Ultraprog

A progresszív rockon belül is vannak árnyalatok, mostanra már számos zenekar egész széles skálán mozog, kezdve az enyhén komplex beütésű megmozdulásoktól az egészen elborult, szinte csak a szakma és az elvadultabb PR rajongók számára termelik a hallgatnivalót. Eme alkotásokat a szokásosnál is nehezebb meg-, és kiismerni, de ha egyszer valaki "csapdába esik", akkor nehezen fog szabadulni az biztos, mert addigra olyan értékeket fog felfedezni, amelyeket más zenében nem talál meg.

Spiral Architect – A Sceptics Universe

A Spiral Architect – A Sceptics Universe c. műve nevében hordozza az album hangulatát, ami nem segíti a megértését az amúgy sem könnyen megemészthető daloknak. Mindenesetre a svéd kollégák értik a dolgukat, "ha már bonyolult és nehezen megszokható, akkor legyen nagyon az" jelszóval a zászlajukon kíméletlen módon nyomják a technikás ultraprogrockot. Agyafúrt riffek, olykor követhetetlen dobtémák, virtuóz basszus egyvelegéből áll össze szinte minden dal, kivéve néhány jazzesebb, Sieges Evenre emlékeztető dalt. Mivel az alap sem egyszerű, ezért senki ne várjon könnyen megjegyezhető énektémát, ennek ellenére akad egy két olyan momentum is, ami már az elején megragadja az embert. Az ijesztőnek ható komplexitás ellenére van valami vonzó az egészben – talán maga a megismerhetetlenség, illetve az ebből fakadó újabb és újabb részletek és finomságok felfedezése, ami miatt a műfaj merészebb kedvelői sem fogják egy hallgatás után a fiók mélyére süllyeszteni az albumot.

Spactic Ink: Ink Complete

Míg a S. A. esetén kvázi-friss arcokról volt szó, addig a Spactic Ink kötelékébe olyan elemek tartoznak, akik már nem kevés helyen és alkalommal bizonyítottak. A trióból a Jarzombek testvérek közül Bobby megfordult már a műfajbeli Watchtower soraiban, de szerepelt a Riot albumain is...

Az Ink Complete színtiszta instrumentális zene, aminek szórakoztató mivolta – a felvezetésben említett – bonyolultsági szint mellett erősen megkérdőjelezhető a kívülálló számára. A muzsika azonban él és mesél, egy másodpercig nem unalmas, a nóták pedig nemcsak a címeikben (pl. A Morning with Squakie, See and its Sharp) de önmagukban is sok (zenei) humort hordoznak, ami azt jelenti, hogy itt nem hősködésről van szó, hanem a progrock egy magasabb szintjéről.

Az alkotók – szakmai múltjukra tekintettel – igen keresett zenészek, így a sok project és egyéb elfoglaltság mellett nem tudni, lesz-e idő új S. I. albumra, de addig lehet bátran ismerkedni az Ink Complete-tel.

Mindkét albumról hallhatók részletek a MusicMania online verzióján:

http://musicmania.impulzus.com

Bard