Misztikus (?) KDJB - szoctám és társai

Az utóbbi időben több levél és észrevétel érkezett a Kari Diákjóléti Bizottsággal kapcsolatban. Ezeknek egy jelentős része arról tanúskodott, hogy nagyon sokan vannak, akik szinte semmit sem tudnak arról, hogyan is folynak itt a dolgok. Ezért született ez a cikk, hogy egy kicsit jobban beleláthassatok a KDJB munkájába.

Mit is csinál a KDJB? Elsősorban ez a bizottság oszt ki mindent, ami a hallgatói normatívából megy. Ilyen például az ösztöndíj, a szoctám vagy a Kari BME ösztöndíj. Ezen kívül foglalkozik a lakhatási támogatással és egyéb, a hallgatók zsebét érintő dolgokkal is.

Mielőtt ezekbe részletesen belemennénk, nem árt tisztázni néhány alapvető dolgot. Az előbb már esett szó a hallgatói normatíváról. Ezt a pénzt az államtól kapja az egyetem, minden államilag finanszírozott nappali tagozatos első akkreditált felsőfokú iskolai rendszerű szakképzésben, első alapképzésben, első kiegészítő alapképzésben vagy első szakirányú továbbképzésben részt vevő hallgatója után. (Aki ezt a mondatot megértette, annak gratulálok. De ez a hivatalos definíció.) Emberibben megfogalmazva: az egyetem mindenki után, aki az államilag finanszírozott képzésben az első diplomáját szerzi meg, minden évben kap (jelenleg) 35 000 forintot.

A másik fontos fogalom, ami megalapozza a KDJB működését, a TérJut szabályzat (Szabályzat a hallgatók részére nyújtott támogatásról és az általuk fizetendő díjakról és térítésekről). Ebben van rögzítve többek között az is, hogy a normatívát hogyan és mire lehet kiosztani.

Ezek után lássuk, hogy milyen pénzt hogyan osztunk ki.
Az ösztöndíjtábla elkészítése már évek óta néhány jól bevált, általánosan elfogadott alapelv szerint történik. Ezek egy részét nem mi találtuk ki, hanem a TérJut-ban vannak rögzítve. Ilyen szabály például az, hogy a hallgatói normatíva legalább 75%-át kell tanulmányi ösztöndíjra fordítani, illetve hogy a kar hallgatóinak legalább 50, maximum 70%-a kaphat ösztöndíjat. Az egyetemi szintű szabályokon felül azonban mi is lefektettünk néhány alapelvet. A hallgatókat négy homogén hallgatói csoportba osztjuk szak (villany/info) illetve képzés (alap/szakirány) szerint. Ennek az az oka, hogy ezekben a csoportokban nem ugyanannyi munka kell adott eredmény eléréséhez (például szakirányon sokkal könnyebb magasabb átlagot csinálni). Ezért van az, hogy szakirányon magasabb átlagra lehet csak ösztöndíjat kapni, azonban ha az alsó limitet valaki eléri, akkor ugyanarra az átlagra ugyanannyi pénzt kap, függetlenül attól, hogy melyik csoportba tartozik. Törekszünk arra, hogy a lehető legtöbben kapjanak ösztöndíjat, azaz valamennyi csoportban megpróbáljuk minél jobban megközelíteni a fent említett 70%-ot.

A szociális támogatás elbírálása a következőképpen zajlik: pályázatonként kiszámoljuk az egy főre jutó havi jövedelmet a jövedelemigazolások alapján, ezután a pályázatokat sorrendezzük, majd kialakítunk belőlük 6 kategóriát. A hivatalosan igazolt nehezítő körülmények (pl. kölcsöntörlesztés, kiemelkedően magas orvosi költségek) alapján egy kategóriát lehet ugrani. A lépcsőket úgy állapítjuk meg, hogy a rászorulók értékelhető összeget kapjanak, ugyanakkor lehetőleg optimálisan használjuk ki a rendelkezésünkre álló keretet. Itt is vannak a TérJut által meghatározott korlátok: a legkisebb összegnek el kell érnie a hallgatói normatíva 6%-át (jelenleg 2100 Ft), valamint az összes kifizetés nem haladhatja meg a keretösszeg 20%-át.

Ez eddig viszonylag automatikusnak tűnik, de azért a dolog nem ennyire egyszerű. Először is rengeteg pályázat érkezik (idén kb. 900 db). Ezeknek már az átolvasása is nagyon sokáig tart, arra pedig lehetőség sincsen, hogy mindenkivel személyesen elbeszélgessünk. Vannak karok, ahol ezt meg tudják tenni, de ott csak kb. 50 ember ad be pályázatot. Persze, ha valakinek a pályázata alapján úgy érezzük, hogy valami nagyon nem stimmel, akkor az illetőt behívjuk beszélgetni. Sajnos a tapasztalat az, hogy csak minden tizedik ember veszi a fáradságot, hogy eljöjjön, ha hívjuk, pedig végső soron ez nem a mi érdekünk...

Sokan kifogásolták, hogy nagyon szorosak voltak a határidők. Sajnos ez nem tőlünk függött, a kiírás és a leadás határideje is kötött volt. Nem írhattuk ki a pályázatokat, mielőtt a Dékáni Hivataltól megkaptuk volna az adatbázist azokról, akik után normatíva jár, hisz akkor nem tudtuk volna, hogy mennyi pénzből gazdálkodhatunk. A leadás pedig nem csúszhatott túl az első, egyetemi szintem megszabott időponton. Ez okozta, hogy a fellebbezésekre és a hiányzó igazolások pótlására az első kör kiértékelése után csak egy hét maradt. Ezt megpróbáltuk azzal ellensúlyozni, hogy aki hiányosan adta le a pályázatát, annak már leadáskor szóltunk, hogy mit pótoljon. Így akár két hét is rendelkezésre állhatott a papírvadászatra. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sokan az utolsó pillanatra hagyták a leadást, nekik valóban kevesebb idő jutott. De a lehetőségük nekik is meg lett volna. Mindenesetre jövőre ezen megpróbálunk változtatni, a pályázatot még a Dékáni Hivatal adatainak megérkezése előtt ki fogjuk írni, különös tekintettel arra, hogy sajnos idén is hibás (a valósnál nagyobb) hallgatói létszámot kaptunk, emiatt a valójában rendelkezésünkre állónál nagyobb keretből gazdálkodtunk. A fellebbezések magas száma mellett ez volt az oka, hogy az első körben kiírt összegek a fellebbezések után csökkentek.

Idén komoly problémát okozott az is, hogy a vállalkozóknak hivatalosan az 1999. évi adóbevallást kellett volna beadniuk, de az APEH sajnos csak későn tudott volna igazolást adni, ezért végül az 1998-as igazolásokat is elfogadtuk.

Évente visszatérő probléma, hogy ki mennyi szoctámot kap. Sokan szoktak fennakadni azon, hogy az előző évhez képest az anyagi helyzetük nem változott, mégis kevesebbet (esetleg semennyit sem) kapnak. Ennek az az oka, hogy az egy emberre osztott összeg nemcsak az adott család anyagi helyzetétől függ, hanem attól is, hogy a többi pályázóhoz képest milyen helyzetben van. Ez pedig minden évben sokat változhat.

Örök paradoxon, hogy mit kezdjünk a hihetetlen igazolásokkal. Sajnos a rendszerbe szubjektív elemet nem nagyon lehet belevinni, aki valamit hivatalosan igazol, abba nem köthetünk bele. Mégis érdekes, hogy az önbevallások alapján felállított sorrend szerint a vállalkozók jelentős része, a jogászok és a könyvelők nyomorognak a leginkább, ellentétben a tanárokkal, akiknek a keresete kiemelkedően magas. Ebből nem akarunk következtetéseket levonni, azt mindenki tegye meg maga. Mindenesetre terveink között szerepel, hogy jövőre az ilyen esetekben önkormányzati környezettanulmányt fogunk kérni, és ahol jelentős csalások derülnek ki, ott törvényes útra tereljük a dolgot.

A fentiekből gondolom érezhető, hogy a KDJB munkája nem egyszerű. Mégsem ez okozza a legnagyobb problémát, hanem az, hogy nagyon kevesen végezzük. Ezért szeretettel várunk mindenkit, aki kedvet és erőt érez magában ahhoz, hogy beszálljon ebbe a csapatba. Ez különösen vonatkozik azokra, akik elégedetlenek a bizottsággal, és konkrét ötleteik vannak arra, hogy mit és hogyan lehetne jobban csinálni. Minden konstruktív javaslatra nyitottak vagyunk. Ötleteket és kérdéseket a kdjb@hk.sch.bme.hu címre várunk.

Ehhez kapcsolódóan egy kérés: mivel a KDJBtagoknak is van magánéletük, ezért lehetőleg csak ezt a csatornát használjátok a kapcsolattartásra. Természetesen, ha szükséges, személyes beszélgetésre is lehet alkalmat találni, de azt is emailen kell egyeztetni.

Aki szeretne mélyebben belelátni a normatíva elosztásának rendszerébe, vagy bekapcsolódna a KDJB munkájába, azt várjuk 2000. április 20án (csütörtökön) 19 órakor a Hallgatói Irodában, egy kötetlen beszélgetésre (félreértések elkerülése végett: ez nem ügyeleti idő!).

vIstván