Felezési idő

Ó pirsonő morgolosta... hogy, ja reggel van, afene. Tegnap feleztünk, IQ-t, alvási időtartamot, Johnny Bravo a K épületet, a hangulat viszont hatványozódva jött vissza. Főleg a második részben. Az emeleti nosztalgiadiszkó jól eltalált zenéket tálalt, és a társaságban az alapozás alatt legurított alkohol sem ártott meg. A tánc, az valami fantasztikus. Táncolók mindenfelé, a kör királynője éppen hanyatt túlomlik az érzékiségben, de izomgyerek saves the day, és az utolsó utáni pillanatban megtartja. Kekulé, saját farkába harapó tűzkígyó, benzolmolekula, gyermekláncfű. Furcsa dolog a tánc, nemcsak az énkifejezésemet erősíti, de másokba is belelátok. Boldog kavalkád, vegyület, robbanásveszélyes jámbor elegy. Néha mosolytalan arc, csontváz, sík túlfókuszált tekintet, nyitott könyv. A kör hét-nyolc embere gondolatban másutt van, a tánc egy vízszintes irányú vágy függőleges irányú kifejeződése, és ezt mindannyiuknál jobban tudja. Játszik velük, vezeti a tempót, ez másutt is folyik. Körbefurakszom a teremben, közösségi tudat egyesülése, istencsászár. Minden ritmusfoszlányt elkapok, hullámokban mosódom fel a zene partjaira.

Mi, mi van? Hogy én? Ja, nem veszi ki túl jól magát, ha az ember a gondolatai után a buszon próbál táncolni. Mosolygok.

-kis-

1999.04.27.