Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Villanykari Szakestélyek

Kéri András (nessie)

A feladat – I. BME 24 órás programozási verseny

Szakkollégiumok találkozója – Tőserdő 2003.

Nem egyszerű megfogni, hogy mi a közös ezekben a közösségekben, amelyek ilyen sokféle szakterületről érkeztek. A szakkollégium fogalmának definiálása szinte örök téma a szervezetek között, ebben a tekintetben egy alapkő a közel tíz éve lefektetett szakkollégiumi charta.

Minden út az Agrobankhoz vezet

Bor, igény, kultúra

Néhány adalék...

...a villamosmérnöki és informatikai tudományok poétikai előzményeihez Füstöss László tanár úr tollából.

Sziget

Ali baba és a 40 RAMBÓ

Sztriptíz (test)közelből

Irónia

avagy Re: A Schönherz Kolesz ajtaja...

A legutóbbi Impulzus Inzultus mellékletében megjelent egy cikk, "A Schönherz kolesz ajtaját ha bezárja" címmel. Az Inzultus, mint ahogyan a neve is mutatja, egy szabadabb stílusú melléklete az újságnak, amely néha provokatív, meghökkentő, egyeseknek talán megbotránkoztató cikkeket tartalmaz, és amelyben a cikkírók gyakran a humor vagy az irónia eszközét is felhasználják arra, hogy kifejtsék a véleményüket. Teszik ezt annak a veszélye nélkül, hogy bárkit is komolyan megsértenének, mivel az egész egy poén, ami mintegy görbe tükröt mutat az olvasóknak.

Voltak olyan visszajelzések, melyek szerint többen nem jöttek rá, hogy a fent emlitett cikkben elhangzó állítások nem a valóságot mutatják be, hanem pont a negáltját. Ezt úgy hívjuk: irónia.

Aki nem érti, az bead egy huszast.

A szerkesztőség

...és akinek nem tetszik...

Vannak olyanok is, akik tökéletesen értik, miről szólnak ezek a cikkek, de nem értenek egyet a leközlésükkel. Azt szeretnék, ha az Impulzus nem közölne provokatív cikkeket, pláne ironikusan. Nekik szeretném elmondani, miért nem érezzük és szánjuk ezeket a cikkeket primitív anyázásoknak [DirectMothering™], sőt, miért érzi a szerkesztőség feladatának az ilyen jellegű írások leközlését is.

Mi, diákújságírók, így tudjuk kicsit felkavarni az állóvizet – legalábbis mi így érezzük. Arra nem nagyon figyelnek fel az emberek, ha egy hírben leírjuk, hogy lopnak a koleszban vagy sokak szerint igazságtalan a szoctám-osztás (a kollégiumi felvételi, a HáRe vizsgáztatás, a hamburger-árak meghatározása stb.), de egy ironikus, kifigurázó cikkben sok mindent el lehet bújtatni. Ha az érintett olvasó nem elsősorban a sértődés lehetőségét keresi ezekben a cikkekben, hanem megérti, hogy jobbító szándék, a jobb megoldás igénye van mögöttük, a leközlés elérte célját. Ha nem, a többi ember figyelmét azért felkeltettük, és már ez is valami. Persze az egyensúlyt igyekszünk megtartani a véleménynyilvánítás szabadsága és a "hangulatkeltés" között.

Persze (sajnos) a legtöbb ilyen problémajelzésnek nincs foganatja, nem lopnak kevesebbet a koleszban, továbbra is 60 Hz-en működnek a monitorok a HSzK-ban, nem lesz jobb az oktatás a Karon, és továbbra is rajzszöggel rögzítik a gipszkartonra a hivatalos kiírásokat a kollégiumban. Ezek a cikkek figyelemfelhívást tartalmaznak, jelzést azok felé, akik tehetnek valamit az ügy érdekében.

Sok esetben azért úgy éreztük, elértünk valami hasznosat, bár a világot persze nem váltottuk meg. Írtunk az elektronika-oktatás hibáiról – sok pozitív visszajelzést kaptunk, oktatóktól is. Írtunk egy (valljuk be, elhamarkodott) írást a HSzK operátorokról – egy korrekt levélben válaszoltak, és egy átfogó, HSzK-bemutató riport lett a vége. Írtunk a Theo Papáról – azóta nem hoznak ki a cikk írójának pizzát... :-), de megkeresett a Netpincér és készítettünk velük egy riportot a szolgáltatásról.

Úgy érezzük, sokszor hiba nem beszélni valamiről, ami itt van az orrunk előtt, de valahogy mindig a szőnyeg alá kerül. És ki beszélne róla, ha nem az Impulzus?

Gyenes Tamás