Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Amikor mosolygok rád

"Ismerkedj meg a Barátaimmal ..."

"Egyetemistaként a legszabadabb az ember..."

Idén Köztársasági Ösztöndíjat kapott kari hallgatók

Sporthírek

Powered by Schönherz DSK

Kalandra fel!

Tasi Csongor

Ha, ha, ha...

Húsz PC a Schönherznek

Béke

Megérti majd saját magát, és a múlton már úgysem változtathat, már csak tanulni lehet és kell belőle...

Impresszum

Moonsorrow

Majdnem a fesztiválajánlóba került, MusicMania lett belőle. Ez a Gothica, a dark metál talán legjelentősebb itthoni rendezvénye. A fesztivál egy napos, cirka 10-11 óra koncert egyhuzamban. A buli május elsején volt, uniós tagságunk első napján, jöttek is külföldi fellépők rendesen. Közülük a finn Moonsorrow emelkedett ki toronymagasan.

Igen, "eez metál", ez egy rétegműfaj, éppen ezért majdhogynem családias a hangulat, persze a látszat nem családiasságot sugall... Hagyjuk azonban a látszatot, mert mint tudjuk, csalni szokott. Hagyatkozzunk a fülünkre, rohamozzuk meg a PeCsát!

A jegy mellé járt az Árnyak 10 éves jubileumi CD-je, sajnos ők időközben a Szigeten adták utolsó koncertjüket. Bent a nagyszínpadon (a Gothica két színpados rendezvény) a De Facto kezdett, nagyon jó alapot adtak, aztán jött a Dying Wish, először az új énekesükkel, Dömötör Balázzsal. Itt láttam először őket élőben – aztán később a Szigeten is – de már itt azt mondtam, soha rosszabbat! Nagyon jól szólnak, a Gothicán sokáig nem tudták őket felülmúlni.

Dying Wish után Beyond Surface, német csapat, igényesen, jól zenélnek. Első hallásra HIM-es, de annál keményebb zenéjük van, remélem, látjuk még őket!

Több – számomra nem túl érdekes fellépő után – jött a Nevergreen. Nem véletlen érdemelték ki a "Magyarország vezető gótikus metálcsapata" címet (a http://www.gothica.hu/ szerint). Megjelentek a korábbi dobosok is, igazi tisztelgést és örömzenélést hallhattunk, óriási hangulattal. Sajnos a Szigeten már arról beszélt mindenki, hogy ők is hamarosan szét fognak menni; kár értük.

De nem ők voltak az est igazi csúcspontja, még mindig lehetett fokozni. A Nevergreen után aztán jött a számomra addig ismeretlen – azóta egyik kedvencem – Moonsorrow. Finn metál a durvábbik fajtából. Fantasztikus koncertet adtak, zenész ismerősöm csak ennyit mondott:

–Hát igen, tudnak a srácok...


A srácokról, és Kivenkantaja című albumukról szól a cikk hátralevő része.


Zeneileg magukat epikus, pogány metál névvel illetik. Ez pontosan mit takar? Saját definíciójuk szerint metál epikus magasságokba repítve, pogány értékekkel. Saját szavaimmal zenéjüket talán Rhapsodyhoz tudnám hasonlítani, de a Moonsorrow finnül énekel, és néha átcsap hörgésbe, valamint népzenei motívumokat is felfedezhetünk benne. Ezen motívumok azonban eredeti, saját szerzeményeik, semmi átvétel vagy feldolgozás nincs a zenekar környékén. Ez a rendkívüli eredetiség a koncerteken is erőteljesen átjön; színpadon amolyan ütős, lendületes, "brutálmetálnak" tűnt. Ezen minőségükben is zseniálisat alkottak a Gothicán. Aztán az ott helyben megvett CD–t hallgatva döbbenetesen összetett zenének lehetünk fültanúi: kórus, számtalan kísérőhangszer, nagyszerűen összefogva.

Mint később megtudtam, ez egy felvállalt törekvés, csak is kizárólag azt a zenét produkálják, amit ott a színpadon meg tudnak szólaltatni. Hogy ezt a kényszer szülte, nem tudom, de akármi is volt a kiváltó ok, kiválóan használják ezt a kettősséget. Ha pedig egyszer teljes zenekarral turnéznának...

Sajnos erre most elég kevés esély látszik, a zenekar finnül énekel, ami kissé korlátozza az igazi elterjedésüket, ám mindezzel együtt, így is eljutottak már kis hazánkba, úgyhogy talán eséllyel várhatjuk. Egyébként a nyelv – szerintem – nem akadályoz zenéjük szeretetében, a Kivenkantaja témái, több perc hosszú instrumentális részei bárki számára élvezhetők.

Színpadon pedig olyan elemi erővel játszanak, amit csak ritkán látni. Színpadképük összeszedett, ősi harcosokat idéző arc- illetve testfestést láthatunk rajtuk. Felállásuk egyébként két gitár, egy billentyű, egy dob, valamint egyikük billentyűzik és gitározik. A zenekarból ketten énekelnek, egyáltalán nem rosszul.

Ám sajnos minden véget ér egyszer, a Kivenkantaja és a koncert is. Utóbbin még volt egy visszatapsolás, ám ekkor már póló volt a finneken.

A kalapácsos póló először nem is tűnt fel. Hanem mikor azt mondták, hogy most jön két ember, akiket kedvelnek... Név szerint hívták Kalapács Józsefet és Sárközi Lajost. Hibátlan ejtéssel. És tényleg ők voltak!

Kalapács Józsi megköszönte a lehetőséget a srácoknak, akik talán még tizenhat évesek sem voltak, amikor már testükön volt a jel.

És eljátszották közösen. (Gyengébbek kedvéért: Pokolgép: A jel. Még gyengébbek kedvéért: Kalapács József a Pokolgépben énekelt, Sárközi meg most a Kalapácsban gitározik. Aki meg nem tudja, mi a Pokolgép, az magára vessen!) Kalapács énekelt, Sárközi és a Moonsorrow pedig zenélt, és életem talán legnagyobb élménye volt ez az egy szám ott, akkor, egy külföldi zenekar által játszva. Mert ismerték a zenénket!

A finn metál újabb nagy zenekart avathat ezzel a fiatal társasággal, bár még csak két albumon vannak túl, tehetségük egyértelműen a nagy elődök méltó utódjává teszi a Moonsorrowt.

Kokas

Lemezek:

Suden Uni 2001

Voimasta Ja Kunniasta 2001

Kivenkantaja 2003

Suden Uni re-release 2003 (DVD)