A legtökösebb gólya beszámol...:
...és csak feltömörültünk a fehérvári piroskára, ahol a többi utas már nem is csodálkozott a tömegen. Mi viszont annál jobban meglepődtünk, mikor láttuk, hogy Bodajkon is létezik állomás, nekünk mégis Csókakőn kell leszállni...
Már a vonaton elkezdődtek az ismerkedő dumcsik, ki honnan, melyik szak, kapott-e koleszt, melyik előírt cuccot hagyta otthon stb. Szóval mikor néhány percnyi zötykölődés után bezakatoltunk az állomásra, ahol seniorjaink már nagy transzparensekkel hirdették, hogy ugye "a felvettek több mint 50%-ából sosem lesz villamosmérnök", nos, akkor mindannyian megnyugodtunk. Megérkeztünk. Aztán rá kellett döbbennünk, hogy mégsem... Néhány percnyi becsekkolás és játék után megindultunk ugyanis a bodajki falutábor felé, s nekünk még szerencsénk volt, mert a rövidebb úton mehettünk. Már az úton odafelé megtanulhattuk a Villanymérnök, villanymérnök nagyon sok van... kezdetű dalt, de szerintem egyelőre a Süss fel, nap sokkal nagyobb sikert aratott mind a mi körünkben, mind a falusi néni szemében, akinek megmutattuk, hogy nem vagyunk mi óvodások, mert tudjuk kánonban is énekelni... Csak azon szurkoltunk, hogy a kutyáját ki ne engedje...
Mikor végre felértünk a "családtagok" kíséretében, szintén egy kis játék után kacskaringós úton bejutottunk a táborba, megkaptuk a pólónkat, elkobozták a piánkat, végül sógyurmázhattunk. Engem személyesen akkor ért igazi meglepetés, amikor becuccoltunk a koedukált szobákba. Bevallom, még sosem laktam együtt 14 fiúval. A srácok egyébként baromi jó fejek voltak, udvariasak, meg minden (köszi, hogy elnéztétek a hülyeségeimet...). Juniorok voltak a szobafőnökeink (Szeretjük, Senior Balázs! :)), akik mindig ellenőrzésük alatt tartottak minket, és akiktől engedélyt kellett kérni, ha budira akartunk menni (de tényleg!).
A gólyatábor-hangulat egyre jobban erősödött, kezdve a magázódástól a maffia-feelingen keresztül egészen a plakátokig ("maffiózó, aki lenyelt egy gólyát"). A kétszázvalahány embert két barakkra (fehérek és feketék), azon belül összesen négy színre osztották. A színek csapatokat fogtak össze, ki kellett hát találni valami nevet magunknak. Így születtek meg a Koxos-boxos, a Méteres kékeres, a Szétverde és a Cazzo di Cavallo nevezetű csapatok. Az elkövetkező napokban ezek a team-ek mérkőzhettek meg egymással kreatív feladatok megoldásával, játékos és sportvetélkedőkön keresztül (hajtás, gólyalányúsztatás stb.). A "Mérnök lesz, oldja meg!" mondat ma már szállóige.
A vetélkedőkön kívül még előadásokkal ütöttük el az időt többek között a Dékán úr, Sándor László, a HK-sok és Ervin tanár úr közreműködésével, amikből is sok hasznos információt tudhattunk meg, és kérdéseket is tehettünk fel az egyetemmel és a kollégiummal kapcsolatban. Azt hiszem, azért mégiscsak a Schönherz Qpa eseményeiről hallottunk a legszívesebben... Utolsó nap még zh-t is írtunk az előadások valamint a tábor leadott anyagából. Az eredmény állítólag megegyezik az első fizika zh-éval.
Még említést kell tennem az esti fürdésről, valamint a reggeli tornáról. Nekünk, lányoknak 15 percünk volt lefürödni, a srácoknak mindössze kettő, de szerintem azt sem igazán használták ki, mivel közülük már nem mindenkinek jutott melegvíz... Így sikerült több mint 200 embert egy óra alatt lefürdetni. A reggelitornáról meg majd úgyis meglátjátok a felvételeket.
A legnagyobb buli természetesen az utolsó este volt, melynek során egyenként előadtuk a színdarabunkat, bemutattuk a zászlónkat és a totemállatunkat, valamint kiderült, hogy ki is az a Király Rómeó, kit vettek fel a koliba, melyik csapat nyerte a vetélkedőket (Ca-zzo-gro-sso, Ca-zzo-gro-sso...), és bemutatkozott a Lovagrend. A hangulatot csak az rontotta el egy kicsit, hogy többen rosszul érezték magukat, de úgy hallottam, hogy szernecsére jobban lettek már az este folyamán. Gondolom, a szénsavmentes italok is sokat segítettek a helyzeten. A party aztán hajnalig tartott, a zenét először a Crackers szolgáltatta, majd DJ Senior Gazsi vette birtokba a keverőpultot.
Másnap reggel megtámadtuk a Fehérvár felé tartó buszokat és érvényesítettük a "még egy ember mindig felfér, és ez teljes indukcióval bizonyítható" elméletet.
Én személy szerint igazán életre szóló élményekkel távoztam a táborból, és szeretném megköszönni a senioroknak a baromi sok fáradozást, hiszen nemcsak az előre kifundált programokat biztosították, de királyak voltak rögtönzésben is. Az eső ugyanis több programot is meghiúsított, de ők feltalálták magukat, és még az olyan kis időket is kihasználták a szórakoztatásra, amíg mi a kajára várva sorban álltunk. KÖSZÖNJÜK!!!
Senior Gazsi szavaival búcsúznék: Sportoljatok, csá! :)
vicuska