(BME vs. SZIF) vs. Hallgató

Üdv mindenkinek a lap azon oldalára! Most egy kis forrongás következik, melynek sok köze lesz szeretett iskolám (oh, majd' elfelejtettem: volt iskolám) dékáni hivatalához. Olvassátok szeretettel, biztos lesz benne ismerős téma...

Az egész 1999. februárban kezdődött, azaz méginkább januárban, amikor kezdett kihomályosodni szemem előtt, hogy ebből nem lesz negyedik félév. Utánajártam a dolgoknak, és megtudtam, hogy jobb kijelentkezni, mint megvárni azt, hogy elbocsássák az embert. Volt 48 kreditpontom, 51 kellett volna, tehát kijelentkeztem. Gyors levél ment a győri Széchenyi István Fősulira, hogy hátha nekik kellek. Kellettem, hál' Istennek, úgyhogy albérlet, és egyik pillanatról a másikra Győrben találtam magam. A 48 kreditből sikerült elfogadtatnom (azt hiszem) 20-at, nem baj. Lényeg, hogy kellett az index a beiratkozáshoz. Elkértem a BME dékánitól, nagy nehezen kiengedték a kezük közül, és én boldogan lobogtatva elvittem a SZIF dékániba. Beírtak, kaptam hallgatói azonosítót, és mindenki boldog volt. Viszont a BME dékánija még nem zárt le (majd' három hónap idejük volt erre), vissza kellett vinnem az indexet. Visszavittem, mondták, hogy két hétre hagyjam ott. Mivel épp vizsgaidőszak kezdődött, ezt ők sem gondolhatták komolyan, úgyhogy hoztam is vissza magammal. Megcsináltam a vizsgáimat a SZIF-en, furcsállták ugyan, hogy még nem vagyok kijelentkezve a régi sulimból (és azt is, hogy oda meg még nem vagyok bejelentkezve, mert a számítógép nem ismeri a kódomat – azóta sem), de beírták a jegyeket, vizsgákat.

Eltelt a nyári szünet, senki sem foglalkozott a dologgal. Most nagy nehezen megint sikerült elkunyerálnom az indexemet a SZIF Tanulmányi Osztálytól és egy ismerősömmel eljuttatni a BME dékániba. Mivel a volt évfolyamelőadóm éppen beteg volt, azt mondták neki, hogy hagyja ott, és két hét múlva meg tudják csinálni (gondolom maximum két pecsétről lehet szó, és talán egy aláírásról). Az index ott maradt, azóta eltelt három hét. Most kaptam az infót, hogy addig nem adják ki az indexemet, amíg nem viszek be igazolást a könyvtárból, hogy nincs tartozásom, és nem adom vissza a diákigazolványt. A dolog szépsége, hogy egy könyvtári igazolást már beadtam, és a könyvtár számítógépe ezt jegyzi, és másodikat nem nyomtat. Végül hosszas könyörgések árán ezt mégis meg lehet oldani (a könyvtárosnő írt egyet kézzel). Ám ekkor jön a második probléma, a diák. Mert ugye én olyat nem kaptam. Amikor annak idején kértem volna azt, amiért leszurkoltam az 1000 pénzt, a dékániban azt mondták, hogy köszönik szépen, de nem adhatják ki, vissza kell küldeniük a gyárba megsemmisíteni, elégetni, összezúzni és molekuláira robbantani az én drága "csipkártyás" ketyerémet. Szóval diák nincs, de vissza kell adnom, hogy visszakapjam az indexemet, amit már a SZIF pecsétje takar, és amúgy is az enyém, mert ki lett annak idején fizetve rendesen. Egy éve hagytam ott a Műszaki Egyetemet, és még mindig problémám van a dékánival. Hát nem aranyos a ragaszkodásuk?

Aki lekörmölte tapasztalatait,

YoManka

Ui: Eme bosszankodásban a SZIF Tanulmányi Osztályról semmi rosszat nem állt szándékomban állítani, és nem azért, mert most oda járok, hanem mert tényleg próbálnak megértőek lenni. Félreértés elkerülése végett még annyit szeretnék leszögezni, hogy e firkálmány nem bosszúálló célzattal született. Én szerettem a BME-re járni, és – nagyrészt – kellemes élményeim maradtak abból az időszakomból.