Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

ACM programozói verseny

"... egy komoly világverseny előselejtezője volt."

Cím nélkül

Béke

Megérti majd saját magát, és a múlton már úgysem változtathat, már csak tanulni lehet és kell belőle...

Sza-sza-szakestély...

Eddig mindig tartottunk egy vizsgabúcsúztatót februárban. Most valószínű, hogy ez egy szalagavató szakestély lesz, ami a Villanykaron még nem volt.

A többiek

Fomalhaut

"...azok az álmok akár igazak is lehetnének."

Hétfő este 8-kor...

Irodalmi Kör

Csak lányoknak!

És persze előadhatjátok a visszafogott bájvigyort, miközben "mókás" oktatótok megfelelően sz@r poénokat próbál bevetni az amúgy egyhangú előadás feldobása kedvéért a női nem rovására...

Aikido a BME-n

Az edzések nagyon jó hangulatban telnek el, ez, kérem, nem a sztrítfájter-őrző-védő-bulldog-képző.

Információtechnológiai forradalom

Alagút

Zuhant a sötétben. Úgy tűnt, időtlen idők óta tart az útja. Egyenesen a Pokol felé. Pedig másodpercekkel (vagy évszázadokkal) ezelőtt boldogan élt a családjával. Aztán jött a hír: elkezdődött. Egy rés nyílt a világunkban, egy lyuk támadt a világ szövetén – egy szörnyűséges nyílás, amely mindent magába szív. Isten megelégelte bűneinket, és beköszöntött a végítélet – a pusztulás korszaka. A különböző vezetők egymásra mutogattak – tanácsadóik biztosra vették, hogy valamelyik szupertitkos katonai kísérlet gyászos eredményét látják. A kezdeti kétségbeesés után megpróbáltak védekezni, de a tudomány ezúttal csődöt mondott. A lyuk napról-napra nőtt, folyamatosan szívta magába a világot – mélysége felbecsülhetetlen volt. Semmi sem jött ki belőle – minden fizikai szabályt megdöntve csak elnyelt dolgokat. Hatalmas káosz tört ki, de nem volt menekvés. Megpróbáltak mindent: a különböző vallási csoportok kérlelték isteneiket, szekták tömeges öngyilkosságokat követtek el – mindhiába. Aztán szép lassan beletörődtek a megváltoztathatatlanba...

Ott állt a szakadék szélén. Lent sötétlett fenyegetően a Lyuk. Vett egy nagy levegőt és ugrott. Zuhanni kezdett egy hosszú-hosszú alagútban... De még mindig élt. Aztán feltűnt egy kétségbeejtő dolog: érezte, hogy az alagút szűkülni kezd. A falak közeledtek felé, jobban mondva ő esett egyre szűkebb helyen. Kicsivel később megpillantotta a világosságot. Fényt az alagút végén. Egyre közelebb és közelebb ért hozzá – az körülölelte őt és beszippantotta. Érezte, hogy a zuhanása lelassul – repült a fényességben és szinte sajnálta, amikor meglátta a talajt. A nagy sebesség ellenére szép lassan érkezett meg és mindenféle sérülés nélkül landolt. A legnagyobb meglepetésére rég elveszett ismerősei közt találta magát – itt volt mindenki, aki eltűnt.

Taps és nevetés fogadta az első próbálkozót. A földön ott hevert a most kapott Activity játék csomagolása – az asztalon pedig a tábla, a bábuk, a kártyák... Egyikük felemelte az éppen lejárt homokórát, megfordította – s a homok újra peregni kezdett.

Bacsi