CD-ajánló
- The Gathering: Mandylion -
Most induló rovatunkban azt a lemezt mutatjuk be először, amelynek nagy szerepe volt annak megindításában.
"A gyülekezet" a metál műfaján belül sem tartozik a legismertebbek közé. Az 1989 táján alakult együttes második nagyobb korszakát megnyitó album 1995-ben látta meg a napvilágot. A holland csapat akkor a szétesés határán állt, énekes nélkül. Az ilyen körülmények és barátjuk elvesztése az egész mű hangulatában meghatározó. Közben egy meghallgatás során megtalálták azt az énekhangot, amely tökéletesen illett az együttes stílusához. Anneke hangjában a görög mitológia szirénjeihez hasonlatos. Ha egyszer az arra tévedő hajós meghallja, többé nem élhet nélküle, soha nem térhet haza.
A mű elég depresszív, nyomasztó hangulatot áraszt, mindemellett páratlan zenei teljesítménynek lehetünk fültanúi. Ha létezik "nightfall" nevű irányzat, akkor ez minden bizonnyal annak jeles képviselője.
Nyolc megrendítő tétel alkot egy egészet. A megnyitás jól felépített és elég kemény hangzású. Ez két gitár és basszus mellett megszólaló óriási harang megkondulására emlékeztető hang idézi elő. A "Strange Machines"-ben gyors, lendületes részeket, visszafogottabb, énekkel kísért pillanatok kísérik. A dalszöveget egy időgépről szóló történet ihlette. Gondolj csak bele, évszázadokat élhetnél át egy emberöltő alatt! "Eléanor" a következő szám címe. Álarc mögé rejtőző emberekről szól, akik mindig csak a szépet és jót mutatják külvilág felé, közben értéktelenek, önzőek, rossz akaratúak. A néhol meg-megtorpanó dallam csak fokozza a hangulatot. A dobos és a billentyűs is jobban megmutatja tudását, elég dinamikus szám. Elcsendesedik egy kicsit a hang. Tétovázó kezdés után Anneke megadja az első döfést, egyenesen a meghasadt szívű hallgatók lelkébe. A húsba maró női hang és a gitár egymást felváltva siratja el valaki emlékét, valakiét, aki nagyon hiányzik. Végül nem marad más, csak az üres éjszakában a tücskök ciripelése.
Az "In Motion #1" vége után kicsit feloldottabb dallammal köszönt be a "Leaves". Közben újra és újra megjelenik a változatlan téma. A "Fear the Sea" alatt az óceán mozgását a gitár-játék hullámzása érzékelteti.
Ezután a címadó, instrumentális rész következik. Új hangszerek lépnek be rövid időre. A fúvós hangszerre emlékeztető hang, a dobolás, a csörgő távoli szigetek, bennszülött törzsek képét jelenítik meg. Hűvös szellő söpör végig az őserdőben, ott kísért a "fiatal szirén" hangja, de továbbra is valami nagy ürességet érzünk. Ez a rész tökéletes felvezetés a "Sand and Mercury"-hez.
Elérkeztünk a tetőponthoz. Az gitár érdes hangja sem töri meg a harmonikus dallamokat, jól kiegészíti azt. Az egész olyan közelinek tűnik, mintha csak öröktől fogva ismerném. A háttérben egy csengő hangja, majd egy sejtelmes kórus jelenik meg. Ezek nagyban hozzájárulnak ezen rész atmoszférájához. A hangáradat fokozatosan visszafogottabbá válik, majd teljesen elcsendesül. Ismét az ének jut főszerephez, végső búcsút vesz kedvesétől. Még utoljára kiteljesedik a hangzás, önkívületben magával ragad a zene, majd hirtelen lecseng. Semmi sem tart örökké...
Zárásként visszatér egy már ismert rész, az "In Motion #2", a végső megoldás. Mégiscsak Őérte élsz, nélküle képtelen vagy bármire, majd az eső elmos mindent...
Végül néhány kézzel fogható dolog:
A CD sok helyen beszerezhető, az ára 3000 Ft körül mozog. A "Mandylion" óta megjelent két újabb album a "Nighttime Birds" és a "How to Measure a Planet" (ami csak két lemezre fért fel) címet viseli. Ez utóbbival most turnézik az együttes, de az eddig kitűzött helyszínek között nem szerepel kis hazánk :(.
További információ: http://www.gathering.nl/
fear