Történelem
Manapság mindenki azon izgul, hogy jó lesz-e a programozás oktatása így, ahogy most van, de nézzük meg azért, honnan is indult el ez.
Programozással már nyilván akkor is foglalkoztak itt az Egyetemen, amikor megjelentek az első komolyabb számítógépek, a képzésbe azonban nyilván nem rögtön került bele. Legelőször a Mérnöktovábbképző Intézet tartott ilyen jellegű tanfolyamokat, majd a hetvenes évek elején a diploma előtt állók is megismerkedhettek tanóra keretében a kártyalyukasztás fortélyaival. Hiszen akkor még nem a mai, asztali gépekkel dolgoztak, hanem teremnyi nagyságú, többnyire lengyel masinákkal. Az otthon megírt programokat pedig éjszaka futtatták le az operátorok a számítóközpontban, hogy aztán reggelre kiderüljön, hol a hiba. És a programnyelvek sem a maiak voltak, Algolt és Fortrant tanultak az akkori hallgatók.
A Pascalra való áttérés 1981-ben történt, amiben Pongor tanár úrnak elévülhetetlen érdemei voltak. Ekkor még a 4 külön szakon (technikus, műszer, híradó, erősáram) külön folyt az oktatás, mindenki azokkal a gépekkel dolgozott, amikkel tudott.
A következő lépés '86-ban történt, ekkor indult a műszaki informatika szak, és ekkor kezdett egységesedni az oktatás. Ez időben alakult meg a mai HSZK őseként a Kari Számítógép Központ, ahol már lehetett a maihoz hasonló környezetben oktatni. A C pedig, bár már régóta foglalkoztak vele itt az egyetemen, először a Unix kapcsán, csak a '90-es évek elején került be a képzésbe.
Vajon mi lesz a következő nyelv?
kz
A cikk elkészítéséhez elengedhetetlen információkkal szolgáltak a következő tanár urak: Kondorosi Károly, Kollár István, Poppe András, Székely Vladimir.