13 éve írtuk
Jó ez így?
Kovács Peti tanuló tegnap korcsolyázás közben tagbaszakadt.
Reggel a tejszínelők ösztövérbefagyva találták meg.
Bérbefagyasztották.
Várbalágyasztották.
Bárbaböggyesztették.
"Lám-lám" - mondta a székelylófőfelügyelő és késnyire elhúzta a száját.
Fülekig.
Odalépett Kovácshoz és kihúzta, nyugdíjig.
"Foglalkozása?"
"Egy paritás-beat együttesben játszott."
Ebben a pillanatban kinyílt Kovács szeme.
Letépték.
Úgyis elhervadt volna.
A tizedes az erdőből egy bújkáló kémcsövet állított elő.
Új eljárással.
Eljárt fölötte.
"Ne viselkedjen légféktelenül" – szólt rá a nyomozó.
Engem.
Hiába raktak rá bilincset, a gyanúsított szárbaszökött.
Rálőttek.
Kilehelte a telkét.
Egy befogott kóboráram titokban megszakította magát.
"Látja" – mondta a tapasztalt öreg – "itt keverik ki a társadalom krémjét."
Lekeverték.
Közben Kovácsot hórihorgánál fogva a kocsi után akasztották.
Vontatottan haladtak.
Kovács már nyúlánk volt.
Lelke rajta.
Kész.
A csoport résztanácstalanul állt.
"Milyen nemzetiségű?"
"Részlett."
A bizonyítékokat egyforma borbálákban helyezték el.
Helytelen volt.
A bíró kítűzte a tárgyalást.
A hajtókájára.
Bírta.
Marta.
Aki bírja – fia.
Taláremelkedés van.
A nagy fegyelemre való tekintettel besűrítette a termet.
Maxterm.
Ítéletidő volt.
Meghozták az ítéletet.
A boltból.
Egy végítélet volt.
Leszabták.
Ki?
Másnap reggel alvégrehajtják.
A sajtóban nagy visszhangja volt.
Sok olvasó léprement.
Mások a vesére.
Magára vessék.
Akinek nem inge.
Feszült volt a közhangulat.
Az utcán közlegénykedtek a városlakók.
A politikusok kijátszották az adut.
Külföldre.
Talonkabát volt rajta.
Hát.
A munkások az utcán felszedték a köveket.
Szobára vitték.
Kollár Mátyás