Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Rejtvény

Rövid hírek Házunk tájáról

Füstfoci – Grafikus csoport – KIR – Béla – KSZK stuff

Kincsemnek

Otthonunkban a természet – bemutatkozik a TeOTT

Fegyelmi határozat

Sajnos elég gyakran van...

Infós tárgyak

Infós tárgyak, tanárok.

EHK-tükör

"Valószínűleg most írom az utolsó EHK tükrömet."

Helsinkiben jártam, hogy kifejlődjön az agyam

"...három nap alatt legalább 20 kiló lazacot etettek meg velünk."

EHK-tükör

"Néhány relaxációs jellegű elbóbiskolás közben kedvenc kari lapunk gyengéden plántálja belénk a híreket."

Adagio

Alagút

Zuhant a sötétben. Úgy tűnt, időtlen idők óta tart az útja. Egyenesen a Pokol felé. Pedig másodpercekkel (vagy évszázadokkal) ezelőtt boldogan élt a családjával. Aztán jött a hír: elkezdődött. Egy rés nyílt a világunkban, egy lyuk támadt a világ szövetén – egy szörnyűséges nyílás, amely mindent magába szív. Isten megelégelte bűneinket, és beköszöntött a végítélet – a pusztulás korszaka. A különböző vezetők egymásra mutogattak – tanácsadóik biztosra vették, hogy valamelyik szupertitkos katonai kísérlet gyászos eredményét látják. A kezdeti kétségbeesés után megpróbáltak védekezni, de a tudomány ezúttal csődöt mondott. A lyuk napról-napra nőtt, folyamatosan szívta magába a világot – mélysége felbecsülhetetlen volt. Semmi sem jött ki belőle – minden fizikai szabályt megdöntve csak elnyelt dolgokat. Hatalmas káosz tört ki, de nem volt menekvés. Megpróbáltak mindent: a különböző vallási csoportok kérlelték isteneiket, szekták tömeges öngyilkosságokat követtek el – mindhiába. Aztán szép lassan beletörődtek a megváltoztathatatlanba...

Ott állt a szakadék szélén. Lent sötétlett fenyegetően a Lyuk. Vett egy nagy levegőt és ugrott. Zuhanni kezdett egy hosszú-hosszú alagútban... De még mindig élt. Aztán feltűnt egy kétségbeejtő dolog: érezte, hogy az alagút szűkülni kezd. A falak közeledtek felé, jobban mondva ő esett egyre szűkebb helyen. Kicsivel később megpillantotta a világosságot. Fényt az alagút végén. Egyre közelebb és közelebb ért hozzá – az körülölelte őt és beszippantotta. Érezte, hogy a zuhanása lelassul – repült a fényességben és szinte sajnálta, amikor meglátta a talajt. A nagy sebesség ellenére szép lassan érkezett meg és mindenféle sérülés nélkül landolt. A legnagyobb meglepetésére rég elveszett ismerősei közt találta magát – itt volt mindenki, aki eltűnt.

Taps és nevetés fogadta az első próbálkozót. A földön ott hevert a most kapott Activity játék csomagolása – az asztalon pedig a tábla, a bábuk, a kártyák... Egyikük felemelte az éppen lejárt homokórát, megfordította – s a homok újra peregni kezdett.

Bacsi