Pusztító olajhártya

Bár az idei Víz világnapjának a víz és a katasztrófa volt a témaköre, inkább a szennyvízzel foglalkoztak a résztvevők. Ugyanakkor az elmúlt években az olajkatasztrófák révén az olajkérdés is jelentős szerepet kapott. Hiába szabályozzák nemzetközi egyezmények és megállapodások ezt a problémát, balesetek rendszeresen előfordulnak – hazánkban is.

Az olajszennyezés a globalizációval jár együtt, ennek természetes következménye, aminek egyáltalán nem örülünk. Tankerhajók úsznak a tengereken, vállalatok olajos vezetékei futnak szerte a földrészeken... Egyre gyakrabban hallunk a különböző híradásokban arról, hogy valahol ismét baleset történt. Katasztrófák esetén elsősorban az emberáldozatokra figyelünk, a környezetben okozott károk általában csak akkor kerülnek előtérbe, ha nincsenek veszélyben emberéletek. Az élővilág folyamatos pusztulása hatalmas és drámai veszteség, amit a média néha-néha felkap, de mégsem foglalkoznak érdemlegesen a témával. Látjuk a pusztuló halakat a híradások vágóképein keresztül, s a megmentésükön fáradozó környezetvédőket, akiknek a munkája még mindig nem elegendő. Az olaj öl.

De mi okozza mindezt?

Az olajszennyezés mögött

A felszíni vizek közül a vízfolyásokat szennyező anyagok egy sajátos csoportját képezik azok az anyagok, amelyek közvetett hatásúak, ugyanis ezek a vízbe kerülve a vízi élet tényezői közül a fizikai elemeket blokkolják vagy zárják ki. Így többek között fizikai úton gátolják a légzést, elzárják a vizeket a fénytől, az alacsonyabb rendű szervezeteken bevonatokat képeznek. Ezen szennyező anyagok közül a legismertebb és leggyakrabban előforduló az olaj és származékai, gyűjtőnéven szénhidrogének.

A vízbe kerülő olaj, ha nem ütközik akadályba, gyorsan szétterül, és vékony filmszerű réteget alkot, majd 1mm vastag olajfedettség alakul ki. Tiszta vízben ez a fedettség terjed, és fokozatosan hártyává alakul. A szennyezett víz azonban akadályozhatja az olajhártya szétterülését, és akkor a véglegesen kialakuló rétegvastagság 1mm körül marad. A szemmel is érzékelhető vizekbe kerülő olaj legkisebb rétegvastagsága kb. 4×5–10mm, ami 1km2 felületre vetítve alig 40 liter olaj.

Határtalan veszély

Valószínűleg mindenki el tudja képzelni, mekkora veszélyt jelent mindez. Ráadásul, ha olaj kerül a tengerbe, akkor nemcsak egy km2-nyi vízről van szó. A legrosszabb pedig az, amikor még csak nem is tudják, hogyan került a vízbe olaj. Pedig erre is volt már példa! 2001 novemberében Észak-Kalifornia partjainál több mint ezer még szenvedő, vagy már elpusztult madárra bukkantak. A madaraknak csak kis részét sikerült állatorvosoknak megmenteniük, különböző kezelések segítségével. De a szennyezés okát még mindig nem sikerült kideríteni.

Az 1970-es évektől máig kb. tizennyolcszor került olaj a tengerekbe a világ különböző részein, ami több millió hordó szeny-nyezőanyagot jelent. Gondoljunk bele, mennyi elpusztult állatot jelent ennyi olaj!

Hazai helyzet

Az olajszennyezéssel kapcsolatos híradásokat látva sok emberben az a kép alakul ki, hogy ezen veszély csak a messzi országokban jelentős. Tévesen, hiszen hazánkban is beszélhetünk a vízszennyezésről, és az olajszennyezés sincsen olyan messze tőlünk. Sőt... Nézzünk meg néhány eseményt az elmúlt évekből:

2001 áprilisában néhány száz liter fűtőolaj került a Dunába egy tolóhajó-szerelvény balesete során Felső-Ausztriában.

2003 januárjában a nyíregyházi Ér-patakon történt olajszennyezés – egy műszaki meghibásodás miatt folyt ki a fekete folyadék, s csak a gyors védekezés akadályozta meg, hogy az olaj a Tiszába kerüljön.

2003 szeptemberében a Barátság kőolajvezeték kárpátaljai szakaszán bekövetkezett csőtörés révén 110 tonna kőolaj folyt a Latorca ukrán szakaszába.

Az olajban vergődő pingvinek tényleg messze állnak Magyarországtól, és – a konzerveket kivéve – fényképezőgépünkkel nem készíthetünk itthon drámai képeket olajtól tocsogó halakról. Egyelőre.

Zsuzsa (Téköbká), Bacsi (Impulzus)