Sziget 2004

Idén is volt, idén is véget ért. Idén is vártuk, jövőre is várjuk. Tényleg a méret a lényeg, mert ez a legnagyobb és a legjobb is úgy általában a fesztiválok közül.

Mint mindent, persze ezt is lehet szidni. Mint mindenben, persze itt is lehet negatívumokat találni. Mégis, jövőre is el fogunk menni, mert itt van minden és mindenki. Aki meg fanyalog, az ne menjen.

Ennyi a recept? Nem.

A fenti két bekezdés egy műfaji fesztiválra igaz, olyan helyekre, ahol csak egy stílus képviselteti magát. A Sziget nem ilyen. Ha nem tetszik valami, akkor arrébb mész, és találsz valamit, ami tetszik.

Pár éve nem járok színházba, lassan már moziba sem. Komolyzenei koncerten talán még sose jártam. Itt mégis minden évben látok színházat, moziba is el-elnézek, és még hegedűkoncertre is elsétáltam. Megfelelő körítéssel, ugye... (lásd a Cakó Ferenccel készült interjút)

A koncertismertetést mellőzném, ahhoz túl kevés a hely, mindössze két fellépőt emelnék ki.

A legviccesebb és legszórakoztatóbb számomra a Cool Head Clan fellépése volt. Egy cirka 200 kilós, erős túlsúllyal küzdő énekessel felálló bandáról van szó, valahol a punk és a metál között, inkább az előbbibe hajló szöveg- és zenei világgal. A számaik nem rosszak, alpáriak és szórakoztatók. Ám amikor belekezdtek a Baby Sisters: Szeresd a testem című számának feldolgozásába, és az énekes levette a pólóját... Hát ezt talán csak a NOX-feldolgozás múlta felül.

A legösszeszedettebb, legegyénibb színpadképet szerintem a My Dying Bride nevű angol metálbanda érdemelte ki. Doom metálként aposztrofálják őket sokan, nos a végzet a fantasztikus billentyűjátékban is előjött, ám az énekes hófehér ruhája (igen, hófehér, még a vállán lógó lánc is fehéren tündökölt) és a vörössel festett minták a kézfején valami leírhatatlan erőt sugároztak. Megkockáztatom, hogy kisebbfajta színpadi élménnyel is felért az énekes teljesítménye; rendkívül erős gesztusokkal énekelt, lefeküdt a színpadon, egyszóval mindent megtett a zenét erősítő látványért. A hatást a zenekar is erősítette, egyik gitároson a láncingszerű felsőt, a másikon egészen futurisztikus ruhát láthatott a közönség. Ami pedig felülmúlhatatlanná tette a produkciót, az a mérhetetlen mennyiségű füst, amiben hol eltűntek, hol előbukkantak.

Sajnos még külföldi nagy zenekarok esetében is ritkaság a My Dying Bride-féle összeszedett produkció, magyar zenekaroknál meg... Egyedül a Fekete Seregnél lehetett ennek nyomait felfedezni. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy bármely fellépő rossz zenét játszott volna. Mindössze rátehettek volna még egy lapáttal.

Azt hiszem, ilyen volt az egész Sziget. Jó, elsőosztályú és profi, helyenként pedig zseniális.

Kokas