Egy doktorandusz órarendje

Ilyenkor a félév elején derék doktoranduszaink azzal foglalatoskodnak, hogy megpróbálják összeállítani órarendjüket, egyeztetni az időpontokat, az alkalmakat. Mert mindenki egyéni képzésben vesz részt, gyakorlatilag nincs központi órarend, mindenki magának kell megszervezze az életét.

A nappali tudományos továbbképzésben résztvevő (doktorandusz) hallgatók egyetemi tevékenysége szaktárgyak hallgatásából (heti 2x4 óra), nyelvórákból (heti 4 óra), fakultatív előadásokból és szemináriumokból áll; vagyis ezeket kell hallgatni. Ezenkívül méréseket és/vagy gyakorlatokat kell tartani, illetőleg egyéb módon részt kell venni a tanszék életében, például zárthelyik javítása és egyéb apróságok.

A doktorandusz féléve még az előző vizsgaidőszakban elkezdődik, amikor is jelentkeznie kell a meghirdetett tárgyakra. Azok a tárgyak indulnak, amelyekre kellő számú (6 fő) jelentkező akad. A dékáni hivatal igyekszik az órák időpontjait (a tanszékekkel egyeztetve) úgy összeállítani, hogy abban ütközés ne legyen.

Aztán jön a hallgató, és elkezd kavarni, hogy neki ez vagy az az időpont nem jó, mert akkor van a nyelvórája, és nem szeretne más csoportba átkerülni, mert már eljutottak valameddig, és nem volna jó bakugrásokkal tanulni a nyelvet (főleg egy nősténynek), vagy éppen akkor kell gyakorlatot vezetnie, és még sorolhatnám a különböző okokat, amelyekkel a hallgatók szétkavarják a dékáni hivatal által mesterien összeállított órarendet. Persze van úgy, hogy a tanár kezdeményezi az óracserét.

Végül kialakul egy új beosztás, szinte semmi nincs a helyén. S még azt sem lehet mondani, hogy senkinek nincs óraütközése a hosszadalmas cserebere után, legfeljebb nem ugyanazoknak az embereknek, mint kezdetben.

Mindezek után arra kíváncsacsi leszek, hogy ugyanezt hogyan tudják majd megszervezni kicsit nagyobb létszámok esetén mondjuk a kreditrendszer idején.

Kincses