Irónia

avagy Re: A Schönherz Kolesz ajtaja...

A legutóbbi Impulzus Inzultus mellékletében megjelent egy cikk, "A Schönherz kolesz ajtaját ha bezárja" címmel. Az Inzultus, mint ahogyan a neve is mutatja, egy szabadabb stílusú melléklete az újságnak, amely néha provokatív, meghökkentő, egyeseknek talán megbotránkoztató cikkeket tartalmaz, és amelyben a cikkírók gyakran a humor vagy az irónia eszközét is felhasználják arra, hogy kifejtsék a véleményüket. Teszik ezt annak a veszélye nélkül, hogy bárkit is komolyan megsértenének, mivel az egész egy poén, ami mintegy görbe tükröt mutat az olvasóknak.

Voltak olyan visszajelzések, melyek szerint többen nem jöttek rá, hogy a fent emlitett cikkben elhangzó állítások nem a valóságot mutatják be, hanem pont a negáltját. Ezt úgy hívjuk: irónia.

Aki nem érti, az bead egy huszast.

A szerkesztőség

...és akinek nem tetszik...

Vannak olyanok is, akik tökéletesen értik, miről szólnak ezek a cikkek, de nem értenek egyet a leközlésükkel. Azt szeretnék, ha az Impulzus nem közölne provokatív cikkeket, pláne ironikusan. Nekik szeretném elmondani, miért nem érezzük és szánjuk ezeket a cikkeket primitív anyázásoknak [DirectMothering™], sőt, miért érzi a szerkesztőség feladatának az ilyen jellegű írások leközlését is.

Mi, diákújságírók, így tudjuk kicsit felkavarni az állóvizet – legalábbis mi így érezzük. Arra nem nagyon figyelnek fel az emberek, ha egy hírben leírjuk, hogy lopnak a koleszban vagy sokak szerint igazságtalan a szoctám-osztás (a kollégiumi felvételi, a HáRe vizsgáztatás, a hamburger-árak meghatározása stb.), de egy ironikus, kifigurázó cikkben sok mindent el lehet bújtatni. Ha az érintett olvasó nem elsősorban a sértődés lehetőségét keresi ezekben a cikkekben, hanem megérti, hogy jobbító szándék, a jobb megoldás igénye van mögöttük, a leközlés elérte célját. Ha nem, a többi ember figyelmét azért felkeltettük, és már ez is valami. Persze az egyensúlyt igyekszünk megtartani a véleménynyilvánítás szabadsága és a "hangulatkeltés" között.

Persze (sajnos) a legtöbb ilyen problémajelzésnek nincs foganatja, nem lopnak kevesebbet a koleszban, továbbra is 60 Hz-en működnek a monitorok a HSzK-ban, nem lesz jobb az oktatás a Karon, és továbbra is rajzszöggel rögzítik a gipszkartonra a hivatalos kiírásokat a kollégiumban. Ezek a cikkek figyelemfelhívást tartalmaznak, jelzést azok felé, akik tehetnek valamit az ügy érdekében.

Sok esetben azért úgy éreztük, elértünk valami hasznosat, bár a világot persze nem váltottuk meg. Írtunk az elektronika-oktatás hibáiról – sok pozitív visszajelzést kaptunk, oktatóktól is. Írtunk egy (valljuk be, elhamarkodott) írást a HSzK operátorokról – egy korrekt levélben válaszoltak, és egy átfogó, HSzK-bemutató riport lett a vége. Írtunk a Theo Papáról – azóta nem hoznak ki a cikk írójának pizzát... :-), de megkeresett a Netpincér és készítettünk velük egy riportot a szolgáltatásról.

Úgy érezzük, sokszor hiba nem beszélni valamiről, ami itt van az orrunk előtt, de valahogy mindig a szőnyeg alá kerül. És ki beszélne róla, ha nem az Impulzus?

Gyenes Tamás