Bölcs házak

Halk neszek súgnak a sötét éjben,

denevérek köröznek a lámpafényben.

Apró lények motoznak a fuben,

lassan szökik a nappal belőlem.

Sötét házak ablakai vakon felém néznek,

néma ajtó-szájukkal az életrol mesélnek.

Ismerik az utcát, az embereket, fákat

s az égi ösvényeket, hol denevérek járnak.

Láttak már sok dolgot   gonoszat, szomorút

s az eget is, ahogy vihar elott beborult.

Apró gyermekeket, ahogy lassan cseperedtek,

felnőtté váltak és egyre öregedtek.

Ismerik a reggelt, a születést, a napot,

tudják, milyen az éjjel, a hold és a halott.

Érzik, mikor az emberek remélnek vagy félnek

s tudják, mikor van vége az esti mesének.

Piri Réka