Menetelsz az éj peremén,
Olvadt elme jegén,
Remegésed árnya az út,
Izzó múltad a kút,
Tele mélye rémeivel,
Undok mérgeivel...
Repedez recsegve a jég,
Itt-ott ép meze még:
Tehetetlen árny-tünemény,
Elmúló üde fény,
Suhanó lidérc-eleség,
Alvó emberiség...
Lefeküdsz. A jég megölel.
Ujjong. Újra ölel.
Tapogat, beszívja a bút:
Alvadt véred a kút;
Nekiront erednek a vén,
Tél dúl szíve helyén...
Kazinczy Tamás