Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Mindentudás Egyeteme

Sajtóközlemény

Fesztivál7

"De elkészült!"

Csapdában

Az utolsó első tollvonás

Főszerkesztői köszöntő helyett

A feladat – I. BME 24 órás programozási verseny

Ülünk a vonaton II.

Amszterdami útibeszámoló

"Sör, drog, nők"

HK választás afterfeeling

Azokra a rendkívül intelligens figurákra, akik úgy any... vélekedtek, hogy a csokival lettek megvéve a szavazatok, szót sem vesztegetnék, hiszen nekik az sem ért el az agyukig, hogy MINDENKI kapott, nem csak az, aki "jó helyre húzta az X-et."

Magyar sikerek a berlini futásíjász EK-n

Az élet értelme

– Tulajdonképp hova megyünk? – Sehova, csak úgy utazunk.

Veszely for prezident!

Valószínűleg kevesen nem találkoztak cikkünk címével a tömérdek levelezőlista egyikén, és azok is igencsak kevesen voltak, akik nem támogatták egy (vagy urambocsá párszáz) klikkel a tanár urat. Mégis, kari újságként úgy gondoltuk, mindenképp utána kell kérdezgetünk egy kicsit az utóbbi hónapok legnagyobb visszhangot kiváltott médiahackjének.
Prológ – a nagyszabású diákcsíny

...avagy, ha valaki mégis kihúzott kábelekkel, újságoktól, tévétől, meg persze megabitektől távol töltötte volna az elmúlt időszakot, röviden a történet.

Az index.hu hírportálon március elején jelent meg egy cikk, mely szerint az olvasók bárkit ajánlhatnak köztársaságielnök-jelöltnek, maximum egymondatos indoklással. Mivel ez nem túl szigorú kritérium, karunk hallgatóságának köszönhetően Veszely Gyulát is sikerült bejuttatni a jelöltek közé.

A cikk folytatásában már éles szavazás ment arról, hogy az online olvasóközönség kit szeretne elnökként látni. A szavazatsz ámláló hihetetlenül gyorsan pörgött, az EVTSZ oktatójának egy délelőtt folyamán néhány ezer szavazata gyűlt össze, és ez a szám csak nőtt. Ahogy a professzornak egy folyosón szembejövő hallgató is megjegyezte: "Tanár úr, már 10000 felett vagyunk". Veszely Gyula végül több mint 12000 szavazattal nyerte a szavazást, ami nem kevés, tekintve, hogy a többi tizenhét jelölt összesen kapott kb. 16000-et.

Mint kiderült, egy lelkes hallgató kezdeményezte az akciót, és levelezőlisták valamint egyéb bonyolult összeköttetései révén szemlátomást nagy tömegeket tudott az ügy mellé állítani.

A képet egy kicsit árnyalja, hogy valószínűleg azért egy ember többször is szavazott [de még mennyire – a szerk.], (nem vette az Index sem olyan komolyan azt, hogy ezt kiküszöbölje), és ezek feltehetőleg jórészt műegyetemisták vagy öregdiákok voltak. Meg persze akiket sikerült még megnyerni az ügynek, vagy szimplán megtetszett nekik a sok unalomig emlegetett közméltóság és hírneves alkotmányjogász közt egy szűk körben ismert, ám ott szemlátomást igencsak népszerű egyetemi oktató mint választási lehetőség.

Megkérdeztük mind a "főszervezőt", mind az "áldozatot", íme.

"Őszintén szólva én az Indexet nem néztem korábban"

A professzor úr egy tanszéki körlevélből értesült arról, hogy sok más politikussal és közéleti személyiséggel egyetemben ő is versenyben van a köztársasági elnöki címért, melyről az oldal olvasói szavaznak.

Ő maga nem követte nyomon a szavazást és bevallása szerint nem is szavazott magára, sem a többi jelöltre; egyből rájött, hogy diáktréfáról lehet szó, de nagyon pozitívan fogta fel a dolgot: szerinte ez egyrészt valamilyen szinten a diákok szeretetét és elismerését jelenti, másrészt viszont annak a kifejezésre juttatása is, hogy vele meg lehet ezt csinálni, nem fogja zokon venni – és tényleg. A tanár úr nem tudja, hogy konkrétan kik jelölték őt, de elmondása szerint "ez is csak azt mutatja, hogy felelős emberek, akik törődnek a politikával. Ha esetleg megtudnám, hogy kik ők, annak semmilyen hátrányos megkülönböztetése nem lenne rájuk nézve." Megtudtuk még tőle, hogy a jelöltek névsorából is látta, hogy akármi lesz is a szavazás végeredménye, nem kell komolyan venni.

A szavazás eredménye végül nem várt médiavihart kavart. A tanár urat először Friderikusz Sándor kereste meg, hogy legyen vendég a vasárnap esti műsorában, A szólás szabadságában. Már ezt a kérést is elutasította, de elmondása szerint Friderikusszal ennek ellenére hosszasan beszélgettek, a riporter meg is jósolta neki, hogy "nehogy azt higgye, hogy a médiát megúszhatja."

Bejött a jóslat, Veszelyt felhívták a 168 órától, és az Élet és Irodalom vezércikkben taglalta a közvetlen köztársaságielnök-választás elvi problémáit személyén keresztül. "Nagyon meglepett, hogy a Élet és Irodalom címlapjára került a csőtápvonal szó, de az ellen tiltakozom, hogy a 168 óra szerint én annyira szigorú vagyok, hogy nálam a metrót is csak csőtápvonalnak lehet nevezni" – mondja a tanár úr. A professzor elmondása szerint a felkéréseket jórészt elutasította a dolog komolytalansága miatt. A legtöbb, amiben rendelkezésükre állt, egy-egy fénykép elkattintása volt – akár egy előadás közben is; lapunkkal csak azért beszélgetett el, mert érdekességként vagyunk kíváncsiak a történtekre, és nem próbálunk mély mögöttes gondolatokat és nagypolitikai elveket belemagyarázni oda, ahol csupán egy vidám csínyt kell keresni.

Bevallása szerint tréfa ide, tréfa oda, habár volt már tanszékvezető, ő tökéletesen alkalmatlan lenne bármiféle nagyobb vezetői szerepre, legyen az a dékáni vagy akár a köztársasági elnöki szék. Egy idő után biztos belejönne, viszont számára mindig is többet jelentett a tudomány és az oktatás. Az adekvát kérdést persze nem tudtuk kihagyni: Veszely maga helyett esetleg Sólyom Lászlót tudná elképzelni köztársasági elnökként (és valóban, ő lett a második helyezett). Csupán mosolyog azon, hogy egy irodalmi hetilap címlapjára kikerült a "csőtápvonal" szó, de köszöni szépen, egyelőre maradna a katedránál.

Forrásmegjelölés, avagy a szemtelen nebuló megszólal

Megkerestük az index.hu által "szemtelen nebulónak" titulált hallgatót is, aki a jelölés elindítója volt. Az Index cikkében a professzor úr jelölése mellett is megjelent az a mondat, amivel Veszely köztársasági elnöknek való alkalmasságát indokolta, miszerint "nagyon jól tudna képviselni mindenkit, ráadásul nem tanítana minket többet" [lásd keretes írásunkat]. Elmondása szerint azóta kicsit megbánta, hogy ezt írta, mivel Veszely tanár urat valójában jó oktatónak tartja. Valószínűleg ezért van az is, hogy nem egyszer hallgatta nála a Háre 1-et és 2-t – "engem Veszely nagyon sok tárgyra tanít, és jó sokáig", ahogy ő mondja.

De miért pont Veszely? Kérdezhetjük sokan (főleg én, tudatlan infósként). A szavazás főszervezőjének elmondása szerint a legtöbb hallgató a karon – főleg a villamosmérnökök –, ha villanykari tanárról van szó, általában Veszelyre asszociálnak. Nem lehet véletlen, hogy ő a leghíresebb (vagy talán leghírhedtebb?) oktató a villamosmérnökök közt, tekintve, hogy riportalanyunk édesanyját is tanította már. "És talán az Impulzusban korábban megjelent Veszely-interjú is megerősítette azt az elképzelésemet, hogy ő itt az egyik legismertebb oktató." – mondja a szemtelen nebuló –, mi pedig ezúton köszönjük az elismerést.

Ahogy a profeszszor úr már nekünk is elmondta, ő nem kapott értesítetést sem a jelölésről, sem arról, hogy bekerült a jelöltek közé, legalábbis a szemtelen nebulótól nem. A jelölés elindítója és társai – nem egyedül volt, szobatársai segítségével igyekeztek minél több ismerőst rávenni, hogy jelöljék a tanár urat, tették ezt mind személyesen és levelezőlistákon keresztül – nem féltek volna megmondani Veszelynek, hogy ők voltak a dolog kitalálói, mivel ismerik a professzort, és tudják, hogy "nem akadna fenn egy ilyenen, de azért mégis fura lenne úgy vizsgázni menni, hogy "igen, én voltam az"."

Azt is megtudtuk a jelölés elindítójától, hogy az Index a szavazás lezárása után nem kereste meg őt, annak ellenére, hogy cikkükben hivatkoztak a "Veszely Gyula Fan Club" elnökére, aki azonban nem ő. Sejtése szerint az Index öregdiákokat keresett meg, információkat azonban ő sem talált a klubról. Az biztos, hogy a szavazás híre az egyetemen kívülre is kijutott, és sok már végzett villanykaros is szavazott egykori oktatójára.

A szemtelen nebuló szerint, ha nem ő lett volna a kampány elindítója, akkor is Veszelyre szavazott volna, hiszen "ő egy marhára okos ember, aki tud kőkemény és határozott is lenni", tehát kiválóan alkalmas a köztársasági elnöki posztra. Sőt, szerinte annyira illik Veszely tanár úr ebbe a szerepbe, hogy "már azt is elképzeltem, ahogy kezet ráz George Bush-sal", bár "azért Sólyom László is jó lenne valószínűleg – de őt nem ismerem."

Kriszti, Balázs, gyp

A szemtelen nebuló által inspirálva mi is utánanéztünk a neten a Veszely Gyula Fan Clubnak. Sajnos mi sem akadtunk a nyomukra, azonban ezt a kis érdekességet találtuk a MAHÍD 2000 Magyar Híd- és Szerkezetépítő Részvénytársaság honlapján (http://www.mahid2000.hu), gondoltuk megosztjuk veletek is:

2138 A projekt. A 130,589,54 km szelvényben létesülő Pósteleki aluljáró: A 44. számú főút Veszely – Gyula közötti szakaszának négynyomúsítása keretében épül, a gyalogos-kerékpáros közlekedés lehetőségét biztosítva a Póstelek település-rész lakóinak. Jelenleg a jobb oldali pályaszerkezet szigetelést védő betonja készült el, munkaterület biztosítottak az útcsatlakoztatáshoz, és a forgalom áttereléshez.

Íme, az első köztársaságielnök-jelölt, akiről települést neveztek el. :-)

Veszely Gyula

Meghajolunk a népakarat előtt, mivel a nagyközönség szemében tök ismeretlen oktatót baromi sokan felterjesztették. Ő egy olyan ember, aki tudja, mi az a csőtápvonal, és azt is, hogy a metróalagút valójában az – írta egyik tanítványa a fővárosi diákság népi elnökjelöltjéről, a Műszaki Egyetem Elméleti Villamosságtan Tanszék vezetőjéről. Hogy miért pont ő? Egy szemtelen nebuló megmagyarázta: kiválóan tudna képviselni mindenkit, ráadásul nem tanítana minket többet. Lássuk Önnek ennyi elég-e ahhoz, hogy Veszelyt támogassa!

Az index.hu által Veszely professzor úr mellé írt ajánlás

Szerkesztőségünkben elképzeltük, mi lenne, ha valóban – mondjuk szabályozástechnikában jártas – professzorok lennének országunk vezető- és a végrehajtó hatalmának irányítói. A következő cikket természetesen csak annyira kell komolyan venni, mint az egész indexes köztársaságielnök-választást.

"...a fekete autó csikorogva fékezett a ház előtt. Az ajtók még fékezés közben kinyíltak, majd szinte egyszerre ugrottak ki K. emberei. A gangos ház kapuját a házmester rohanva nyitotta ki, bár így is késve – a kicsapódó kapuszárny a falhoz vágta, ahonnan véres orral csúszott le. A csizmás lábak káromkodás és kiabálás közepette vágtattak fel a lépcsőn. Bedörömböltek az ajtón, majd szinte azonnal be is rúgták. Berontottak a lakásba, felforgatva azt, s tulajdonosát kirugdosták a gangra. Míg ketten őrizték, addig a többiek mindent felborogatva kutattak. Végül egyikük diadalmas arccal vitt ki egy könyvet a lépcsőnél várakozó tisztnek. Az biccentett, majd pengeszáján halálos mosollyal az összekuporodott és remegő fogolyhoz sétált.

– Szóval ezoterika, mi? Horoszkópok, horoszkópok... Nos, azt hiszem, most már tényleg meg tudja jósolni a saját jövőjét.

– De...

– Csönd! Azért kap egy esélyt. Tessék, itt egy papír, ezen vannak a paraméterek, ja igen, itt van egy ceruza is. Két perce van, hogy szabályozót tervezzen. Mérem az időt.

A reszkető férfi sietve hozzálátott, hogy a feladatot a gang folyosójának padlóján teljesítse. Szája némán mozgott, ahogy fejben számolt, majd az eredményeket a papírra firkálta. A másodpercek pedig csak teltek...

– Vége! – szólt a tiszt, majd kirántotta a lapot a veres homlokú férfi kezéből. Szemlélgette egy darabig, majd elővette a pisztolyát, és homlokon lőtte a térdelő áldozatot. Intett az őrmesternek, aki ordítva visszavezényelt mindenkit.

Már a kocsiban ültek, mikor az őrmester a tiszthez fordult:

– Mondja uram, mit rontott el a tag?

– Ja, nem sokat. Csak nem írta rá a nevét..."

dave