Impulzus

 
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének lapja
Random cikkajánló

Kéri András (Nessie)

Budapesti Szkeptikus Konferencia – 2004. február 28.

Számomra ezzel sajnálatos módon hitelét vesztette a bűvész, aki előhozakodott azzal, hogy ő Uri Geller minden trükkjét tudja, illetve hogy Geller egy feltörekvő brit bűvészként kezdte, akit menedzsere tett azzá, aki.

Kalandra fel!

Interjú Dr. Pongor György tanár úrral

Álomtükör

Vers

Agrobank(ó)

A teafilter

Papp Tamás (Mozdony), IV. Info.

Új néven a Sysdata Kft.

A magyar szakembereknek a digitális telefonközpontok és alközpontok, a mobil rendszerek és alkalmazásaik, a távközlési informatikai rendszerek, az internet és intranet, valamint a közlekedéstechnika területén felgyűlt tapasztalataira és szaktudására elsősorban a nemzetközi piac tart igényt.

[Email Svájcból]

Diákhitel

A Magyar Közoktatási Minisztérium diákhitel bevezetését tervezi, amelynek segítségével a magánforrásokat (kereskedelmi bankok, tőkepiaci résztvevők stb.) közvetlenül be akarja vonni a felsőoktatás támogatásába a diákoknak nyújtott hitel formájában.

A dolog úgy működne, hogy az anyagi gondokkal küszködő hallgató havonta felvehetne egy legfeljebb 25000 Ft körüli összeget a rendes piaci kamatra (az összeg az inflációval korrigálódna), de visszafizetnie csak tanulmányai befejeztével kellene. (A kreditrendszer miatt itt még vannak tisztázatlan kérdések.) Amikor már van saját munkája és fizetése, a törlesztést automatikusan levonnák a fizetéséből, melynek mértéke azonban a tervezet szerint nem haladhatná meg a jövedelem kb. 5%-át.

Ha az illető valamilyen okból nem tudná ily módon törleszteni az adósságát, mert például munkanélkülivé válik, akkor az állam átvállalná a fizetési kötelezettséget.

A vélemények ezzel a hitelrendszerrel kapcsolatban igen eltérőek. Mivel az állam kamattámogatást nem adna, a visszafizetendő összeg könnyen olyan mértékű lehet, hogy azt egy alacsonyabb fizetéssel rendelkező nem tudná visszafizetni. Kérdéses például, hogy mondjuk egy tanár fizetése elegendő lenne-e a törlesztéshez. Mások attól tartanak – sajnos nem alaptalanul – hogy menet közben esetleg megváltoznak a feltételek. Ha pedig sokan nem tudják visszafizetni az adósságukat, akkor azt az államnak kell megtennie. De honnan lesz erre fedezet? Ráadásul a hitel felvétele és a hallgatói normatíva igénybevétele között a tervezet szerint választani kéne, ami újabb problémák forrása.

Mivel a kormány a diákhitel bevezetésére kötelezettséget vállalt a Világbank felé, ezért előbb-utóbb be kell vezetni, de erre csak szeptemberben, jövő szeptemberben vagy még később kerül sor. Ez azt is jelentené, hogy a felmenő bevezetési rendszer miatt az akkori elsősök vehetnék először igénybe ezt a lehetőséget. Ez egy csapásra megoldja a mostani diákok ezzel kapcsolatos esetleges döntési nehézségeit...

Kristóf