Első félév első(s) szemmel

"Ej, mi a kő..." kezdődött az első pár hónap, mikor megtudtuk, hogy mi is csatlakozhatunk a villamosmérnökök népes sorához. Nagy volt az öröm a családban, apuka, anyuka mesélte az egész városban... hirdették az igét. A nyár innentől kezdve tökéletes volt. A kis elsős minden nap várta a csodát, hátha már szeptember 15. lesz. Hawaii, dizsi, napfény. No meg a rózsaszín felhők.

Aztán eljött a nagy nap, amikor találkozhattunk sorstársainkkal, Tata-Tóvároskertben, a gólyatábornak nevezett kiképzőtáborban. A nagy izgalmat lassan felváltotta a híres "miafenétkeresekénitt" kérdés. Megtanítottak szépen, hangosan köszönni, hegyet mászni, ordibálni, és rengeteg sok cuccal kerülő úton eljutni a célhoz. Volt aki úgy gondolta, a táborban majd kipiheni magát, eszik, iszik és rágyújt egyet... illetve rágyújtana, meg enne, meg inna, ha nem vennék el tőle már a kapuban mindezt. Mondván itt bent nem lesz rá szükség. Pedig... Három nap tökéletes boldogság. Szoktatás az egyetemhez: "érdekes" előadások sorozata, pár óra alvás és ami a legfontosabb: csapatmunka. És gólyazéhát is kellett írni, amin hát nem tudom hányan mentünk át.

És eljött az a nap is, amikor fel kellett utazni a nagy városba, hogy regisztrációs hét néven megismerkedhessünk a nagyvilági élettel. Az egyetem az első 2 hónapban nem volt túlzottan megerőltető.

Volt program bőven. Kolesz-kirándulások (nem csak kolisoknak), hatalmas szintvacsik, na és a Qpa. Mert qpázni jó, nem lehet kihagyni. Haverok, buli, Fanta.

Az első előadásokra még a legtöbben szorgalmasan bejártak. De aztán kezdett a társaságon elhatalmasodni a "haerreazegyrenemmegyekbenemleszsemmi" érzés. Jobb dolgokat is lehet helyette csinálni. Mindenki azt mondja, hogy pl. aludni. Én nem akartam ezt írni... de hát ha így van... Aztán jött a ZH-időszak, meg az eszméletlen maratoni tanulás. Mert ugye milyen egyetemista az, aki ha nincs ZH, tanul (hallottuk a bölcs felsőbbévesektől). A ZH-k egyre jobban sűrűsödtek, merthogy közeledett a vizsgaidőszak. Na de kérem... előbb jöjjön a Hull a pelyhes...

A vizsgaidőszak azért elég kemény volt. Sokan nem bírták a harcot, útközben elvéreztek. Mindenki eltervezte, hogy hát gyorsan is be lehet fejezni a vizsgázgatást. De aztán egyre jobban kitolódott ez az időpont. Itt már kevésbé lehetett alkalmazni az addig jól bevált csapatmunka rendszert.

Aztán lassan de biztosan mindenki befejezte valahogy. Ki így, ki úgy. És kezdődött minden előröl: Haverok, buli, Fanta... kereszt...

Tücsök