Kiadványkészítés és igényesség
(egyszerre?!)

Néhány éve, amikor mindenki számára elérhetővé vált a DTP (az "íróasztali kiadványkészítés"), tartottam tőle, hogy a programok egyre könnyebb kezelhetősége a végtermékek minőségének rovására fog menni. Hiszen ha valaki leül egy gép elé, püföli egy kicsit a billentyűket, azt mások már nyomtatásban láthatják viszont, bármilyen is a minősége.

Általánosan igaz, hogy ha igényes outputra van szükség, a legjobb megoldás egy DTP-vel foglalkozó cég/haver felkérése. Az alábbiakban leírok néhány dolgot, amelyekre oda kell figyelni bárminemű számítógéppel történő kiadványkészítéskor, ha mégis saját kézzel szeretnénk megfurmányolni valamit.

Betűtípusok

Az első probléma a betűtípusoknál keresendő. Sok fontban nem található meg minden magyar ékezetes betű, általában a hosszú "ű" és "ő" betűk hiányoznak, és helyükön kalapos illetve hullámos "ékezettel" ellátott változataik szerepelnek. Ezek – azon túl, hogy rondák egy magyar szövegben – súlyos tipográfiai hibának számítanak. A magyar kultúrát nem csak beszédünkben, hanem írásunkban is őriznünk kell. Mindig használjunk magyar fontokat! Ilyeneket lehet venni, kérni illetve készíteni megfelelő programmal (ez utóbbi kényes ügy, mert a betűtípusok lelki élete is egy külön világ).

Ezenkívül az "évszámosított" Microsoft Office termékeket mindenféle nyomdai munkára használni tilos! Ezek a programok csak zűrzavart okoztak a félresikerült unicode-támogatásukkal, és a hullámos ő mellett megismerhettük a karakterek helyett nyomtatott négyzeteket (nem is beszélve a bicikliző gémkapocs lélektani hatásairól). Az újabb Word-nek köszönhetjük még az "5. Emelet" vagy "1999. November" típusú hibákat. Ha mindenképpen ezt a software-t kell használnunk, kapcsoljunk ki mindenféle automatikus kutykuruttyot. Ha a feladat kiadványszerkesztőt kíván, akkor azt használjunk, ne szövegszerkesztőt! Az Adobe és a Corel cég programjai hatékony eszközök ezen a téren, és bárki számára elsajátítható a kezelésük.

Az egyik elrettentő példát Balatonlellén láttam egy büfében. A "szőlőlé" felirat a következőképpen festett: sz€l€lé. [A négyzetek feletti ékezetek utólag, tollal lettek odabiggyesztve.]

Előfordulnak olyan nyomtatódriverek, amelyek bizonyos betűtípusok esetén mindenképpen a nyomtató beépített fontját használják, és ha az nem tartalmazza a magyar ékezeteket, akkor hiába jelenik meg a képernyőn helyesen a betű, a nyomtatás végeredménye hibás lesz. Ilyenkor a legegyszerűbb másik betűtípust használni.

A betűtípusokból – ritka kivételtől eltekintve – nem tanácsos túl sok különböző jellegűt használni, mert egyrészt elveszti a kiadvány a stílusát, másrészt inkább csicsás lesz, mint igényes.

Szintén oda kell figyelni a fontra, ha valamilyen cég vagy intézmény nevét írjuk le. Ezek általában valamilyen hagyomány szerint íródnak bizonyos stílusú betűkkel, nagyon negatív hatást tud kelteni egy egyetem neve mondjuk egy általános iskolás iskolaújság címének betűtípusával leírva.

Írásjelek

A magyar idézőjelek szintén jellegzetesek, és csak nagyon indokolt esetben helyettesíthetőek az amerikai macskakörmökkel. A kezdő idézőjel Windows alatt a
0132-es, a záró a 0148-as kódú karakter. Ilyen típushiba még a gondolatjel helytelen alkalmazása, illetve alkalmazásának hiánya. A mínusz nem a gondolatjel, hanem a kötőjel helyett van, a gondolatjel kódja a 0150, a 0151-es pedig a hosszú kötőjel. Lehetőség szerint mindig a helyes karaktert használjuk – kivétel lehet például, ha egy dokumentumot a Webre szánunk, ilyenkor indokolt lehet az idézőjel/gondolatjel macskakörömmel/mínusszal való helyettesítése, mert platformfüggetlen olvashatóságot biztosít. A szavak közé csak egy szóközt tegyünk; mondatzáró írásjelek és vessző, kettőspont, pontosvessző elé soha, utánuk mindig kell egy space. Idézőjel illetve zárójel esetén csak a nyitó írásjel előtt és a záró után kell szóköz.

Képek

Ha nyomtatott kiadványba szánunk képet, akkor tudnunk kell, hogy nem elég, ha az a monitoron jól mutat. Egyrészt a Weben megtalálható képek általában 72 dpi-sek, a nyomtatáshoz ennél jóval többre van szükség. Másrészt a jpeg formátumú képeket az internetes használat miatt nagy tömörítéssel készítik, és ez minőségromlással jár, amely a képernyőn nem feltűnő, de nyomtatásban nagyon is. Ezért találkozunk sok kiadványban pixeles, rossz minőségű képekkel.

A legjobb, ha nálunk van a kép eredetije, ekkor bescanelhetjük megfelelő felbontással. Hogy mi a megfelelő, az a kiadványtól és a képtől is függ – jó minőségű kép esetén biztos nem járunk rosszul, ha nagyobb képeket 300, kisebbeket 600 dpi-vel scanelünk, de pl. rossz minőségű fotó esetén hamar elérhetjük magának a fényképnek a készítésből eredő fizikai felbontását, és ilyenkor a nagyobb felbontás csak rosszabb eredményhez vezet.

Ha mindenképpen a Webről letöltött képet kell felhasználnunk, akkor egy fotóretusáló programmal javíthatunk a helyzeten (legalább a felbontás átállításával, ilyenkor a program anti-aliasing használata is sokat segíthet).

Másik probléma a képekkel a láthatóság kérdése. Itt megintcsak igaz, hogy ami a képernyőn jól mutat, az nem biztos, hogy egy plakáton is így tesz. Érdemes egy próbanyomatot készíteni tintasugaras nyomtatóval, ezen már látható lesz, ha valami pl. beleolvad a háttérbe, pedig nem kellene neki.

PostScript

A PostScript az Adobe cég által kifejlesztett lapleíró nyelv. Nagy előnye a hordozhatóság, de sajnos előfordulnak kompatibilitási problémák, így célszerű a végberendezés (nyomtató vagy levilágító) driverével készíteni a file-okat, amennyiben ilyen formátumban kerül a nyomta-
tást/levilágítást végző céghez. PS file-okat a GhostView programmal tudunk megnézni illetve nem PostScript nyomtatón is kinyomtatni (PS nyomtatókon a PS file kinyomtatása egy egyszerű copy a printer portra).

Tipikus helyesírási hibák

Van néhány igen gyakori hiba, amelyek közül néhány az országos nyomtatott sajtóban is rendszeresen előfordul. A stb. elé nem kell vessző, a mindig rövid i-vel írandó, a megújulás szóban ellenben hosszú ú és egy j van. A muszáj pontos j (valószínűleg az uszály miatt keverik sokan), és itt hívnám fel a figyelmet az egyelőre és az egyenlőre szavak közti különbségre (az előbbi időre vonatkozik – pl. egyelőre jó lesz így is –, míg az utóbbi ritkábban használt, mennyiségre értendő – egyenlőre állítottuk a két frekvenciát).

Dátumok számjeggyel való leírásánál nagyon sokféle helytelen írásmóddal találkozhatunk. Helyesen:
elsején – 1-jén, másodikán – 2-án, harmadika – 3-a, negyedikei – 4-ei.

A játszik ige ragozása is sokaknak gondot okoz. Ha nem vagyunk biztosak az adott igealak írásmódjában, gondoljunk arra, hogy azonosan viselkedik a mos igével (ha j-vel kezdődő ragot kap, a j hang teljesen hasonul, és ezt írásunk is követi, tehát ilyenkor hosszú mássalhangzóval írandó a ragozott szó). Mosunk – mossuk; ugyanígy: játszunk – játsszuk.

És végül: mielőtt nyomdába vinnénk egy anyagot, nézessük át egy hozzáértő emberrel, hogy szükség esetén még javítani lehessen rajta – aki ilyesmivel foglalkozik, sokkal könnyebben észrevesz egy hibát (akár helyesírásit is). Ebben nagyon szívesen segítenek például az Impulzus tördelői.

Tom