Nem helyettesíti

Elég régóta gyűlnek a kritikák, problémafelvetések az InfoSite kapcsán: többfelől hallani oktatói panaszokat az anyagok korrektségéről, az egész oldalnak az oktatás minőségére gyakorolt hatásáról; a szerkesztői gárda felől is változtatási tervekről csiripelnek a madarak. Egyszóval elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy utánajárjunk, beszélgessünk pár – a vizsgaidőszak és az évkezdet zökkenői miatt sajnos a tervezettnél jóval kevesebb – emberrel mindegyik oldalról, és összeszedjük, mi is a helyzet. Vélemények, történelem, tervek, valamint még vélemények és vélemények, szöveghűen, kicsit átkötve, de méginkább ömlesztve, határozott objektivitási szándékkal a cikkíróban, alant.

Korrekt újságíró azzal kezdené, hogy nagy vonalakban bemutatja a cikk témáját, de szerintem a Karon nincs ember, aki ne ismerné legalább felszínesen az oldalt. Egy 5-6 éve indult kezdeményezésről van szó, ahol jól áttekinthető rendszerben férhetnek hozzá a hallgatók az adott tárgyból az évek során összegyűlt tudásanyaghoz: jegyzetek, összefoglalók, zéhá- és vizsgasorok, puskák és társaik minden mennyiségben. Létezik testvére, a VillanySite is, hasonló felépítéssel, egyelőre hiányosabb tartalommal. (Az oldal kialakulásának történetéről és a működés rendszeréről lásd keretes írásunk.)

Első körben bárki számára nyilvánvalóak egy ilyen oldal előnyei: nem kell rengeteg utánajárással összevadászni jegyzeteket, régi vizsgasorokat, nagyjából lehet tudni, mire lehet egy vizsgán számítani – hatalmas mennyiségű információ érhető el a hagyományos utaknál sokkal gyorsabban és egyszerűbben. A helyzet azonban messze nem ilyen rózsás: többnyire átlaghallgatók által készített anyagokról lévén szó, tele lehetnek hibákkal, azonban ez még tán a kisebbik, egyszerűbb gond. A fő probléma valahol pont abban gyökeredzik, hogy egy ennyire praktikus, jól használható rendszerről van szó. Ennek eredményeképp rengetegen nem egyfajta kiegészítő segítségként, hanem a tanulásban első számú kiindulópontként használják az oldalt. Nézzünk magunkba: szinte mindenkinek volt már legalább egy-két olyan tárgya az évek során, ahol az összes készülés (a szorgalmi időszak óráinak átalvásán túl) a ZH előtt pár nappal az IS-ről összekapart összefoglalók, példasorok átrágása volt. Ha viszont egyre szélesebb kör tanul így, sokkal nagyobbá válik az oldal jelentősége egy segédanyag-gyűjteménynél: valamilyen szinten ami ott fellelhető, maga az lesz a tananyag – pedig nem ezzel a szándékkal, nem ilyen komoly igényekkel hozták össze.

Mint fentebb írtam, a problémakör egyszerűbb fele a site-on található segédletek minősége. Györfi tanár úr nagybetűs figyelmeztetése a Töki és Infelm anyagok fölött sokaknak ismerős lehet: tanár úr elmondása szerint a szöveg pár évvel ezelőtt került ki, mikor egy vizsgán emberektől sorra ugyanazokat a hibás válaszokat visszahallva megkérdezte, azok honnan is jöttek. A válasz egy InfoSite-os tételkidolgozásra mutatott, és ennek kapcsán az oldalt átfutva talált rengeteg hibás összefoglalót és puskát. Ezután kérte meg az oldal készítőit, hogy ezeket vegyék le, vagy legalább egy figyelmeztetés kerüljön ki. Valahol az ezzel kapcsolatos gondok lényegét ragadja meg a kérdés: "Azt nem értem, hogy valaki, aki nem tanulta meg, nem érti a tárgyat, hogy veszi magának a bátorságot, hogy egy összefoglalót készítsen, amikben alapvető hibák szerepelnek." (Közbevetés: a cikkíró itt fülét-farkát behúzta, mert beugrott, hogy Tökiből a legfelül lévő összefoglalót ő rakta össze – abba anno ő tényleg nem gondolt bele, hogy ez felelősség lenne: megírta magának, és akkor már közreadta... és ezzel valószínűleg mindenki így van.) Kónya tanárnő nem aggódik ennyire a hibák miatt: "Én nem igazán ismerem az oldalt, de most ránéztem, és láttam, hogy rengeteg anyag található ott. Bizonyára hasznosak a hallgatóknak, de nem olvasom át őket részletesen, mert elkezdene motoszkálni bennem, hogy minden hibáról szólnom kéne, és a tanszéki oldalak karbantartása, ellenőrzése is épp elég energiánkat veszi el. Aki diák ennyit dolgozik a többiekért, azoknak igazán hálásak lehetnek."

Az oldalon található hibák javításában való segítségben, értékes tanulmányi tartalommal való feltöltésben általánosságban segítőkész hangulat uralkodik: Kónya tanárnő kérésre a vizsgasorokat, az ő megoldókulcsaikat adná oda a szerkesztőknek, Györfi tanár úr a saját jegyzeteit is felajánlaná összefoglaló készítésére, véleménye szerint a különféle jegyzet-tömörítések készítői rengeteg felesleges energiát pazarolnak el: "Ha hozzám valaki odajönne azzal, hogy van egy széles hallgatói réteg, akik megelégszenek egy hármassal, akik nem érdeklődnek mélyebben az elmélet, a bizonyítások iránt, és készítsünk egy rövidebb, nekik praktikusabb összefoglalót, én szívesen rendelkezésükre bocsájtanám a jegyzet TeX forrását, hogy például a 150 oldalas Töki jegyzetből vágjanak ki egy 40-50 oldalas, csak a tételkimondásokat, definíciókat, a szükséges minimumot tartalmazó tömörítést." Gajdos tanár úr egy sokkal szorosabb összhang megteremtését szorgalmazná: "Én optimális esetben az átalakulást úgy képzelem el, hogy első lépésként az oldal szerkesztői maguk közt elfogadnak egy etikai kódexet, ami valamilyen formában rezonál az elvekkel (lásd később – a szerk.), amikről most beszéltem. És onnantól kezdve felveszik a kapcsolatot minden tárgy előadójával, és megkérdezik az ő véleményét. Expressis verbis megkérik arra, hogy szánjon már rá két órát, nézze meg, hogy azok az anyagok, amik fent vannak az ő véleménye szerint mennyire segítik azoknak a képzési céloknak az elérését, amiket az előadó magának megfogalmazott."

Az oldal központiságának felelősségével kapcsolatban is határozottak a vélemények: Györfi tanár úr szerint is felbukkanhatnak máshol, mindenféle oldalakon hibás összefoglalók, még ha kritikusabban is állítják össze az oldalt a szerkesztők, de "az, hogy a Schönherz Kollégium egyik szerverén, központilag elérhető, hirdetett helyen ilyen hibás anyagok és vastagon szedett betűvel propagált puskák szerepelnek, az szerintem méltatlan. Dugjátok el, aki ilyet akar, az úgyis meg fogja találni, de ez röhej így... egy komoly kollégium komoly oldalán nem lehet felvállalni ilyeneket." Gajdos tanár úr is határozottan fogalmaz: szerinte az, hogy szinte intézményesítve van ez a fajta készülési módszer, a vizsgasorokból csak a típuspéldák gyakorlása, hogy mindez a megtűrt, erkölcsileg sem elítélt kategóriába tartozik, azt az üzenetet hordozhatja, hogy teljesen elfogadott így tanulni, és ez igen komoly gond. "Nem mindegy az sem, hogy az ilyesfajta, úgymond metainformációk megszerzéséért mennyi erőfeszítést kell tenni. Ha úgy kell összevadászni különböző emberektől ezeknek a ZH- és vizsgapéldáknak a garmadáját, akkor könnyen jut a hallgató arra a felismerésre, hogy ezt az időt fordíthatta volna arra, hogy megértse a tananyagot, amivel sokkal többet nyer."

És ezzel lassan el is érkeztünk a legösszetettebb ponthoz, az oldalnak a tanulásra gyakorolt általános hatásához. Bevallom őszintén, amikor a cikk készítésébe belefogtam, nem gondoltam, hogy ilyen messzire vezethetnek ezek a beszélgetések, aztán a válaszokból szép lassan egyre jobban kikristályosodott a vélemény, hogy mennyire nagy felelősséget is kezd jelenteni az InfoSite szerkesztése. Ezen álláspont szerint elsőre nem látszik, de tényleg egy más, új, eddig nem létező tanulási formát, hozzáállást alakított és alakít ki az információk ennyire gyors és dinamikus áramlása. Ilyen eddig nem volt, nincsenek meg a kezelésének formális és informális, évek-évtizedek alatt lecsiszolódott módszerei. Jegyzetek cserélgetése, felsőbbévesek kérdezgetése a követelményekről ősidők óta része az egyetemi életnek, de egy ilyen központi, egyszerűen elérhető forrás minőségi változásokat jelent. Kicsi, de valahol találó része ennek a váltásnak Györfi tanár úr felvetése: "A mi időnkben az ember maga készítette el a puskát, és azzal legalább egyszer át kellett néznie az anyagot, azzal is tanult. Most erről az oldalról ezt is készen be lehet szerezni, még ez az egyszeri energiabefektetés sincs meg." Hatalmas előnyt jelent, tisztább helyzetet teremt ennyi információval rendelkezni egy tárgyról előzetesen, de nem biztos, hogy nem jár vele semmiféle negatív hatás.

"Igazából nekem egy szívfájdalmam van az InfoSite-tal kapcsolatban, ez pedig a számonkérési anyagok korlátlan mértékű gyűjtögetése, rendszerezése és nyilvánosságra hozatala. Ez az a pont, ami nyilván tantárgytól, előadótól függően jól kitapintható módon – és nem is különösebben ritkán – egész egyszerűen azt eredményezi, hogy nem olyan képességekkel kerülnek ki hallgatók az iskolából, vagy végeznek el egy-egy tárgyat, mint ahogyan kikerülhetnének, ahogyan elvégezhetnék azokat, ha nem tudhatnák nagy pontossággal előre, hogy mit és hogyan fognak számonkérni rajtuk. [...] Alkotóképes tudás megszerzése egy területen, én ezt tekintem kulcsfontosságúnak. Ez az, ami egyaránt hasznos az egyénnek és a társadalomnak is. Nem csak arról van szó, hogy valaki képes legyen memóriából visszaidézni tényszerű dolgokat, amiket neki valamilyen tökfej elmondott, hanem arról, hogy azokat ő összefüggéseiben, rendszerében képes legyen újszerű dolgok létrehozására alkalmazni. Valahogy ezt a képességet is meg kell tudni mérni. Ezt a tudást nem lehet úgy kiszorítani az emberekből, ha a hallgatóknak a jelentős része annyival van tisztában, hogy ebből a tárgyból át lehet úgy menni, hogy fent van a neten 30 db típuspélda, adott esetben megoldásokkal együtt, és ha én arra képes vagyok, hogy ezeket úgy-ahogy megoldjam – esetleg más paraméterekkel behelyettesítve –, akkor ezzel egy egy féléves, heti négy óra előadást magába foglaló elméleti tárgyat abszolváltam. Ilyenkor ez gyakorlatilag nulla alkotóképes tudást fog az illető számára eredményezni." – összegezte véleményét Gajdos tanár úr. Természetesen erre az első, adekvát reakció, hogy ez esetben a számonkérésben lehet a hiba: az túl sablonos, és csak az új feladatsorok kiötölésének munkáját akarják az oktatók megspórolni. Sőt, liberálisabb világnézetű emberben felébredhet a kétely is, hogy mennyire korrekt dolog információk visszatartásával, bizonytalanság fenntartásával növelni a követelményszintet. Nos, a kérdés, mint az kiderült, erősen tárgyfüggő, Kónya tanárnő például egyáltalán nem érzi ezt problémának – elismerve, hogy egyes tárgyaknál sokkal nagyobb gondokat okozhat a feladatsorok összeállítása. A tanárnő szerint olyan hatalmas és sokrétű témakörről van szó Analízisből, hogy ha valaki a példasorokat mind átnézi, akkor ő ezzel már az anyagot tényleg átvette: ehhez persze kell az, hogy a tárgyából pici részekre essen szét az anyag, ezáltal rövid és egyszerűen javítható feladatokat lehessen találni. Gajdos tanár úr (aki olyan tárgyat tanít, amelyhez nincsenek vaskos példatárak) azonban úgy gondolja, ez sokkal komolyabb gond: "Új feladatok megírására egyre több idő megy el, egy idő után egyre agyamentebb példákat talál ki az ember, csak azért, hogy a valóban mély megértést, az alkotóképes tudás birtoklását is valahogyan mégis próbára tegye, és ez a ráfordítás nem áll arányban azzal, hogy utána egy hallgató ezt két perc alatt felnyomja az InfoSite-ra, és ezzel több órai munkámat teszi semmivé, hiszen ugyanaz a példa legközelebb már nem ugyanazt méri le, ha közben ismertté vált. [...] Amikor már szinte az összes ilyen általam elképzelt kerülőutat, gyalogösvényt végigjártuk a példák során, akkor egyre fogy azon lehetőségek sora, amikor én ezt a fajta kreatív képességet meg tudom mérni egy újszerűnek tekinthető példa feladásával, az adott tananyag keretei között. Innentől kezdve már nem a kreativitást méri meg a számonkérés, nem az alkotóképes tudást, hanem egyszerűen egy reprodukciós képességet. Azt, hogy reprodukálni tudja-e a hallgató, hogy milyen intellektuális utat járt végig a probléma megoldása során az eredeti megoldó, ahelyett, hogy kreatívan magának megkeresné ezt az útvonalat: ez óriási különbség! [...] Az oldal szerintem mindaddig hasznos, amíg olyan anyagok vannak összegyűjtve, amik ugyanazt a célt szolgálják, amit a Kar, az egyetem, az oktató a saját tárgyával kapcsolatban mint oktatási célt megfogalmaz. Attól a pillanattól, amikor az ottani anyagok ezzel ellentétes irányba mutatnak, én nem tudom hasznosnak tekinteni. Ha tehát a tárgy előadója azt mondja, hogy én nem örülök annak, hogy ott vannak ezek a példasorok, és tökéletesen elegendő az, ha ott csak egy-két mintasor (esetleg mintamegoldással) van, a többit ő örülne, ha eltávolítanák – akkor a szerkesztőknek ezeket el kellene távolítani. Azoknak az előadóknak, akik nem reagálnak az InfoSite oldalai közös szerkesztésének a felkérésre, azoknak valószínűleg mindegy."

Itt tartunk: látszanak gondok; eltérés az álláspontokban – szerintem – annyiban állhat, hogy az oldal ilyen népszerűvé válásával kialakult felelősség mennyire jogosít fel az információszabadság (ön)korlátozására. Körvonalazódni látszik egy elképzelés, mely szerint egy sokkal tudatosabban szerkesztett InfoSite-unk legyen, ami sokkal inkább egy használható tudás megszerzéséhez, mint a vizsgákon való átcsúszáshoz nyújt segítséget. Ezzel többé-kevésbé a szerkesztőgárda is egyetért (erről lásd interjúnk a túloldalon), kérdés, hogy csupán az oldal átalakításával meg lehet-e egy hozzáállást változtatni, vagy ennél azért jóval többre van szükség. Engedtessék meg azért mégis itt ennyi szubjektum: nekem ez az elvrendszer és a hozzáállás tetszik. Nem ebbe szoktam bele, fájdalmas is lehet akár a váltás – bár ez nyilván egy lassabb folyamat lesz –, de még engem, az "information has to be free"-elv vitákban való harcos képviseletéről indulva is többé-kevésbé meggyőztek a beszélgetések arról, hogy ez a cél helyes és jó. Csak óvatosan kell csinálni.

gyp

Van másik?

Nem egyedülálló kezdeményezés az InfoSite sem az egyetemen, sem az országban, de hasznosságban, összeszedettségben akár nagyjából hozzámérhetőt sem sikerült kinyomoznom. Léteznek – valószínűleg egész jó reklámbevételeket bezsebelő – nagy oldalak, mint a http://puska.hu, a http://puska.index.hu vagy a http://tudastar.tk. Itt is általában hallgatók által feltöltött anyagokkal találkozhatunk, de mivel túlságosan nagy témakört akarnak átfogni (többnyire a teljes magyarországi közép- és felsőoktatást!), túlságosan szétesővé válnak, ha egy egyetemi tárgy szintjéig konkrét információkat próbálunk beszerezni. Lehet szerencsénk egy-egy tárgynál, főleg, mert informatikusokat nagyüzemben képeznek az országban többé-kevésbé hasonló tanmenetekkel, de példának okáért egy kandós OpRe jegyzet, bár tartalmában nagyjából lefedi a mi OpRénkat, valószínűleg teljesen más súlyozással és felépítéssel készül, mint amire itt szükség lenne.

Az egyetemen létezik a gépészeknél a Gépészinfo oldal, ahol néhány tárgyhoz található jegyzet, kidolgozott tételsor, letölthető könyvek – a boldoguláshoz azért vajmi kevés. Elviekben a közlekeseknél és az építész HK oldalán is lenne pár anyag, ám ezeket nekem nem sikerült megtalálnom. Körbekérdezgetve ismerősöket, általános helyzetként maximum egy levelezőlista szokott működni, ahova küldözgetnek összefoglalókat, információkat az emberek, esetleg ad hoc módon összedobnak egy-két kisebb oldalt. Ennél szervezettebb formában találhatnak segédleteket, csak egy-két kiemelt példaként, a Harsányi János Főiskola HÖK-ének – jelenleg nem elérhető – oldalán az ottani idegenforgalmis és gazdaságis, vagy a http://tarstud.hu-n az ELTÉ-s szociológushallgatók – bár ezen utóbbit is egy párhuzamosan azt is végző VIK-es hallgató dobta össze.

Hallgatás, elnöklés

A témáról megkérdeztük Fejes Róbertet (Sziffridet), a HK elnökét is. Ő nem kifejezetten ért egyet az oldalt hibáztató véleményekkel:

"Nem értek egyet azzal, hogy az oldal hibája lenne az, hogy célorientáltan készülünk a vizsgákra. Nem hiszem, hogy ha nem létezne az oldal, nem találnánk meg a módját, hogy megszerezzük a típusfeladatokat, a várható vizsga- és ZH-kérdéseket.

Véleményem szerint a számonkérésben van a hiba. Ha egy számonkérésnek az a célja, hogy a tipikus feladatok megoldását ellenőrizze akkor nem lehet elvárni, hogy a teljes ismeretanyag felsorakozzon a fejünkben a kérdéskörrel kapcsolatban. Ha az a cél, hogy mind vertikálisan, mind horizontálisan is megvizsgálja a tudásunkat, akkor erre nem alkalmasak a félévről-félévre ismétlődő típusfeladatok.

A probléma magva valahol a tömegoktatásban van. Megértem, hogy hatalmas feladat ekkora tömegeket számonkérni a puskázás, és más csalási lehetőségek kizárásával (ez egy örök harc a diákok és az oktatók között). Át kell formálnunk a szemléletünket az oktatásról. Ha ekkora tömegeket, ilyen inhomogén ismeretanyaggal érkező társaságot akarunk megtanítani egy adott szakterületre, nem fognak működni a pár tíz emberes csoportokban használt módszerek. Új stílust kell kialakítani mind a számonkérés, mind az oktatás területén. Ez az új stílus nem azt jelenti, hogy megnehezítjük a hozzájutást az információhoz, hanem azt, hogy nem a tárgyi tudásra (mert a mechanikus feladatmegoldás is tárgyi tudás) koncentrálunk, hanem a konstruktív gondolkodásra. Ez teljesen új szemléletmódot követel.

Másrészről az InfoSite nem a hallgatók ellustulását segíti elő (ha a számonkérést átalakítjuk), hanem az esélyegyenlőséget növeli. Ezen az oldalon keresztül mindenkinek esélye van hozzájutni azokhoz az anyagokhoz amikhez más esetben csak kevesen tudnak."