Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

A Napsugár Játéka

Gyorsan összekészülődtem, felöltöztem, s mire megállt a vonat, épp odaértem az ajtóhoz. Felnéztem az égre, mely még mindig csodálatosan ragyogott, a felhőkön táncot járt a megannyi napsugár, és éreztem: mégiscsak szép az élet, még akkor is, ha holnap vizsgám lesz...

10 éves a Villamosmérnöki Kar

EHK-tükör

Süveges Péter(SPeti), III. Vill.

Olvassunk!

Megcáfolását (vagy meg nem cáfolását) az olvasóra bíznám. A bulikról csak annyit, hogy voltunk más karok gólyabáljain, a saját gólyabálunkon, részt vettünk a Villanykari Korsóavató Szakestélyen.

Ha én ezt a klubban elmesélem...

Rövid összefoglaló a ringsportokról

Majoros Zoltán

Nézőpont

Virgin Steele

"For best result play at maximum volume!"

NemKéne!

A nap szépe

Horváth Anita Xéniát már hosszú ideje ismerem, hiszen Sopronban ugyanabba a gimnáziumba jártunk. Ráadásul készítettem vele egy interjút is négy évvel ezelőtt, amikor partnerével megnyertek egy országos táncversenyt. Április elején a soproni Úszónapon készült róla egy fénykép, amit hosszú ideig a címlapunkra szántunk. Emiatt el is hívtuk a szorgalmi időszak utolsó Impulzus gyűlésére, ahol újabb képek bukkantak elő, s ott egyeztünk meg abban is, hogy másnap találkozunk egy kisebb beszélgetésre.

– Mesélnél magadról egy kicsit?

– Másodéves műmenedzser vagyok a BME-n, de ezt úgyis tudod. Tíz évi szertorna után hat évig úsztam, mellette kosaraztam, gimi óta pedig versenytáncolok. Ez utóbbiban vannak szép eredményeim. Bár kis időre abba kellett hagynom (megszűnt a táncklub, ahova jártam), itt Pesten újrakezdtem... Mit is csinálok még? Ha összejön a modellkedés, akkor pénzkeresési forrásnak néha-néha jó lesz.

– Eléggé meglepődtem rajta, amikor a hétfői gyűlésen mondtad, hogy modellkedsz.

– Sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem megyek el modellnek, aztán úgy döntöttem, hogy miért is ne. Egy hónappal ezelőtt készítettem képeket, amikkel – majd ha időm engedi – regisztráltatom magam modellügynökségeknél. De nagyon sok válogatás kell ahhoz, hogy valahova tényleg be is kerüljek.

– Megéri ezzel foglalkozni?

– Suli mellett, hobbinak, miért is ne?

– Kaptam tőled egy SMS-t egy hónappal ezelőtt, hogy benne vagy a Tinában.

– Meghirdették az újságban, hogy keresik a Tina arca 2003-at. Lehetett képeket beküldeni, egy-két képet betettek az újságba. Mondjuk elég sokat, most 150 környékén tarthatnak. A közönségszavazás május végéig tart, aztán húsz ember jut tovább, s majd szakmai zsűri fogja kiválasztani a győztest. Rólam is került be kép, bár nem a legjobb.

– Sokan szavaztak rád SMS-ben?

– Remélem. A barátaim biztos.

– Tegnap viszont egy másik versenyről is meséltél.

– Igen, a fotós, aki a képeket készítette rólam, benevezett a Nap szépe versenyre. A neten egy hónapon át minden nap lehet szavazni a párba állított lányokra, a végén pedig a legtöbb szavazatot kapó lesz a győztes. Egyébként a fotós tetetett be a Pesti Mániába is.

– Miért pont műmenedzser lettél?

– A Műegyetem maga vonzott. Jól hangzik, sokoldalú, megvolt hozzá az elegendő pontszámom, meg Pestre akartam jönni. Első helyre egyébként a Közgázt írtam be, csak közben meggondoltam magam, és nem mentem el felvételizni. Nem bántam meg, hogy idejöttem: nagyon tetszik a szak, egyik legjobb döntésem volt. Rettentő sokféle tárgyat tanulunk, minden karnak az anyagából... Huh, ezt most nem tudom megfogalmazni...

– Nyugodtan mondd, ahogy akarod, majd átírom.

– [Felnevet.] Azt tudom, hogy átírod, eddig is össze-vissza beszéltem... Mindenki azt kérdezi, amikor mondom, hogy műmenedzser vagyok, hogy "Igen, és mit fogsz csinálni? Hol fogsz vele elhelyezkedni?" Majd kiderül...

– A szabadidőd hogyan telik?

– Ez egy nehéz kérdés. Sokszor csak úgy teszek-veszek, eszek, és már le is ment a nap. Néha bejárok az egyetemre, sokat vagyok a barátommal, meg ugye a tánc is hetente egy-két napot igénybe vesz. Fél éve találtam partnert, s remélhetőleg szeptemberre jutunk el arra a szintre, hogy versenyekre menjünk. Egyébként most is standard és latin táncok szerepelnek a palettán. A soproni fellépések viszont nagyon hiányoznak, jó érzés volt, hogy felismertek az utcán. Itt Pesten már nincsenek ilyen sikerélményeim.

Itt egy rövid időre elkalandoztunk, vissza a régmúltba. Közös gimis levelezésünk és az emlékek felidézése mellett Anita még egy volt táncos barátnőmet is elemezte, persze szigorúan szakmai szemmel (és csak pozitívan). Aztán – miután megnyugtattam, hogy annyira nem beszélt össze-vissza, és igenis el lehet készíteni egy cikket az elhangzottakból – nem maradt más, mint hogy sok sikert kívánjak neki a modellkedéséhez. Remélhetőleg a következő évek során még fel-fel fog bukkanni az újságunkban.

Bacsi