Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Somogyi Erzsébet (Rzsó), III. Info.

Hopp Ferenc Világjáró Klub

10 éves a vírus

"One Half"

Egy kis irodalom

Cím nélkül, Acélemlék, Bolond vagyok, Balaton, Cím nélkül 2., Különleges vagy...

Kultúros hírek

"Szabadságra mentem STOP"

Kármánosok, figyelem!

Jött egy busz...

34. Magyar Filmszemle

HK news

A félév eddigi eseményeiről, aktuális dolgok

Műegyetemi állásbörze – 2004 ősz

Életem is kevés, hogy felnyisd szememet...

Gubóm hideg árnyán hallom végzetemet:

Vérem amíg penész, s lelkem húrja sötét,

Elégek a kíntól: sárban hamvad e lét...

Rögök közelében várom veszteg a fényt.

Elfogy erőm, s habár őrzöm még a reményt,

Magány mocsarában némán fekszem alant...

Életem árnyait vég nélkül siratom;

Lebegnek előttem ében láncaimon...

Viasz, ha leolvad arcomról, a gonosz

Ablakomon csorog: él még bennem a rossz.

Kiálthat a fény benn, testem rég lezuhant...

Odvam az éjbe húz, láncom már nem ereszt;

Nehéz vasa jussom: rút bűnért a kereszt...

Fogoly, ha a láncát téphetné, s szabadon

Ellened élne, Gonosz; érezné faladon:

Leomlik egészen, s fényben szólhat a lant:

Élete újra tűz, lankadt lelke lobog;

Derengve a létben izzó szíve ragyog.

Viharban enyészvén így él benne remény:

Este az ég sötét, s reggel jön csak a fény:

Zenéje az éjben, s jégben félve suhant.

Enyve jegében él, mégis, szíve remél:

Tavasz, ha köszönt rá, nem jön már soha tél.

Álma a tiszta ég; fényed hívja Feléd.

Ledobta ma láncát, s így ment sírva Eléd:

Megmenekültem én, mert fogtad kezemet;

A fénybe vezettél, hogy felnyisd szememet...

Kazinczy Tamás