Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Impresszum

Rejtvény

VBK – A laza kör

Túlélési útmutató

A helyzet egy kicsit megváltozott!

Az ERASMUS ösztöndíjról

Világvége

Nincs víz. Mi lesz holnap? Talán áram sem lesz... Akkor még lesz plusz egy órám annyit megy a gépem az UPS-ről.

Koncz Gábor

Mi újság, Hallgatói Gyűlés?

Erdélyi Tamás

És mi van, ha tűz van, babám?

Változás

Miért foglalkoztatja az embereket a pszihológia és a filozófia? Ennek sokfajta oka lehet, de az okok között bizonyosan kiemelkedő helyet foglal el az, hogy nincsennek megelégedve valamivel, meg szeretnének változtatni valamit. Ennek egyik eszköze, hogy megmagyarázzák a dolgokat, elemzik a múltat, feltárják a hibákat és ezek ismeretében próbálják megváltoztatni a dolgaikat. Biztos-e, hogy csak ezen a módon lehet változást elérni, el lehet-e így egyáltalán érni valódi változást ? Ezzel a témával foglalkozik Paul Watzlawick, John H. Weakland és Richard Fish: VÁLTOZÁS, A problémák keletkezésének és megoldásának elvei cimű könyvük. Ennek a könyvnek a fő gondolatait szeretném most bemutatni. A könyv az emberi dolgok állandóságának és változásának kérdéseivel foglalkozik: hogyan keletkeznek a problémák, hogyan állandósulnak bizonyos helyzetekben, másokban meg hogyan oldódnak meg; hogyan vezet sokszor csődhöz a józan ész, míg ésszerűtlen cselekedetek előidézhetik a kívánt változást. A könyv szerzői a Palo Altó-i pszihoterapeuta csoporthoz tartoznak, amely sikerrel alkalmaz ún. rövid terápiás módszereket emberi problémák megoldására. Az állandóságot és a változást együttesen kell figyelembe venni, bár látszólag ellentétes a természetük. Nem valami rejtett értelmű eszme ez, hanem sajátos példája annak az általános elvnek, hogy minden észlelés és minden gondolat viszonylagos, összehasonlítással és ellentéttel operál.

A könyv gondolati modellként két matematikai elméletet használ fel: a csoportelméletet és a logikai típusok elméletét. A csoportelmélet olyan keretet biztosít számunkra, amelyben azokról a változásokról gondolkodhatunk, amelyek egy rendszeren belül fordulnak elő, miközben a rendszer maga változatlan marad. Fő fogalma a csoport, amely tagokból áll. A logikai típusok elmélete nem azzal foglalkozik, ami egy osztályon (a teljességen) belül történik, hanem olyan fogalmi keretet nyújt, amelyben a tag (a teljesség összetevője) és az osztály viszonyát vizsgálhatjuk, valamint azt a sajátos metamorfózist, amely azokban az átmenetekben foglaltatik benne, amelyek révén egy logikai szintről következő, magasabb logikai szintre jutunk. A változásnak tehát két fajtája van: az első és a másodfokú változás. Elsőfokú változásnál az eredetileg adott rendszeren belül, azt megtartva hajtunk végre változtatásokat, míg másodfokú változás esetén a régi rendszerből kitörve, magát a rendszert változtatjuk meg. A csoportok csak az elsőfokú változás szintjén invariánsak, a másodfokú változás szintjén megváltoznak, vagyis a változások a struktúrájukat meghatározó szabályokat érintik. Mivel a másodfokú változásnak mindig logikai ugrás jellege van, ezért gyakorlati megnyilvánulásai logikátlannak és paradoxnak fognak mutatkozni, mivel magasabb logikai szinten történnek, ezért nem fejezhetők ki az elsőfokú változások kifejezésére alkalmas nyelven.

Míg az első és másodfokú változást szigorú elméleti fogalmak segítségével könnyű megkülönböztetni, ugyanezt a különbséget a valódi élethelyzetekben nehéz megragadni. Ezért gyakran összekeverik a változás két szintjét, s a nehéz helyzetekben olyan lépéseket tesznek, amelyek nem idézik elő a kívánt változást, hanem még azt a problémát is fokozzák, amelyre a megoldást alkalmazták.

Az olyan rendszerekről, amelyek végigfutnak az összes lehetséges belső változásukon anélkül, hogy rendszerváltás (másodfokú változás) következne be, azt mondják, hogy beleragadtak egy vég nélküli játékba. A vég nélküli játék nem hozza létre önmagából saját maga megváltoztatásának feltételeit: nem tudja generálni azokat a szabályokat, amelyek megváltoztatják a szabályait. A vég nélküli játékok nagyon sokszor fellelhetők az emberi konfliktusok gyökereinél. A befejezés nem része a játéknak: a befejezés a játékhoz képest meta. Ennek ellenére a másodfokú változás egyáltalán nem lehetetlen, az emberek igenis találnak új megoldásokat, ám a másodfokú változást többnyire ellenőrizhetetlennek tartják; az eredeti rendszeren belülről nézve valóban az.

A könyv részletezi a helytelen problémakezelés alapvető fajtáit:

1. A megoldást úgy próbálják elérni, hogy tagadják a probléma probléma voltát: a cselekvés szükséges, de nem cselekszenek.

2. Olyan nehézséget próbálnak megváltoztatni, amelyik vagy megváltoztathatatlan vagy nem létezik: cselekszenek, amikor nem kellene.

3. A logikai típusalkotásban követnek el hibát, s előáll a vég nélküli játék: rossz szinten cselekszenek.

A könyv érdekes példákkal fűszerezve részletezi a fajtákat, amelyek bizonyítják, hogy a legkülönbözőbb problémák is beleférnek ebbe a fogalmi keretbe, kezdve a dolgok túlzott leegyszerűsítésén, az utópista gondolatokon keresztül, egészen a paradox helyzetek létrehozásáig. Az emberi kommunikációban a paradoxon viselkedésbeli hatásán azt a különös zsákutcát értjük, ami akkor alakul ki, amikor olyan üzeneteket váltunk, amely szerkezete a klasszikus formális logikai paradoxonokéhoz hasonlít. Ilyen üzenetre példa a "Légy spontán!", vagyis egy olyan viselkedés követelése, amely természeténél fogva csak spontánul tud kialakulni és a követelés eredményeként nem lehet spontán. A paradoxonok kialakulását a rossz logikai szinten történő cselekvések okozzák.

A könyv a továbbiakban részletezi az egyes típusú problémák megelőzésének és megoldásának lehetőségeit különös tekintettel a másodfokú változások előidézésének módszereire. Egy ilyen technika például az ún. átalakítás, amely azt jelenti, hogy megváltoztatjuk azt az érzelmi vagy konceptuális keretet, amelyben egy helyzetet felfog valaki, s egy másikba helyezzük, amelybe ugyanannak a konkrét szituációnak a tényei ugyanolyan jól vagy még jobban beleillenek, s ezáltal megváltozik az egésznek a jelentése. Másik példaként megemlítem, hogy bizonyos esetekben jó taktika lehet egy paradoxon feloldására ellenparadoxon alkalmazása. Jól alkalmazott ellenparadoxonnal a rendszer újjáépítését érhetjük el.

Végezetül megállapítható, hogy a könyvben leírt alapvető nézetek a problémaképződésről és a problémamegoldásról, az állandóságról és a változásról hasznosan és kielégítően alkalmazhatók az emberi problémákra általában. Természetesen igen sokféle esemény és körülmény létezik, amelyek kívül esnek az emberi beavatkozás hatókörén. Ezekre a jelenségekre, amelyeket adottságoknak kell tekintenünk, nem alkalmazhatók közvetlenül a nézetek, arra viszont, hogy az emberek hogyan kezelik ezeket a természeti körülményeket, éppúgy alkalmazhatók, mint arra, hogy hogyan kezelik a társadalmi körülményeket...!

- meadow -