Központi Tanulmányi Valami, optimistán

Sokan sokféleképpen beszélnek mostanság egyetemi körökben a KTH-ról, azaz a Központi Tanulmányi Hivatalról. Épp emiatt az átlag hallgató vélhetőleg meglehetősen vázlatos információkkal rendelkezik a kérdésről. Miről is van itt szó? Logikus racionalizálásról, "az egyetemi vezetés régóta dédelgetett tervének" megvalósításáról, vagy az egyetemen végigsöprő egységesítési láz egy újabb megnyilvánulásáról? Kinek lesz ez jó? Következőkben ezekre a kérdésekre próbálunk választ keresni.

Először is röviden emlékezzünk meg az úgymond történelmi előzményekről. A BME-n folyó oktatási tevékenység adminisztrációjának egységesítésének, mint célnak első megjelenése már a régmúlt sötét ködébe vész. Évekkel ezelőtt már született egy szándéknyilatkozat is az Egyetemi Tanácson (ET), miszerint szükséges lenne egy központi egyetemi szerv létrehozása, amely a kari dékáni hivatalok tanulmányi osztály jellegű feladatait átvállalná. A konkrét megvalósítás "papíros része" a 2001. november 22-ei ET ülésen kezdődött, ahol is az oktatási rektorhelyettest megbízták egy megvalósítási terv elkészíttetésével. Ennek a megvalósítási tervnek keretében megtörtént, vagy hamarosan megtörténik az építészeti tervek és az informatikai rendszertervek elkészítése, a tanulmányi tanácsadás jövőbeni rendszerének és a dékáni hivatalok jövőbeli feladatainak átgondolása, valamint magának a KTH mint szervezeti egység működési rendjének kialakítása. Van már megvalósítási ütemterv is, amiben jelenleg az szerepel, hogy a beruházás elkészültének határideje 2003. március 30. Tehát hölgyeim és uraim, lehet merengeni azon, hogy akár jövő ilyenkor már az R-be (merthogy ott lesz a KTH, a földszinten és az elsőn) járunk majd dékániba 12000 hallgatótársunkkal együtt.

Valószínűleg az első megdöbbenés elmúltával mindenkiben felmerül a kérdés, hogy miért is. Itt most tekintsünk el azon egyéb tényezők tárgyalásától, amit nagyjából úgy lehetne összefoglalni, hogy egyetemi politikai szélirány. Racionális indok lehet egyrészt, hogy az új rendszerben lehetne növelni a hatékonyságot, ha pl. egyes feladatokhoz külön ablakot és nénit rendelnének, így pl. diákigazolvány szezonban vidáman lehetne szó szerint tömegkiszolgálni azt a pár ezer embert, aki csak érvényesítő pecsétért áll be sorba, nem kellene nekik megvárniuk, amíg valakinek részletesen elmagyarázzák, hogy hogyan lehet mondjuk utólagos passzívra menni (pláne, hogy akkor már sehogy...). A tervek szerint a KTH-ban a kiszolgáló ablakok nagy része ilyen módon jellegzetes, sokszor előkerülő feladatokhoz lenne rendelve, és karonként 1-2 ablak lenne, ahol speciálisabb, egyéni problémákkal foglalkoznának.

Másik ok lehet, hogy nagy szórás mutatkozik az egyetemen a dékáni hivatalok működésének milyenségében, mondjuk felhasználóbarátság szempontjából. (Feeling jelleggel megjegyzendő, hogy az egész BME-n a villanykari dékáni működik a legjobban. No comment...) Nem véletlen, hogy a kisebb, és rosszul működő dékánival megvert karok azok, ahol leginkább támogatják a KTH létrehozását, mivel az legalább nagyjából egyformán lenne rossz mindenkinek.

Ezzel rokon a következő felmerülő indok, mégpedig az, hogy a központi tanulmányi adminisztráció garantálná, hogy egy egyetemen belül 8 kar ne alkalmazhasson minimum 8 féle különböző adminisztrációs ügyrendet. Bizonyos körökben kedvelt kijelentés, hogy ez nem 8 kis egyetem, hanem egy nagy.

Nem esett még szó arról az indokról, ami hallgatói szempontból egyértelműen az eddigi legelőremutatóbb. Mégpedig az, hogy a KTH-ba integrálnának egy hallgatói tanácsadás feature-t, mégpedig úgy, hogy valószínűleg lenne minden karhoz rendelve egy tanulmányi tanácsadó státusz, valamint lenne 2 pszichológus, aki általános lelki tanácsadást nyújtana igény szerint. Mondhatná bárki, hogy ilyesmi eddig is volt a dékániban, mégpedig az évfolyamelőadók csinálták ezt is. De egyrészt ez nálunk a VIK-en ugyan így van, azonban egyetemi szinten ez messze nem általános. Másrészről pedig mindannyiunknak vannak szerintem olyan élményei, amikor a dékánis hölgyek ugyan jóindulatúan adtak tanácsot, viszont erről később kiderült, hogy nem feltétlenül voltak ekkor teljesen képben azzal, hogy hogyan is nyilatkoznak a szabályzatok a problémás kérdésről. Na, a fentebb emlegetett tanulmányi tanácsadónak nem lesz más dolga, minthogy képben legyen, és a körülmények teljes körű ismerete mellett adjon tanácsot.

Nagyjából eddig az előnyök. (Még mielőtt valaki megkérdezi, nem, pénzt feltehetőleg nem, vagy csak minimális mértékben takarít meg ezzel az egyetem, mivel a KTH alkalmazotti létszáma a mai dékánikban alkalmazott létszám összege, vagy annál akár magasabb lenne.)

A hupikék törpikékből viszont már megtanulhattuk, hogy az élet nem csak játék és mese. Mire készüljön az egyszeri villanyos vagy infós, miért nem lesz ez neki jó? Az első és legfontosabb, hogy naivitás lenne azt gondolni, minden elsőre jól fog működni, illetve legalább úgy, ahogy kitalálták. Nem érzem magam túlzottan rosszindulatúnak, amikor úgy gondolom, hogy eleinte hihetetlen káoszra lehet majd számítani a KTH-ban.

Biztos az is, hogy a "kiszolgálás" az eddiginél jóval személytelenebb lesz. El lehet felejteni az olyan apró örömöket, amikor mondjuk az évfolyamelőadó rákérdez, hogy milyen lett az a bizonyos vizsga, ami miatt már kellett neki valamilyen papírt kiállítani. Olyan jó OTP feeling várható. Sorszám, sok unott, még több ideges fej, átlaghivatalnok szintű arcok a pult túloldalán.

Rá kell majd szokni arra, hogy mikor NEM megy az ember dékániba. Tervek szerint napi 8-10 órás ügyfélfogadási idővel fog működni a hivatal (főleg vizsgaidőszakban), de eleinte, amíg az emberek meg nem szokják ezt, az embersűrűség időbeni eloszlása sokkal kevésbé lesz majd homogén, mint ahogy az még élvezhető lenne (gyk.: tessék elképzelni mondjuk délután kettőkor csak 1000 embert az R épület földszinti folyosójára). Mondjuk a villanykarosok már ismerhetik a jelenséget, de könnyen lehet, hogy annak új dimenzióit lehet majd tapasztalni mondjuk egy szép vizsgaidőszak végefelé eső napon.

Végére hagynék még egy negatívumot, ami nem feltétlenül triviálisan kapcsolódik ide, de nem árt figyelembe venni. Ez pedig az, hogy többek közt a KTH üzemképessége, megvalósíthatósága miatt kell minden erővel, bármi áron átnyomni az egységes egyetemi TVSZ-t is. Ez pedig számunkra azt jelenti, hogy a kari diploma minősége megőrzésének egyik fő (egyetlen?) elemének, az n*17-es szabálynak emiatt kell majd könnyes búcsút intenünk. És ez ellen sajnos nincs mit tenni. Felsőbb cél, felsőbb akarat.

Ezzel együtt a dolgok jelenlegi állása szerint nincs mit tenni, KTH lesz, mert lennie kell. Eleinte biztos, hogy rosszabb lesz, mint a mostani, reméljük, hogy csak egy kicsivel. Hosszú távon pedig reméljük, hogy a jól működő, központi tanulmányi adminisztráció valóban képes lesz betölteni tisztét, és jótékonyan tudja majd előremozdítani egyetemünk működését. Mondjuk a Közgázon és Karlsruhe-ban nem sikerült, de ugye ez itt a BME.

medu