"Egyetemistaként a legszabadabb az ember..."
...hangoztatják a szülők, de valahogy mégse úszunk a gondtalanságban. A holnapi ZH alkalmából a példák felett görnyedve verőfényes napsütésben el-elkalandozik az ember gondolata. Képzeletben a vizsgaidőszak után vagyok, a cuccaim csomagokban állnak otthon a régi szobámban, a szülőknek beszámoltam az iskolai évemről, és végre kialudtam magam... Hiányozni fog a társaság, már előre tudom, de van néhány biztos pont, amikor együtt leszünk. Amíg azon gondolkozom, hogy mit tervezek nyárra, eszembe jut az előző év, és lassan feldereng a tavalyi év legőrültebb hete, amit a Sziget fesztiválon töltöttünk együtt.
Akkor jártam először ezen a rendezvényen, és úgy hagytam ott az utolsó napon, hogy már csak 359-et kell aludni, és újra itt lehetek. Persze, azóta koptak az emlékek, a Szigeten kötött kapcsolatok vagy erősödtek, vagy elhaltak, de tudom jól, idén is ott leszek, és ezzel sokan vannak így. Tanulás helyett előszedem az ott készült képeket, el-elmosolyodom az akkori arcokon és a képek mögött megbúvó emlékeken, majd leülök a számítógép elé, és elkezdek kutakodni az idei program után.
Lassan lázba hoznak a már most biztos fellépők, mint az Apocalyptica finn, az Annihilator kanadai valamint a Clawfinger svéd–norvég együttesei a Metal Hammer színpadon, a Lamb és a Massive Attack angol zenekarai a Nagyszínpadon, a Boo dél-afrikai, Seeed német valamint a Ojos de Brujo spanyol előadói a Wan2 színpadon. Ezek a nevek magukért beszélnek, és meggyőződésem, hogy mindenki meg fogja találni a kedvére valót. A repertoár napról napra bővül, és már most érzem, hogy nem fogok tudni mindent megnézni, amit akarok. Tovább lapozok, a hírek közt olvasom, hogy fejlesztik az infrastruktúrát, a szolgáltatások minősége jobb lesz (egy kisebb város teljes ellátását kell biztosítaniuk), de csak abban reménykedem, hogy idén is lehet falat mászni, várat hódítani, fejjel lefelé biciklizni, ugrani, szerzetesekkel beszélgetni, és még ezernyi dolgot, amit szívesen kipróbálna egy kalandvágyó fiatal. Ahogy lassan újra belevetem magam a tanulásba, még képzeletben hallom magam körül, hogy szól a zene, vidám a társaság és gondtalan a szabadság, ami talán a legfontosabb.
Loft