Hegedű

(a vonó végighasít a szívemen)

Menekülés,

tenyereim közé temetve dobog-e még?

Akarat,

létezik, vagy csak a fájdalommal vegyes félelem citál?

Gondolat,

van még saját, vagy már mindenkit megértve hely sincs neki?

Tett,

vagy csak álom az egész élet a rosszabbik verejtékes formából?

Mozdulat,

vagy ezt is csak képzelem, és bőrőd nem sima mint a krómozott acél?

Látás,

vagy csak rándulása az agynak, s a tekintet már rég elveszett valamely két barna szemben.

Xabi