Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

A helyzet egy kicsit megváltozott!

Az ERASMUS ösztöndíjról

Dobozok

Csillag túrás

"Pedig ez nem így van."

Szitázó

EESTEC kongresszus beszámoló,

Egy nem is olyan pokoli történet

Torlem Qndó nyilatkozata

Boszorkány

"...olyan pontjait érintettem testemmel és kezemmel nem éppen finoman, ami a női mivoltát sértette."

Főzőrovat

Kollégista lettem...

Endrődi Csilla

Örökzöld rántotthús

Hát igen! A diákokkal megetetni kívánt maszlagok száma ismét gyarapodott, ezúttal pont egy, az etetésről szóló példánnyal. Nem kétlem, hogy a fenti interjúban lakozik némi igazság is, de néhány dolog – finoman szólva – nem teljesen felel meg a valóságnak.

Valószínűleg sok kézi munkát vesz igénybe az ételek elkészítése, azaz kézzel készül a "robbantott csirke", de ennek ellenére több éves ittlétem alatt még nem sikerült olyan csirkeragulevest vagy csirkepörköltet kifognom, amiben nem volt több a csontszilánk, mint a hús. Nem értem, miért nem lehet előbb kifilézni a húst, és csak utána trancsírozni. A kézi munkát viszont bárki megszemlélheti a tálalóban is, ahol mindent, ami "kézzelfogható" (sütemény, sültek, savanyúság) kézzel is fognak. Merem remélni, hogy előtte legalább kezet mosnak, de ez a megoldás még akkor sem a higiénia csúcsa.

Egy másik élmény nemrégiben ért: békésen ballagok fel a lépcsőn, de amikor felérek, azt hiszem, baj van a szememmel, netán meghibbantam: mindenfelé élénkzöld színben ragyogó italokat látok. Mégsem vagyunk Amerikában, tehát szó sem lehet gilisztaturmixról, ezért kérdezősködni kezdek. A tippek között szerepel sárgadinnyelé, mangó, őszibarack, cukros víz ételfestékkel és algakoktél. Sikerült kiderítenem hivatalos elnevezését: kiwi ízű szűrt gyümölcslé. Hmm. Hogy mi mindenre képesek már ezek a vegyészek!

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem általában nem sikerül jóllaknom. Persze, a mami főztjéhez szokott feneketlen bendőjű lakli kamasz felfalná a világot is, de nem biztos, hogy mindig itt keresendő a probléma igazi oka.

Aztán ott van egy apró kellemetlenség az a la carte pénztárnál: soha sincs visszaadni való apró, ezért előfordul, hogy az üres kasszára mutogatva tíz forintra kerekít a péntáros hölgy. Kiszámolható, hogy napi több száz ember esetén ez mit jelent. Nem a fizetéskiegészítésüket sajnálom – mert nem fizetik túl őket sem –, hanem hogy ezt mi fizetjük az RT helyett.

A kifogások sorolását napestig folytathatnám, de abbahagyom. Talán ennyiből is kitűnik, hogy a menyasszony korántsem olyan szép, mint azt reklámozták; van még javítani való a menzán. Nem kellene visszaélni azzal a ténnyel, hogy a diákok többségének az órarendből adódóan még arra sincs lehetősége, hogy két előadás között egy másik étterembe menjen el.

Nem kívánom, hogy fejek hulljanak porba (már a menza vezetőségének részéről) és nem is kívánok lázadást szítani vagy egynémely politikushoz hasonlóan éhségsztájkba kezdeni; csupán szeretnék egyszer kulturált körülmények között étkezni és jóllakni. Ez talán nem nagy kívánság, és szerintem többségünk hajlandó lenne pár forinttal többet áldozni ezért (pl. lehetne kétfajta menü). Persze, más nevében nem nyilatkozhatok.

- sr -