Szakkollégiumok találkozója – Tőserdő 2003.
Idén is megrendezésre került a szakkollégiumok találkozója a Tisza egyik holtága mellett fekvő Tőserdőn, a Rajk Szakkollégium közösségi házában. Ebben az évben a Simonyi Szakkollégium immár 3 főre növekedett küldöttséggel képviseltette magát.
A Szakkollégiumok mozgalma még az előző rendszerben indult, és főleg az ellenzéki lét motiválta a diákközösségek összefogását. A rendszerváltást követően ez az ösztönzés megszűnt, de az egymás iránti érdeklődés megmaradt. Ez, és a némileg hasonló működési, fennmaradási nehézségek megoldásainak állandó keresése adott okot a közös találkozók szervezésére, amelyek közül az egyik legnagyobb a minden ősszel megrendezett tőserdői tábor.
A résztvevők száma minden évben egyre több, idén már az első este 60 fölé emelkedett a létszám, mintegy 9-10 szakkollégium képviseletében. Patinásnak mondható és fiatalabb szervezetek egyaránt megjelentek. Csak ízelítőként: találkoztunk többek között a Rajk, a Bibó, az Eötvös, a TEK, a Heller Farkas, a Szent Ignác, a szegedi Társadalomelméleti Szakkollégiumok küldötteivel.
Nem egyszerű megfogni, hogy mi a közös ezekben a közösségekben, amelyek ilyen sokféle szakterületről érkeztek. A szakkollégium fogalmának definiálása szinte örök téma a szervezetek között, ebben a tekintetben egy alapkő a közel tíz éve lefektetett szakkollégiumi charta. A szakkollégiumok deklaráltan partnerek az új, hozzájuk hasonló diákszervezetek segítésében. Ez a nyitottság érződik a charta szövegezésében is, amely a szakkollégiumot olyan felsőoktatáshoz kapcsolódó öntevékeny és autonóm diákszervezetként jellemzi, amely magas fokú szakmaiságon alapszik, és a társadalom problémáira érzékeny fiatalokat fog egybe.
A mostani hétvégén – a november 7-ei dátum némi iróniát is sejtet – a szervezők 3 vitát és szeparáltan, 3 kiscsoportban folyó beszélgetést tettek a programba. A viták feszegették a mai politikai közbeszéd, és ebben a tekintetben a szakkollégiumi felelősség, a készülő felsőoktatási reform iránti véleményformálás és az állam felől érkező támogatások formáinak, annak törvényi szükségleteinek témakörét.
Bár ezek a viták is nagyon érdekesek voltak, a Simonyi szakkolisok számára a legtöbb tapasztalattal a kiscsoportos beszélgetések jártak. Itt beleláthattunk más szakkolik működésébe a szakmaiság, a közösség és a társadalmi érzékenység témáit körbejárva. Itt derült csak ki igazán, mennyiféle szakkolit foglal magába a mozgalom. Vannak, akiknek saját épületük van, mások egy kollégium egy szintjét foglalják el, de olyan is akad, ahol végső soron koleszférőhely sem tartozik a diákcsoporthoz. Olyan is előfordul, hogy a tagok több különböző egyetemről érkeznek, itt a vallás jelenti a szervezőerőt. Az is eltérő, hogy maga az egyetem mennyire képviselteti magát tisztségviselőkkel, illetőleg kihelyezett kurzusokkal a szakkollégiumok életében. Tényleg meg kellett állapítanunk, hogy a chartában lefektetett elveken túlmenően nem lehet közös határokat meghúzni, bár erre az egyik (a törvényi háttérrel foglalkozó) vita kitérőjében most is történt kísérlet – sikertelenül.
Nagyszerűen telt ez a két és fél nap. És hasznosan, hiszen az eddigi, más szakkolik felőli ismereteinket újabb tapasztalatokkal bővíthettük. Biztos vagyok benne, hogy jövőre újra ott lesz a Simonyi is. (A szakkollégiumi mozgalomról többet is megtudhattok a http://szakkollegium.tek.bke.hu/ weboldalon.)
Veress Péter, Simonyi Károly Szakkollégium