13 éve írtuk

Időkutatás

Max ellépett a táblától és visszaült az asztalhoz. A másik hét ember döbbenten hallgatott. Végül az ezredes szólalt meg:

– És mi haszna van mindebből a Pentagonnak, Mr Fischer?

Maxnak nem voltak nagy elvárásai a katona értelmi képességeit illetően, de ennyire tökkelütött idiótának még ő sem hitte.

– Ugyan ezredes úr – horkantott föl – ennyi erővel azt is kérdezhetné, mi haszna van a Pentagonnak pl. az elektromosságból, vagyis ha egy vezetőben áram folyik. Természetesen semmi. Viszont ma már egy egyszerű franciakulcsot is zsebteleppel működtetnek, és ha ezt az oldalát nézzük a dolognak...

Joe Flasch, az elnök személyes megbízottja szólt közbe:

– És most egyáltalán mit vár tőlünk?

– Várni nem várok semmit. Én leszállítottam maguknak a kronohullámok létezését bizonyító elméletet, és ezek alapján maguk előtt áll az időgép megépítésének a lehetősége.

Kowalsky, a relativitáselmélet jelenkori fejedelme akart kérdezni valamit, de az ezredes megelőzte egy rendkívül gyakorlatias kérdéssel:

– És mi lesz a haszna ebből a Pentagonnak?

Max felordított volna, ha nem szorítja hirtelen össze a fogait. Ijesztően hatott a csikordulás a néma csöndben. Miután megnyugodott, szép komótosan kezdett magyarázni.

– Fogalmam sincs róla. De mivel nem vagyok naiv, tudom, ha elkezdtük volna a kísérleteket, és a hadsereg tudomására jutott volna, egyből rátették volna a kezüket. Ezért ajánlom fel inkább önként az együttműködést. Ami pedig az időgép katonai alkalmazását illeti, azon hadd ne én törjem a fejem. És egyáltalán. Még ha semmi módon sem lehetne katonai célokra felhasználni, már az időgép megléte is hatalmas stratégiai előnyt jelentene, mivel az oroszoknak nem lenne időgépük, nekünk pedig igen.

Az utolsó mondat hallatán a hallgatóság arcát büszke mosoly öntötte el, amerikai felsőbbrendűségük büszke tudatában, Max pedig elégedetten konstatálta a közös nevező megtalálását.

Három évvel később egy nevadai támaszponton, a sivatag alatt harminc méterrel gyűltek össze ugyanezek az emberek az időgép próbaüzemén. A közbeeső időben a Pentagon felügyelete alatt létrehozták az Általános Fizikai Kutatót, melynek elég általános volt a neve ahhoz, hogy ne lehessen sejteni egyetlen speciális feladatát, az időgép megkonstruálását. Az alkalmazottak keményen megdolgoztak a fizetésükért, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a nyolc ember újbóli randevúja, ezúttal Nevadában. A klimatizált gépteremben rajtuk kívül még néhány műszaki segéderő várakozott. A kísérlet előtti ismertető megtartásával – mint a kronológia alapítóját – tiszteletből Maxot bízták meg, noha neki, mint elméleti fizikusnak, annyi fogalma volt csak a gép működéséről, amennyit egy technikus mondott neki fél órával ezelőtt.

– Nos uraim, ez tehát az időgép – mutatott teljesen fölöslegesen a terem végén levő monstrumra. Leglényegesebb része a négy darab tetraéderes elrendezésű krono-ágyú, melyek a céltárgy irányába kronon-hullámokat sugároznak, és azok a céltárgynál a kereszteződési pontban interferálódnak. Sokáig gondolkoztunk azon is, mi legyen a céltárgy, végül egy radioaktív izotóp mellett döntöttünk. Ha figyelnek, hallhatják is a sugárzásmérőt. Jelen kísérletben az interferencia révén 2/3-os erősítést valósítunk meg, ami azt jelenti, hogy az általunk létrehozott kronon-amplitudó megegyezik a céltárgy térrészében uralkodó normálamplitudóval, de ellentétes fázisú lesz.

Látván a többiek arcán elhatalmasodó tömény értetlenséget (Kowalsky kivételével) türelmetlenül hozzátette:

– Ami azt jelenti, hogy az említett térrészben megáll az idő.

Flasch kezdte kapisgálni a dolgot.

– Akkor a sugárzásmérő nem fog jelezni, igaz?

– Természetesen. De nyilvánvalóan a kísérlet sikeressége nem a számláló hangjelzésén múlik. A detektor ugyanis össze van kötve a központi komputerrel és az figyeli a kísérlet teljes lefolyását.

Az ezredes, akinek mindig voltak az alkalomhoz illő, lényegbevágó, gyakorlatias kérdései, most is bevetett közülük egyet:

– És mikor kezdjük a kísérletet?

Max az eltelt 3 év alatt már megszokta az ezredes infantilizmusát, ezért nyugodtan válaszolt.

– Mivel ezzel a kísérlettel, bátran mondhatjuk, egy új kor kezdődik ez emberi tudomány történetében, és ráadásul a kísérletet magával az idővel hajtjuk végre, ezért jelképesen 0 óra 00-kor kezdjük – felpillantott a fejük fölött függő órára –, tehát úgy 4 és fél perc múlva.

– Hát ez óriási – lelkendezett Flasch. Akkor, ha sikerül ez a kísérlet, elmondhatjuk, hogy mindent tudunk az időről?

– Koránt sincs így – hűtötte le Max. Az én elméletem jóformán csak a krono-hullámok létezését bizonyítja, de egyéb tulajdonságaikról nem mond semmit. Lehetnek még teljesen ismeretlen vonásaik is, például a gravitációs térrel való kölcsönhatásuk, vagy bármi más.

Ránézett az órára, majd hirtelen így szólt: – Figyelem uraim, mindjárt kezdünk!

Az utolsó tíz másodpercben tíz éles sípszó hallatszott, majd amikor a másodpercmutató elérte a 12-est, Max elfordította a kapcsolót.

A kronon-hullámoknak természetesen voltak még fel nem derített tulajdonságaik, de természetesen nem a gravitációs térrel való kölcsönhatás volt az. Hanem véletlenül teljesen analógiában a vízben minden irányban gyengítetlenül tovaterjedő nyomáshoz hasonlóan egy hullámforrásból kiinduló kronon-hullámok gyengítetlenül megjelennek – lévén maga az idő, a terjedési sebességnek nincs értelme – a tér minden egyes pontjában. És véletlenül a kereszteződési interferencia pont újabb hullámforrásnak tekinthető.

A másodpercmutató elérte a 12-est, és Max elfordította a kapcsolót. Abban a pillanatban a krononágyúk elkezdtek sugározni, abban a pillanatban létre is jött az interferencia és abban a pillanatban az ellentétes fázisú hullám megjelent a tér minden pontjában. És még abban a pillanatban az egész világegyetemben megállt az idő.

Pongrácz András II. H. 4.