Vekker

Valami nagyon zavar... Először elképzelésed sincs arról, mi lehet... Aztán lassan tudatosul benned, hogy valami hangot hallasz. Mintha valami csörögne. Diadalmasan elmosolyodsz, mikor rájössz, hogy az ébresztőórád az (esetleg a géped, a mobilod stb.). Csapdosni kezdesz a hang irányába, majd – miután sikeresen kikapcsoltad, kihúztad, esetleg összetörted... a lényeg, hogy elnémítottad – alszol tovább. Azaz csak aludnál, mert pár percen belül a szobatársad órája is megszólal. Hiába, ideje felkelni. Félálomban kikóvályogsz a fürdőbe – a tükörben egy sápadt arcot látsz és beesett, véres szemek néznek vissza rád. A látvány elég ijesztő lehet, mert félelmükben a máskor igen békés csótányok zavartan menekülnek biztonságos helyre. Megfogadod, hogy többet nem maradsz fenn hajnalig (csak semmi IRC, film, C.S.).

Automatikus mozdulatokkal húzod magadra a ruháidat, majd elindulsz az Egyetem irányába. Mire megérkezel, már elkezdődött az előadás. A terem eléggé változatos képet nyújt: az első sorokban buzgón jegyzetelő emberek, míg a hátul lévők a padra borulva folytatják éjjeli alvásukat. Nagy nehezen kinézel magadnak egy üres helyet – természetesen csak középen vannak, a szélek zsúfoltak mindenhol. Mivel nincs szíved felkelteni alvó társaidat, fellépsz a padra és sűrű bocsánatkérések közepette megközelíted a kinézett helyet. Egy-két ember rádmordul, de csak legyintesz (majd megírja a levlistára a problémáját...). E reggeli torna után felfrissülve látsz neki a jegyzetelésnek, azonban pár perc múlva érzed, hogy szemeid csukódnak lefelé. Hirtelen arra ébredsz, hogy mozgolódnak körülötted – vége az előadásnak. A szünetben elfogyasztott kávék és szendvicsek, valamint Banán Joe daliás testének látványa segít abban, hogy kibírd a nap hátralévő részét...

Örömmel mész vissza a koleszba, ahol igaz kocka módjára lehuppansz a gép elé. A vacsora kotyvasztása/fogyasztása közben érdeklődve nézed a naptáradban, mennyi idő van még hátra a következő ZH-ig. Éjfél után – befejezve tengerentúli ismerősöddel vívott hálópartit – vad csatakiáltással nyugtázod szobatársad azon kijelentését, mely szerint sikerült megszereznie azt a filmet, amelyről napok óta áradoztál. Beállítod az órádat, mert hajnali háromkor, mikor véget ér a film, majd pont ezzel fogsz bajlódni...

Bacsi
(in memoriam szignál)