Vizuális manipuláció

Manapság nem lehet úgy végigmenni a városon, hogy az ember meg ne jegyezzen egy-két reklámszlogent, jelképet, emblémát stb... Mindez az országszerte elterjedt óriásplakátoknak, fényreklámoknak, néha egész tűzfalakat betöltő hirdetéseknek köszönhető!

Az még nem lenne baj, ha teszem azt egy építkezést körülvevő palánksoron, nagyobb közlekedési csomópontok kihasználatlan részein, vagy tömegközlekedési eszközökön hirdetnek az arra igényt tartók. De sajnos a múzeális értékű épületeket is elérte már a modernizáció ezen – ízlésesnek éppenséggel nem mindig mondható – vívmánya. Példa erre az Oktogont övező múltszázadi épület-együttes, vagy például a Nemzeti Galéria.

Személy szerint én nem vagyok híve az ilyen nemű vásárlócsalogató marketingfogásoknak. Van elég agymosásnak is beillő reklám, melyek az elektronikus médián keresztül zúdulnak a nyakunkba.

Néhány évvel ezelőtt még gyermekcipőben járt a reklámozás Magyarországon, mégis mindenki megtalálta a számára kielégítő minőségű és mennyiségű árucikket. De sajnos a civilizációnak nem szabhatunk korlátokat, s lassan megfulladunk a saját jólétü(n)ket elősegíteni próbáló cégek túlzott promóciós készségébe.

Mégis, talán addig kéne megfékezni a reklámhordozók terjedését, míg nem késő, s míg épülethomlokzatokat, loggiákat, köztéri szobrokat látunk végeérhetetlen tampon reklámok helyett.

Az egészben pedig az a legbosszantóbb, hogy ebből a vizuális manipulációból sokan nagyon jól megélnek!

Csiga