Webfejlesztés
Portálok, keresőoldalak – a webbirodalom – ontják ránk nap mint nap az új oldalakat, telis-tele hasznos és hasznavehetetlen információkkal egyaránt. Manapság már szinte mindenki ezzel foglalkozik, bizonyos berkekben, persze.
Amikor 2000-ben olvastam a reklámot: "PHP – ez valami drog? – nézz utána! – Linux konferencia Augusztusban", én már csak nevettem: több mint fél éve használtam azt a programnyelvet, amit manapság mindenki ismer, nem véletlenül: egy nagyon rugalmas, felhasználóbarát webes nyelv. A technika azonban túlhaladt a PHP-n is, ma már kész programcsomagokat tölthetünk le ingyen, amikkel dinamikus weboldalakat hozhatunk létre. Sajnos, ezt sokan nem tudják, és még ma is nap mint nap feltalálják a spanyolviaszt – a legtöbb esetben ráadásul rosszul. A webépítés szépsége, hogy nem ördöngősség, de a kőművesszakma sem az, mégsem épít házat mindenki maga. A leggyakoribb célokra különböző eszközök léteznek, de kezdjük inkább a legfontosabb alapelvvel, amit egy oldal létrehozásakor figyelembe kell venni.
Ez pedig ez a mondat: a honlap feladata a hasznos információk átadása közönségének. Sok ember úgy gondolja, a jó design a fontos – pedig a nem túl díszes oktatói oldalakon is keresztülvergődünk, ha épp a ZH érdekel minket. Persze ez sem lényegtelen, de a tartalomnak kell a legnagyobb hangsúlyt kapnia mindenkor. Sokan egy honlap elkészítése előtt csinálnak egy ún. inventóriumot (Inventory), ami tulajdonképpen nem más, mint egy mappa (és/vagy könyvtár, attól függ, nyomtatott vagy digitális anyagról beszélünk), amibe a majdani weboldalhoz kapcsolódó anyagokat (dokumentumokat, képeket, újságkivágásokat stb.) gyűjtik. Ha mindez már jó egy hónapja érlelődik fiókjuk (D: meghajtójuk, legrosszabb esetben szemeteskosaruk) alján, akkor nagyjából körvonalazódik, mi az, amit az adott honlapból ki lehet hozni.
Na de lássuk a beígért eszközöket, programokat, amikkel mi magunk is tevékeny részesei lehetünk eme burjánzó fenevadnak, egyeseket elkápráztatva, másokat fellázítva vagy épp feldühítve, mindezt gyorsan és könnyedén, mintha csak Dr. Oetker pudingot főznénk... A most következő rendszereket három kategóriába osztottam: blogok, portálrendszerek, tartalomkezelők. Természetesen léteznek átfolyások, azonban relatíve könnyen szétválaszthatóak – elég csak arra gondolni, ki szerkeszti, és ki olvassa a tartalmat.
A blogok az internet gyöngyszemei. Talán a legjobb módja gondolataid közlésének, ha éppen mérges vagy, ha el akarod mondani a véleményedet a választásokról, vagy csak úgy az egészről, mindenkinek, de legfőképp magadnak. A blog definíció szerint internetes napló. Egy képekkel, vigyorgókkal illusztrált és nyilvános valami, amibe mindenki beleolvashat, és rendszerint valahol kommentálhatja is az olvasottakat. Bár léteznek ingyenes blog-szerverprogramok, azt hiszem, ebben az esetben mégis egyszerűbb inkább a freeblog.hu népes csapatához csatlakozni. Persze nem csak írni, hanem olvasni is jó: Párduc "hőstettei" (http://parduc.freeblog.hu/), de leginkább Harvest Jägermeisterrel ízesített melankóliája (http://lateharvest.freeblog.hu/) legkimerültebb pillanataidban is mosolyt csalhatnak az arcodra. Szerintem érdemes kipróbálni a blogos életformát.
A portálrendszerek többsége leginkább a KIR-hez hasonlít (http://kir.sch.bme.hu/). "Ősük" a PHPNuke, de ezt csak akkor rakd fel, ha még nem láttál a Windowsnál nagyobb bughalmazt. Okosabb döntésnek tűnik egy PostNuke(-klón) feltelepítése. Ezek a rendszerek szokásosan híreket, fórumokat, galériákat kezelnek, megtalalálható azonban hozzájuk minden, a kutyaszülinap-kijelzőtől az időjárás-előrejelző-pluginekig bármi. Talán ide tartoznak a WikiWikiWeb (közismertebb nevén Wiki) rendszerek is: ezek olyan (felhasználói szempontból statikus) oldalakból állnak, amiket mindenki egyformán szerkeszthet. Valamiféle Infosite, vagy évfolyamoldal-szerűséget érdemes vele talán megpróbálni. Jelenleg a KSZK-ban egy tudásbázist rakunk össze folyamatosan a Twiki rendszer segítségével.
A végére maradtak a kedvenceim, a tartalomkezelő rendszerek (CMS – Content Management System). Az ilyen rendszereket az különbözteti meg a többitől, hogy feltételezik egy szerkesztőgárda létezését, akik nem fejlesztők, és nem is "bárki, aki regisztrálja magát". Ezek 3 milliótól 20 millióig is terjedhetnek árban, de léteznek profi csomagok is (pl. a Typo3), amiket ingyen hozzádvágnak. Nem érdemes azonban ilyenekkel kezdeni, hacsak nem vagyunk hajlandóak magunkat átrágni a hozzájuk járó többezer(!) oldalas dokumentációkon. Ezek ugyanis rendkívül flexibilisek, viszont programozni kell őket. Helyette egy egyszerű és gyors megoldás (persze, csak ha kicsi az oldalad) a Drupal, vagy a Xoops.
Eme rövid bevezető után pedig a programozói kéziszótárral és a malteroskanállal a kezünkben mi is beléphetünk a webépítők széles táborába, bár a mestervizsga megszerzéséig rögös az út... De azért mindenkinek jó webezést kívánok, legyen akár olvasója, akár fejlesztője.
Aadaam