Köszöntő

Kötél – egyetemisták: 0:3

Kedd délután húgomék kérdezték, hogy másnap megyünk-e a Szabadság hídra kötelet húzni a Közgázzal. Kicsit furán néztem rájuk, mert mi semmit sem tudtunk erről, s legutoljára még tavasszal volt ilyen. Aztán szerdán 19.11-kor a KIR-re is felkerült egy aprócska hír erről az eseményről, és órákkal később tömegek indultak a Schönherztől a Gellért térre. A hídon pedig már gyülekeztek az emberek, érkeztek a gépészek, a vegyészek, a villanykarosok, és a többi karról is. A híd pesti felén pedig a Közgáz hadserege sorakozott – nem csak a kiáltozásokból lehetett rájönni, hogy már a másik oldalon járunk, hanem a férfi-nő arány hirtelen megváltozásáról is. Mikor kerestünk egy szervezőt, hogy megkérdezzük, pontosan mi is ez, akkor egy hölgy büszkén húzta ki magát, s mutatott rá melleire, hogy olvassam el a pólóján virító "Őszi Fesztivál" feliratot. Nem volt semmi a látvány... Egy három napos BKÁE-s rendezvény keretében került sor a kötélhúzásra, s csupán egyetlen dolgot furcsálltunk. A Közgázon keringő hivatalos programfüzetben szerepelt az éjféli BME–Közgáz kötélhúzás, biztos közölték ezt a BME-sekkel is, csak valahol elakadt az üzenetük, s hozzánk már nem jutott el... Az egyik szervező büszkén újságolta, hogy vett 100 (120) méter kötelet, amihez akár 500 ember is odafér – a kötélvastagsággal azonban problémák voltak. Így esett, hogy az első három húzás eredményét úgy is megfogalmazhatjuk, hogy kötél – egyetemisták: 0:3.

De ez csak egy esemény a sok közül, amely az elmúlt időszakban történt körülöttünk, velünk. Velünk, mint egyetemistákkal, velünk, mint villanykarosokkal, velünk, mint kollégistákkal. A további beszámolókért lapozni kell...

Bacsárdi László