Elektronika

avagy
Hogyan tanítsunk valamit rosszul nem túl jól?

Előrebocsátom, hogy az itt leírtak elsősorban személyes véleményemet tükrözik, bár határozott meggyőződésem, hogy igen sokan egyetértenek majd vele. A cikk megírására az egyetemen eltöltött évek tapasztalatain túl az a sok szenvedés ösztönzött, amit másoknál láttam, miközben a fenti, alapvető fontossággal bíró tárgyakat próbálták elsajátítani – sikertelenül. Márpedig... szoftver vagy hardver, vagy erre, vagy arra ezen a pályán – az ISA-buszos illesztőhöz sok minden kell, csak nem mátrix-transzformáció.

– Na, hogyan kell ezt a feladatot megoldani?

– Így, itt van egy régi ZH-sor.

– És itt miről is van szó?

– Fogalmam sincs, jegyezd meg, ha ezt kérdi, leírjuk neki és kész.

Remek, tanárhátszőrborzoló ez a beszélgetés, mely két megnevezni nem kívánt villamosmérnök-hallgató szájából hangzott el nem is olyan rég. Mindketten jók elektróból, legalábbis ezt bizonyítja a jegy, amit kaptak. Mégis, valljuk be, közük nincs a tárgyhoz. Tudják a típusfeladatokat, megjegyezték az összes képletet és ebből remekül megélnek – az más kérdés, hogy a legegyszerűbb kapcsolást megérteni, ne adj' Isten szintetizálni képtelenek lennének. Hozzáteszem: ez nem az ő hibájuk. Legalábbis nem csak.

Azok, akik szakközépiskolából jöttek, és "IQ-ból alázták" a tárgyat, jót mulatnak azon a szenvedésen, amit társaik elkövetnek tanulása közben, és nem értik, mi az oka annak, hogy nem szeretik az elektronikát. Ó, hiszen milyen szép, milyen egyszerű, nézd, itt befolyik az áram...

Nade félre a publicisztikával, ez nem Népszabadság: ez az egész el van rontva. Az elektró tényleg az egyik alaptantárgyunk lenne, a klasszikus értelemben vett villamosmérnök fő felszerelése, ettől szakember a szakember és nem pedig valami "elszállt fejű elméleti tudással kitömött diplomás". Sajnos, itt a BME-n megvan hozzá a tematika, hogy mindenkivel megutáltassák és hogy lokális minimumra törekvő hatékonysággal tanítsák. Nézzük a hibákat!

Először is az oktatás az alapoktól indul, hiszen "kérem ez Egyetem", mindent fel kell építeni szép logikusan. A mateknál is így van, bizonyítjuk, hogy 1*x = x meg hasonlók. A különbség csak az, hogy az 1*x-et az ember érti, mivel csak a tudás mélyítéséről van szó, hiszen előtte több mint tíz évet már tanulta. Nem úgy az elektrót! Tanuljuk fél évig az Ebers-Moll egyenletet, de Elektronika III-ból lazán levizsgázunk úgy, hogy azt sem tudjuk, hogy működik a dióda, legalábbis hogyan működik úgy igazából. Nem tudná egy általános iskolás is felfogni a tranzisztor működését? De igen, ha valaki eadútéperubé-k nélkül magyarázná el neki. A tranzisztor – csakhogy ezzel a példával éljek – ugyanis nem diffegyenletekkel működik, hanem úgy, hogy belefolyik az áram, meg kifolyik belőle. Huszonéves remek szakemberek lazán bekötik a LED-et 5 V-ra, aztán néznek, hogy elszáll. Tessék, kérdezzünk meg mondjuk a harmadéveseket, hogy méretezzenek egy olyan kapcsolást, ahol világít a LED. Na, hányan tudnák ezt megtenni az egyetemen szerzett tudásukkal? Elméletileg persze mindegyiküknek kellene tudnia, valamennyire sejtik is, de csak úgy nagyjából. Pedig egyszerű. Kurvára egyszerű.

Azt hiszem ez a fenti példa tökéletesen jellemzi, hogy mi van itt nagyon elrontva. (Az elrontva helyett egy csomó jó más szót tudnánk most felsorolni, de ez nem a Magyar Narancs, úgyhogy nem tesszük.) Egyszer jó lenne – s talán egyszer meg is kellene tenni – felsorolni az összes olyan alapvető koncepciót, amit kihagy nálunk az oktatás, és ezzel gyakorlatilag helyrehozhatatlan károkat okoz.

Miért félvezetőfizikát tanítanak Elektronika I.-ből? Miért nincs gyakorlat egyik Elektronikából sem? Miért tanítják előbb a HáRé-t mint az Elektrót? Tud valaki válaszolni ezekre a kérdésekre?

Apropó HáRe. Biztos haragszanak egymásra a tanszékek, azért nem beszélgetnek egymással. HáRe vizsgán szépen számolgatunk, egyenlet-hegyeket írunk fel (pl. egyenáramú transzformátorra, girátorra, 2 W-os ellenállásra, ésatöbbi), szóval csupa-csupa hasznos és gyakorlati dologgal foglalkozunk. Megkapjuk az elméleti alapokat – ugyan fogalmunk nincs, hogy mihez, miért, de megkapjuk. Ellenben mikrofonerősítőt a szakközepes 10 perc alatt tervez, katalógus nélkül – viszont a nem szakközepes még életében nem is látott katalógust. Ha a mikrofonerősítőt tanították neki elektróból, akkor talán fel tudja rajzolni, legfeljebb kihagyja a visszacsatoló ellenállást, a zavarszűrő kerámia kondenzátorokat meg összevonja egy elektrolittá, amit aztán a NYÁK-on (ahol a föld a legvékonyabb vezeték) fordítva köt majd be. Ez van. TÉNYLEG ez van! Betiltották a józan paraszti (bocs, most már polgári) észt.

Na. "Most megmondom, hogy hogyan lesz közted, és köztem." Javasoljunk valamit, ha már szidjuk a rendszert, egyetemi polgárok. Min kellene változtani?

Először is ne utáltassuk meg az emberekkel azt, amiből egyszer majd élni fognak! Mindenki tudja, akinek akár egy egészen kicsi ész szorult a fejébe, hogy az ember azt tanulja meg a legjobban, ami érdekli. Sokakat érdekel ez a szakma, amikor idejönnek. Ha ez a tárgy nem tanított lenne, hanem megértett, negyed ennyi információtömeggel sokkal hozzáértőbb embereket lehetne képezni. Tartsanak gyakorlatot, ha már a vizsgán példamegoldást kérnek vissza! Tanítsanak életszerű példákat! Vezessenek végig gyakorlatban alkalmazott kapcsolásokat, de ne egyszerűsített formában, ami csak elméleti bohóckodás, ne parciális deriválttal meg abcd123 paraméterekkel, hanem teljesen kidolgozva, a méretezés logikus elmagyarázásával. Szép dolog ez az egyszerűsített, koncepcionális tudás, csak azt nem tudom, hogy ha csak egyszerűsítve van, akkor minek feldobni a százezer képletet, főleg meg levezetni. Komoly kapcsolások megtervezhetők az Ohm-törvénnyel, egy katalógussal meg mondjuk egy Ube = 0.6V-tal. Ezzel rögtön egy örömöt adó, használható, "bütykölhető" tárgyat kapunk, nem pedig egy híradóra emlékeztető képletgyűjteményt, amit csak vizsgáig kell tudni. Vagy vezessük be a "Barkácsolástechnikát"?

Egyébként mi lenne, ha az elektrót hamarabb kezdenék el oktatni, de megcserélnék az elsőt a másodikkal? Annak még értelme is van, nem kell gradienseket rajzolni – arra ott van a fizika, ez feltűnhetne már valakinek. És legyen szintézis, ne csak analízis! Mondják meg, hogy mi az a munkapont – ezt külön kérem, én, személy szerint, ugyanis két kezemen nem tudnám megszámolni, hány embernek magyaráztam már el ezt a tök egyszerű fogalmat, mert előadáson csak dobálóztak vele, de nem értelmezték rendesen. (Jó, húzgálnak egyeneseket a karakterisztikába meg vetítik a tengelyekre – mik vagyunk mi, építőmérnökök? Jóhogynem már axonometrikusan ábrázoljuk az emitteráramot.)

Szóval, lenne mit tenni. Talán lenne megoldás is, de valahogy úgy érzem, ez az egész falra hányt borsó, nem mi fogjuk megváltani a világot. Aki érteni akar hozzá, megtanulja maga, a diplomát meg megmutatja otthon, hogy "ne, itt a papír". Dolgozik, TDK-zik és jó önálló labort választ, hogy saját erőből jusson valamire. Lehet, jobb is így... hadd hulljon a férgese, ahogy az elektró tanárom mondotta volt, a hálózati frekvencia megválasztására utalva.

A következő számban a programozásról írunk. Már feltéve, ha addig nem rúgják ki az egész Impulzust ezért a cikkért. Addig mindenesetre várjuk a visszajelzéseket, mind a diákoktól, mind az oktatóktól!

Nyiró Pici