SSSL – Szent Schönherz Senior Lovagrend

A kezdet:

Az 1991. év nyarának utolsó heteiben nagysikerű közös Gólyatábort rendeztek az akkor még szakonként működő seniorok. A Házban működő elszigetelt csapatok ekkor találtak egymásra, ott szembesültek először igazán az együttes munka hatékonyságával és hangulatával. A felbuzdulást megragadva, néhány nappal a Gólyabál után a Kisrablóban elfogyasztott vacsora során fogant meg az ötlet: szervezett keretek között kellene tovább folytatni a fiatalok istápolását. Az akkori nevelőtanárok a frissen összeállt, most már ténylegesen gárdának nevezhető csapattal elhatározták, hogy megalapítják a Lovagrendet. Alapító okirat gyanánt elképzeléseiket a helyszínen a Kisrabló étlapjának hátuljára vésték, hogy az utókor is "lásson, tudjon", és minden jelenlévő aláírásával hitelesítette szándékát.

Története:

Valahogy imígyen indult az SSSL hivatalos története. Az első Nagymestert (avagy Magister Maximust) Iván személyében az ominózus vacsora után két héttel a földszinti nagyteremben választották meg, és mintegy hagyományt teremtve fotelbe ültetve körbehordozták a földszinten és a kollégium előtti parkolóban. Kezdetben a lovagok kommandósként járták a Házat, mindenütt lehetett számítani rájuk, ahol valaki ember- és ötletanyagban szenvedett hiányt. Sajnos egy idő után mindez az eredeti célok elérésének a rovására történt, így a csapat a háttérbe vonult, mivel energiáit kizárólag az elsősök istápolására szerette volna fordítani. A háttérbe vonulás a 90-es évek közepén történt, és annyira jól sikerült, hogy akkorra a teljes Lovagrend létszáma néhány főre esett vissza, hiszen az alapító tagok nagy része akkor fejezte be egyetemi pályafutását. A mélypontról egy fiatal, ám tettrekész nevelőtanári gárda, no meg az általuk regrutált, főleg friss másodéves senior csapat mozdította ki a Lovagrendet. Így 95 óta egy töretlen ívnek lehettünk tanúi. Függetlenségét megőrizve a Lovagrend nem alakult hivatalosan körré, hanem önmeghatározásként az ellipszist aggatta magára, mint kollégiumi szervezeti forma.

Felépítése:

A Lovagrend a várurakból, a lovagokból és az apródokból áll, s a juniorokkal (ők nagyjából a másodévesek) és a seniorokkal (harmad- és felsőbbévesek) együtt alkotják a seniorgárdát. A részletes felépítés a Lovagrend honlapján (http://www.lovagrend.com) megtalálható. A lényeg az, hogy a senior szó alatt mindig a seniorgárdát értjük, függetlenül attól, hogy hányadéves tagunkról van szó.

A célok:

Mivel foglalkozik konkrétan a Lovagrend, illetve a seniorgárda? Természetesen minden, elsősöket érintő kérdéssel. Ez a komplex feladatkör két nagy részre bontható: a tanulmányi és a közösségi törődés. Tanulmányi téren jegyzetekkel, jótanácsokkal, konzultációk és próbaZH-k szervezésével próbálják meg erősíteni a gólyák egyetemi pozícióját. A senior az, akihez mindig oda lehet menni, ha probléma vagy kérdés van, és ő az, aki odamegy a gólyához kérdezés nélkül is. A gólyák nagy részének az egyetemi élet a Gólyatáborban kezdődik. Itt alapvető és nélkülözhetetlen információkkal tömik meg a begyét. Aki ne adj Isten nem jelent meg a Gólyatáborban, az beköltözéskor kellő kényelmetlenségek közepette pótolhatja lemaradását. A szorgalmi időszak legnagyobb eseményei a Qpa és a Gólyabál. Ezeken elválik, hogy képes-e a gólya a leendő mérnöki élet komolyságát, az értelmiségi lét terhét elviselni – ehhez is elengedhetetlen a seniorok segítsége. A jó közösséggé kovácsolás fontos eszköze a szintkirándulás, az összeszokást segíti elő a seniorok által elkészített első közös szintvacsora is, amelyet rendszerint hamarosan követ a második, a harmadik... A Gólyaszerda megfelelő alkalmat nyújt minden gólya számára, hogy betekintést nyerjen a Házban működő körök munkájába, de az első két félévben csak kacérkodni célszerű az ezekben felvállalt feladatokkal. Mindent a maga idejében!