Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

A Jövő (német) Mérnöke

DUE Sajtófesztivál 2003

Cím nélkül

Qpa++ – hackelés az MIT-n

>...képzelj el egy akkora és olyasmi épületet, mint a K, és rajta egy akkora kupolát, ami kb. a közepét lefedi. No, ez a Great Dome, amivel messze a leglátványosabb dolgokat művelték.

Programozás egy napon keresztül – szervezői szemmel

A kezdetek óta van egy központibb téma, ami köré épül az adott év versenye. A legkellemesebb talán a LEGO-robotok összeszerelése, programozása, és betanítása (téglalabirintusban tájékozódás, vonalkódolvasás, tánc) volt.

Kollégiumi körök

Kollégiumi körök bemutatkozása.

Gólyabál másutt

Aztán következett a gólyaital keverése, amit két professzor prezentált. Ezen aktus annyit jelent, hogy sok liternyi műanyag üveges és habzó (!), nagyon kommersznek és töménynek látszó italt összekevertek némi szöveges kommentár kíséretében.

Gary Hughes: Once and Future King

A legutóbbi számban újraélesztett sorozat Gary Hughes szólókarrierjének legbecsesebb darabjára szeretné felhívni a Kedves Olvasó figyelmét.

Pszi-kör

Kultúrinterjú Szabó Istvánnal

Kommersz magyarságtörténet két felvonásban

Az Ezeregyév kicsit azokra a filmekre emlékeztet, amit az effektek adnak el. Persze bizonyos szempontból lehet, hogy ez így jó, mert másképp biztos kevesebben lennének rá kíváncsiak.

Mi kell a nőnek

Sok film alapötlete, hogy a főszereplő valamilyen csoda folytán különleges képességeket szerez. Nincs ez másképp a Mi kell a nőnek (What Women Want) című filmben sem: Nick Marshall (Mel Gibson) egy baleset után azon veszi észre magát, hogy hallja a nők gondolatait. Azt hiszem, ezt első hallásra a legtöbb férfi szívesen kipróbálná, hiszen adott esetben igen hasznos tulajdonság lehet, de azért lehetnek hátulütői is a dolognak...

A filmet nagyrészt Mel Gibson személye, kisebb részt a filmbemutató alapján választottuk ki. A főszereplőben nem is csalódtunk, a történetben is sok poén volt – de szerintem többet ki lehetett volna hozni az alapszituációból. Sokszor ki lehetett találni előre az eseményeket, és gyakran erőltetett, közhely-gyanús szituációk alakultak ki. Ezért nem ajánlom a filmet olyanoknak, akik kritikusan nézik az ilyen filmeket, mert kimennének a felénél. Egy példa: a szülő (jelen esetben apa) rádöbben, hogy mennyire elhanyagolta lányát. Jelenet: halkan besétál a szobába, betakarja a félig kitakarózott gyermeket, megpuszilja, nézi egy ideig majd óvatosan kioson. Az ajtóból még visszafordulva vet egy pillantást az édesdeden alvó lányra, majd vigyázva becsukja az ajtót.

A filmben Nick egy reklámcég középvezetője, aki épp az előléptetés küszöbén áll. Hidegzuhanyként éri, hogy az igazgató egy nőt vesz fel a posztra helyette, és újdonsült képességét kihasználva megpróbálja túlszárnyalni és feleslegessé tenni a nőnemű kreatív igazgatót. Meglepő módon beleszeret az ellenfélbe, és további meglepő események során kialakul a szokásos happy end – persze a vége előtt azért minden összedől, kiábrándultság és csalódás zuhan a vászonra, de egy csapásra minden helyrejön. Amerikai.

A film ezeket leszámítva élvezetes, ha nem várunk tőle sokat, két órás szórakozásnak mindenképp megfelel. Azt viszont nem tudjuk meg belőle, hogy mi kell a nőnek.


Gyenes Tamás