor az epilógus jön. Szóval kedves túratagok, csak annyit mondhatok:

- Jövőre, veletek, ugyanitt!

Sipi

A túra időeloszlása

1. nap: Budapest – Szigetcsép
2. nap: Szigetcsép – Szelidi tó
3. nap: Szelidi tó
4. nap: Szelidi tó – Pécs
5. nap: Pécs – Orfű
6. nap: Orfű – Kaposvár
7. nap: Kaposvár – Letenye
8. nap: Letenye – Zalalövő
9. nap: Zalalövő
10. nap: Zalalövő – Szombathely – Kőszeg
11. nap: Kőszeg – Sopron
12. nap: Sopron
13. nap: Sopron – Dunasziget
14. nap: Dunasziget
15. nap: Dunasziget – Győr – Környe
16. nap: Környe
17. nap: Környe – (Balatonkenese) – Budapest